Budapesten születtem, jobban mondva Budán, ahol állítólag a jól nevelt lányok jönnek a világra, értelmiségi, polgári környezetben nevelkedtem. Kiskoromban balettet tanultam és zongorázni. Kamaszkoromban színjátszó csoportban táncoltam és énekeltem, sőt a törökbálinti Tüdőszanatóriumban, ahol édesapám igazgató főorvos volt, balettet is koreografáltam és kis színdarabokat rendeztem az alkalmazottakkal és azok gyerekeivel.
Az érettségi után, 1952-ben a Színművészeti Főiskolán felvételi vizsgát tettem. Ophelia őrülési jelenetét adtam elő a Hamletből. Attettek a Zeneművészeti Főiskolára, mivel egy dalt is énekeltem a felvételin. (Vagy olyan szép volt a dal, vagy annyira rossz az Ophelia.)
Miután egy hónapot tanultam a főiskolán, kaptam egy levelet a Zeneművészeti Szövetségtől, hogy jelentkezzem a Schumann-versennyel kapcsolatban. Azt hittem, lapozni hívnak, de kiderült, hogy a verseny pesti elődöntőjén kell részt vennem. Meglepetésemre az első lettem. Így kerültem az 1. Schumann-versenyre Berlinben, ahol ötödik lettem, mint a legfiatalabb resztvevő. A 2. Schumann-versenyen harmadik díjat kaptam, és szerződést a berlini Staatsoper stúdiójába. Így kezdődött énekesi pályám.
Egy év után átvettek a stúdióból az együttesbe. Kisebb szerepek után már egy év múlva főszerepeket énekeltem, és az Éjkirálynő szerepével a Varázsfuvolában kezdődött a nemzetközi karrierem. Leghíresebb szerepeim: Zerbinetta (Ariadne Naxos), Konstanze (Szöktetés a szerájból), Donna Anna (Don Giovanni).
A világ 85 nagy színpadán vendégszerepeltem énekeskollégákkal, mint Domingo, Pavarotti, Carreras, Aragall, Panerai, Taddei, Corena, híres karmesterek vezényletével, mint Leinsdorf, Solti, Levin, Santi, Kleiber.
1975-ben professzor lettem a stuttgarti Zeneművészeti Főiskolán, ahol 22 évig tanítottam. Ugyancsak öt évig a zürichi konzervatóriumban. 1968-ban kamaraénekesi címet kaptam. Sok televíziós adáson vettem részt. Öt filmet készítettek velem, a leghíresebb a Hoffmann meséi, ahol mind a három női főszerepet énekeltem. A legtöbbet Walter Felsensteintől tanultam.
1988-ban volt az első Sylvia Geszty Nemzetközi Koloratúr Énekverseny, melyet minden második évben megtartanak. 1998-ban rendeztem Poznańban első operámat, a Don Pasqualét.
Németországban élek 1961. január óta. Két gyerekem van: Dr. Christian Duncker, aki onkológus és Ravensburgnál az Onkológiai Klinika igazgató főorvosa. Lányom, Claudia Gross Bécsben él és az ORF-nél szerkesztői állásban van, megszerezte az egyetemen a magiszteri címet.
Hobbim az állatvédelem.
Gyakran ellátogatok Budapestre, egyrészt húgomat, Witkowsky Erika festőművésznőt látogatom, részben meghívásra megyek haza. Nagyon szeretek Budapesten tartózkodni, hiszen a város gyönyörű, és a szívem mindig hazahúz.
