Nem vagyok biztos abban, hogy a „vallomás” szó lenne a legjobb arra, amit mondani tudok, illetve akarok. Vallottam már szerelmet, életemben négyszer, és tagadtam bűnösséget vizsgálóbíró előtt: kétszer. Ezeken innen és túl csupán véleményeim vannak és egy sajátos életutam, mely a forradalomban való részvételem miatt kétharmadrészben külföldre vezetett, idekint kanyargott.
A világról annyit, hogy minden szennye ellenére a világok legjobbika. A XX. században legyilkoltak több mint százmillió embert, ám mégis hatmilliárdnál többen lakunk a Földön 2003-ban. A jövőbeni túlnépesedés ellen egyetlen orvosság a világegyetem – elsőnek a Naprendszer – meghódítása. Kolonizálnunk kell a Holdat, lakhatóvá tenni, majd ugyanúgy a kevésbé rideg bolygókat. Ha nem, akkor fellép a lemmingeffektus, elterjed ragályként a terror és annak megtorlása, tehát vége lesz ennek a jó világnak.
Panteista keresztény vagyok, bízom a természetben, a természettel természetesen megnyilatkozó Istenben, illetve a legtökéletesebb lényben, Krisztusban. Egyetértek tehát Einsteinnel: a Teremtő, azaz az első és végső ok nem ostáblázik velünk s a világgal.
Szerénységem földi pályafutásából egynehány jelentősebb ösvény: kétszer nősültem, három gyerekem van. Fácskákat is ültettem, egy-kettő megélt, a többi kiszáradt.
Három külföldi könyvtár igazgatója voltam, egy írországi folyóiratot szerkesztettem. A mélytengerben, Barbadosnál fogtam egy 27 kilós halat, de elszalasztottam egy félmázsásat. Írtam harminc könyvet, angolul is, magyarul is, egy könyvem walesi nyelven is megjelent, cikkeim magyarul, angolul, olaszul, franciául. A Duna embere vagyok, homo Danubius. Megkíséreltem visszaadni azt a sok élményt, amit dunai fogantatásomtól máig kaptam, egy Duna-trilógia formájában.
Más. 1969-ben vitát indítottam a londoni Timesban, arról, hogy az ENSZ zászlaját is ki kellene tűzni a Holdon. A NASA odafigyelt, a zászlót a második Holdra-szálláskor kitűzték. Bár életem egyik próbája az lenne, mennyire lehettem hazám meg nem bízott kulturális nagykövete angol nyelvterületen, kudarcaim élénkebben élnek bennem, mint kétes sikereim, melyekért Középkereszttel díjaztak.
1998-ban megállították a szívemet, majd négy ér kicserélése után egy áramütéssel megindították. A sors tehát kölcsönadott még néhány esztendőt.
