Királyi pálca nélkül
A régi kínai kultúrában, mely nagyjából egyidős a mi kultúrkörünk egyiptomi rétegével, s amely az ősök, a gyermeki szeretet, a család kultuszára építve oly hathatós öntőformát alakított ki az engedelmes, odaadó és tisztelettudó polgárok felnevelésére, kötelező megbecsülés járt ki az öregeknek. Egy ősi iratba foglalva ez áll: selyemöltözék illeti meg őket, és húsétel jár nekik. Nem csoda, ha arrafelé akkoriban ilyen körülmények között minden fiatal igyekezett minél hamarabb felnőtté válni, mielőbb elérni, hogy ne csak kötelességek garmadája nehezedjen rá minden idősebb vagy rangban felette álló iránt a családban és a társadalomban, hanem ő maga is elnyerje a korával megszolgált figyelmet és alázatot. Csodamód igen kellemes bóknak vette, akit életkoránál idősebbnek mondtak.
A gerontokrácia túlhatalmának fojtogató légköréről sokkal több intő példával szolgál a történelem, semmint hogy ma a konfuciuszi elvet maradéktalanul pártolhatnánk. Az ifjúság, a megifjodás, ifjan maradás ma oly divatos, rohamosan teret hódító, nyugatias túlhajtása azonban nem kisebb veszélyekkel fenyeget, hiszen ahol a fiatalság nemhogy nem néz fel a tapasztalatra, hanem maga fel sem akar nőni, s ahol az ifjúságukat visszasíró vének életvitelüket gyermeteg hiábavalóságokba hagyják terelni, ott nagy bajoknak nézhetünk elébe, különösen, mert történetesen mindez rohamosan elöregedő társadalmak átka.
Bizonyosan elvakult túlzás volt az a távol-keleti rendszabály, hogy hetvenedik életéve betöltésekor minden hajlott korú megkapta a királyi nádpálcát, mely mindenkit arra int, hogy kötelező tisztelettel viseltessen iránta. Hogy is követelhetné meg a rangidősnek dukáló tiszteletet egyformán minden rigolyás vagy egyenesen gonosz vénség! A nádpálcát az európai szellem már a nevelés műhelyeinek, a tanodáknak az eszköztárából is kivétette. A vénülő Európával a bölcsessége tétette le, nyilván végképp, a fenyítés eszközét, és korosai ilyen minőségében nem is követelik többé vissza. Erősödik azonban bennem a gyanú, amelyet fájdalmasan szépen sejdít meg az Aranysárkányban Kosztolányi: hogy a mi kicsiny és nagy öregjeink bizony valamiféle királyi pálca jelképisége nélkül védtelenek lettek. Olyannyira, hogy legsötétebb rémlátásainkban ez már a végső idők eljövetelét vetíti előre, amikor majd a növeletlen gyermekek uralkodnak a földön…
Márpedig Európa és az egész nyugati világ, benne mi, magyarok, mindinkább az idősek tartománya leszünk a fiatalodó nagyvilágban. Erőtlenek irigyelt lugasa a tóduló erősek közt, gyámoltalanok menhelye a bárdolatlanság és mohóság zabolátlan tolulásában.
Amikor folyóiratunk legalább nyelvünk kicsiny hatósugarában évről évre a közfigyelem kicsiny pászmáját próbálja irányítani jeles hetveneseinkre, szóra bírva azokat is, akikre talán a kelleténél kevesebben figyeltek eddig, egy ilyen jelképes pálcát szeretne mégis kérni az arra érdemeseknek a magyar társadalomtól. Egy pálcikát, ami nem karmesteri pálca, de nem is sétapálca és nem fogpiszkáló. Egy akkorácska pálcát, mint egy csillagszóró. Egy felkiáltójelet, amíg végképp nem késő.
(Bognár Antal)
2003. december – V. évfolyam 10. szám
Hatvan jeles hetvenes
Január
Szabó Iván mérnök, közgazdász (Budapest, 1934. január 8.)
Erkel Tibor zenei rendező (Csökmő, 1934. január 11.)
Szelle Béla könyvtáros (Székesfehérvár, 1934. január 20.)
Zsidai József könyvtáros (Felpéc, 1934. január 23.)
Mácz István lelkész (Gyoma, 1934. január 28.)
Február
Kabdebó Tamás író, költő, műfordító (Budapest, 1934. február 5.)
Geszty Sylvia énekes, koloratúrszoprán (Budapest, 1934. február 28.)
Március
Sziklay Erika énekművész (Rákospalota, 1934. március 4.)
Földes Imre zenetörténész, muzikológus (Budapest, 1934. március 8.)
Kulcsár Gergely atléta, edző (Nagyhalász, 1934. március 10.)
Lázár György orvos (Kismarja, 1934. március 12.)
Németh János szobrász, keramikus (Zalaegerszeg, 1934. március 16.)
Szili Ferenc történész, levéltáros (Kaposvár, 1934. március 16.)
Beke Albert irodalomtörténész, kritikus (Nádudvar, 1934. március 18.)
Ónody György újságíró (Szekszárd, 1934. március 18.)
András Sándor költő, szerkesztő (Budapest, 1934. március 28.)
Április
Gömöri György irodalomtörténész, költő, műfordító (Budapest, 1934. április 3.)
Pálos Tamás újságíró (Budapest, 1934. április 13.)
N. Goller Ágota irodalomtörténész (Budapest, 1934. április 19.)
Szabó Ildikó színész (1934. április 23.)
Licskó György filozófus (Budapest, 1934. április 24.)
Május
Frenkl Róbert orvos (Budapest, 1934. május 24.)
Nagy Károly szociológus, egyetemi tanár (Nyíregyháza, 1934. május 24.)
Incze Judit szobrászművész (Budapest, 1934. május 29.)
Június
Lőte Attila színész (Szeged, 1934. június 13.)
Vajda Vilmos kenuzó, edző (Budapest, 1934. június 16.)
Pusztai János író (Szatmárnémeti, 1934. június 19.)
Július
Bényei József újságíró, író (Tiszaladány, 1934. július 7.)
Rajnai András tévérendező (Budapest, 1934. július 7.)
Halbauer Ede festő, grafikus (Újpest, 1934. július 14.)
Erdélyi Eta festő (Kispest, 1934. július 15.)
Trogmayer Ottó muzeológus, régész (Budapest, 1934. július 24.)
Augusztus
Fried István irodalomtörténész (Budapest, 1934. augusztus 1.)
Regős Sándor újságíró, diplomata (Pécs, 1934. augusztus 1.)
Soós Edit színész (Budapest, 1934. augusztus 7.)
Kávássy Sándor történész (Szinérváralja, Románia, 1934. augusztus 8.)
Márton László író, újságíró (Budapest, 1934. augusztus 15.)
Somfai László zenetörténész (Jászladány, 1934. augusztus 15.)
Nagy Pál író, műfordító, tipográfus (Salgótarján, 1934. augusztus 23.)
Vitár Róbert újságíró (Budapest, 1934. augusztus 29.)
Budai László egyetemi tanár, tankönyvíró (Jászapáti, 1934. augusztus 30.)
Szeptember
Kalász Márton költő, műfordító (Somberek, 1934. szeptember 8.)
Ladányi József villamosmérnök (1934. szeptember 9.)
Gedai István régész, pénztörténész (Szentmártonkáta, 1934. szeptember 17.)
Kroó Norbert fizikus (Budapest, 1934. szeptember 19.)
Batári Ferenc művészettörténész, muzeológus (Budapest, 1934. szeptember 24.)
B. Foky István költő, prózaíró (Bezdán, Jugoszlávia, 1934. szeptember 26.)
Hamburger Klára zenetörténész (Budapest, 1934. szeptember 29.)
Október
Krupa András néprajzkutató (Csanádalberti, 1934. október 1.)
Pató Róza szobrász (Törökszentmiklós, 1934. október 2.)
Vörös László irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő (Mélykút, 1934. október 14.)
Dévényi János ötvös (Békéscsaba, 1934. október 16.)
Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest, 1934. október 22.)
Harasztÿ István szobrász (Pilisszentmárton, 1934. október 31.)
November
Barabás Péter újságíró (Budapest, 1934. november 15.)
Sárközy Zoltán színész (Nyíregyháza, 1934. november 23.)
December
Kún Zsuzsa táncművész (Budapest, 1934. december 9.)
Weninger Richárd hárfaművész, karmester (Versec, Jugoszlávia, 1934. december 21.)
Jajesnica Róbert festő, szobrász (Budapest, 1934. december 24.)
Szerdahelyi István esztéta, műfordító, író (Budapest, 1934. december 31.)
Emlékezet
Hervay Gizella 1934. október 14–1982. július 2.
(Vasy Géza)
Ladányi Mihály 1934. február 12–1986. augusztus 20.
(Simor András)
Szederkényi Ervin 1934. április 20–1987. február 21.
(Tüskés Tibor)
Thinsz Géza 1934. június 9–1990. július 14.
(Pomogáts Béla)
Tárlat