I. Egy kis faluban születtem, Szabolcs-Szatmár megyében, Nagyhalászban, 1934. március 10-én. Apám hentes és mészáros, anyám háztartásbeli. Négyen voltunk testvérek, két lány, két fiú, én a legidősebb.
Hétéves koromban családostul otthagytuk szülőfalumat, Vácra költöztünk. Édesapám gyári munkásként dolgozott, nem a szakmájában. Édesanyám otthon varrogatott női ruhákat. Általános és középiskolás éveimet Vácott töltöttem.
1953 őszén felvételt nyertem a Magyar Testnevelési Főiskolára Budapesten. 1957 tavaszán diplomáztam mint testnevelő tanár.
II. Sportpályafutásom, megismerkedésem az atlétikával és ezen belül a gerelyhajítással 1952 tavaszán kezdődött. Heti két-három alkalommal utaztam be Budapestre a kispesti Honvéd SC-be. Esetenként négy órát utaztam és másfelet edzettem. Első edzőm Rákhely Gyula többszörös válogatott gerelyhajító volt. Már az első évben ifjúsági válogatott lettem 53 méterrel.
A rendszeres, mindennapos edzések a TF-en kezdődtek dr. Koltai Jenő tanárom-edzőm irányításával. 1955-ben lettem felnőtt válogatott először (összesen 56-szor). A sportban a legfontosabb események számomra az olimpiákon való szerepléseim: 1960 – Róma, bronzérem; 1964 – Tokió, ezüstérem; 1968 – Mexikó, bronzérem; 1972 – München, a selejtezőben kiestem.
Mindegyik olimpia csodálatos élményt jelentett számomra. Az olimpiai helyezések mellett kétszer szereztem bronzérmet Európa-bajnokságon. Háromszor vittem a nemzeti lobogót az olimpiai csapat élén a megnyitó ünnepségeken (1964, 1968, 1972). Kb. tízszer javítottam országos rekordot gerelyhajításban. Pontosan húsz éven át versenyeztem az élvonalban.
Edzői pályafutásom csúcsát 1976-ban, Montrealban értem el mint Németh Miklós edzője, aki 94,58 méteres világrekorddal nyerte meg a gerelyhajítást. Így nyertem el a mesteredzői címet.
Hét éven keresztül voltam a magyar gerelyhajítók szakágvezető edzője. Az 1980-as moszkvai olimpiai kudarc után sikerült külföldre szerződnöm edzőként Kuvaitba. A sok országos rekordjavítás mellett versenyzőm legjobb eredménye az Ázsia-bajnokságon elért ezüstérem volt.
III. A családi, illetve magánéletemről röviden.
1957 nyarán megnősültem. Feleségem közgazdasági technikumot végzett. Tulajdonképpen feláldozta saját karrierjét azért, hogy az én versenyzésemet ne zavarja semmi. 1958-ban megszületett fiunk, Zoltán, majd 1963-ban lányunk, Adrienne. Feleségemnek igazán nem volt könnyű dolga. Egy évből fél évet nem voltam otthon (edzőtáborok, versenyek). A szép nemzetközi sikereim ellenére meglehetősen szűkös anyagi körülmények között éltünk. (Akkor még nem voltak pénzdíjas versenyek.) Házasságunk legszebb időszaka a Kuvaitban töltött több mint tíz év volt. Végre nem kellett izgulnunk, hogyan húzzuk ki a hónap végéig a fizetésünkből.
Van öt szép unokánk; négy lány, egy fiú, és éljük a nyugdíjas nagyik boldog életét. Csak a kuvaiti jövedelem hiányzik egy kicsit! A nyugdíjból kicsit nehéz.
