Muzsikuscsaládból származom. Édesapám zenetanár volt, Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést. Édesanyám zongoraművésznek készült, Aggházy Károly növendéke a Nemzeti Zenedében, de szinte gyermekfejjel férjhez ment, és sorra jöttek a gyerekek. Apám korai halálával nyolc gyerekkel maradt özvegyen. Hároméves voltam akkor, a húgom másfél. Énektanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdtem dr. László Gézánál, majd Kapitánffy Istvánnénál, a Zeneakadémián Maleczky Oszkárnál diplomáztam. Eredetileg operaénekes szerettem volna lenni, de amikor a főiskolán megismerkedtem fiatal zeneszerző kollégák munkáival, érdeklődni kezdtem a modern zene iránt. Már diplomakoncertemen 1960-ban Mozart és Händel mellett elénekeltem Webern Op. 12-es dalait és Bartók öt Ady-dalát is. Az Országos Filharmónia szólistája lettem. Énekeltem operát, Bachot, Mozartot, Schubertet, Brahmsot, de a hatvanas-hetvenes években közel száz kortárs vokális mű bemutatója fűződik a nevemhez, Balassa Sándortól Kurtág Györgyig, Bozay Attilától Maros Rudolfig hosszú és impozáns a névsor. Én szólaltattam meg itthon először Schönberg, Berg, Webern legjelentősebb műveit. Az ország legkitűnőbb hangszeres művészeiből álló Budapesti Kamaraegyüttes énekes szólistájaként számos nagy sikerű turnén énekeltem Európa nagyvárosaiban. Az 1980-as párizsi koncertünk után a francia kritika „a bécsiek kétségkívül legnagyszerűbb előadójaként” nevezett. Többször nyertem el a párizsi Grand Prix de disque-díjat (Schönberg: Pierrot Lunaire, a Bartók összkiadás: Húsz magyar népdal, Falun; Kurtág: Bornemissza Péter mondásai). Munkásságomért 1969-ben Liszt Ferenc-díj, 1975-ben érdemes művész, 1981-ben Bartók-emlékérem, 1986-ban Liszt Ferenc-emlékérem, 1996-ban Bartók–Pásztory-díj, 2000-ben a Zeneakadémia 125. évfordulójára Liszt Ferenc-emlékgyűrű elismerést kaptam.
Az előadó-művészet mellett az azzal egyenértékű pedagógiai munka volt számomra a legfontosabb. „Konzista” korom óta tanítok, előbb egy szakszervezeti zeneiskolában, majd nagyszerű fiatal hangszeres kollégákkal együtt a kitűnő Jászberényi Zeneiskolában. 1964-ben, Rösler Endre halála után, meghívtak a Zeneakadémia ének-főtanszakhoz, itt tanítok azóta is negyven éve, 1993 óta egyetemi tanárként. Számos nagyon tehetséges tanítványom működik sikeresen a pályán, külföldön és itthon, az Operában, a szegedi, győri és pécsi operaegyüttesekben, és nyert díjakat a nagy nemzetközi versenyeken. Néhány név: Kukely Júlia, Kertesi Ingrid, Bátori Éva, Szendrényi Katalin, Bellai Eszter, Szonda Éva, Felber Gabriella, Váradi Zita, Szabóky Tünde, Fekete Attila és Meláth Andrea.
