Kispolgári családban születtem. A Budapesti I. Kerületi Petőfi Sándor Gimnázium tanulójaként 1953-ban érettségiztem. Az ELTE Bölcsészkarán művészettörténetet hallgattam, 1958-ban szereztem itt muzeológusi diplomát. Szakmai működésem az Iparművészeti Múzeumhoz kapcsolódik, gyakornoki évemet is beleértve, folyamatosan annak állományába tartozom. 1970-ben neveztek ki a bútorosztály vezetőjének. 1973-ban múzeumátszervezés keretében a textilosztály vezetését bízták rám. 1978-ban ismételten a bútorosztály élére helyeztek, és jelenleg is ezt a tisztséget töltöm be.
Muzeológiai munka. A múzeumi munka alapvető része a gyűjteménygyarapítás. Osztályvezetői működésem alatt a bútorgyűjtemény megközelítően másfél ezer tárggyal gyarapodott, ami a teljes anyag harmadát teszi ki.
Múzeumi munkámban a gyűjtemény raktározása okozta a legtöbb problémát. A XIX. században épült múzeumokba általában nem terveztek raktárhelyiségeket. A nagymértékben gyarapodó műtárgyanyag tárolását csak a kiállítási terület kárára lehetett megoldani. Kinevezésem utáni első feladatom tanulmányi raktárak kialakítása volt, mely részben pótolta a kiállításokat külső kutatók részére. 1995-ben korábbi öt raktárhelyiségből alakítottunk ki két, mobil polcos rendszerű tanulmányi raktárt, amelyekben nemcsak intézményünk legkorszerűbb műtárgyraktárát, hanem Európa egyik legmodernebb múzeumi bútorraktárát rendezhettem be.
Feladataim közé tartozott az asztalos és a ma már sajnos nem működő kárpitos restaurátor műhely és különböző külső restaurálási munkák vezetése.
1973-ban, amikor a textilosztályra kerültem, ott a már hosszabb ideje kinevezett vezető nélkül álló részlegben a hiányos szakemberellátás szervezését és a gyűjtemény műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő átcsoportosítását végeztem.
A kiállításrendezés munkaköröm egyik legkedveltebb területe volt, ahol didaktikai célok mellett téralkotó művészi hajlamaim is kiélhettem. Első önálló kiállításom a pápai Esterházy-várkastély enteriőr-kiállítása volt. A nagytétényi kastély szakaszos helyreállítása függvényében 1966-ban rendeztem az Európai bútorok a XV–XVII. században című állandó kiállítást, a következő évben forgatókönyvem alapján készült a Magyar bútorművészet a XIX. században című kiállítás, mindkettő a kastély bezárásáig (1978) látogatható volt. Még 1966-ban rendeztem a Siklósi Vármúzeum XVII– XIX. századi bútorok című állandó kiállítását, 1971-ben szerveztem és rendeztem az Angliában vándorló Hungarian Museums kiállítás Kingston Upon Hull-i bemutatóját; a Soproni Liszt Ferenc Múzeumban a XV–XVII. századi puszpáng figurák című kiállítást, az ercsi Eötvös József Emlékmúzeumot. 1972-ben az Iparművészeti Múzeum alapításának 100. évfordulójakor a jubileumi kiállítások szervezésére kaptam megbízást. Magam rendeztem az állandó kiállításnak szánt Európai iparművészet remekei és az időszakos 100 éves az Iparművészeti Múzeum című kiállítást, megírtam múzeumunk első összefoglaló történetét, amely az előbbi kiállítás katalógusában jelent meg.
A múzeum alapító okirata szellemében az élő iparművészettel való kapcsolataink elmélyítésére javasoltam a modern magyar iparművészeti kiállítás rendezését, melynek társrendezője voltam. Ez a kiállítás indította el a népszerűvé lett kortárs iparművészek kiállításainak sorát. 1974-ben rendeztem a bécsi Collegium Hungaricumban a Hundert Jahre Budapester Museum für Kunstgewerbe című kiállítást, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum ma is álló kastély enteriőr kiállítását, a Budapesti Örmény Múzeumot. Sikeres volt az 1900. évi párizsi világkiállítás 75. évfordulójakor az ott vásárolt kiemelkedő anyagot bemutató kiállításom. 1989-ben a technikatörténeti kiállítás önálló, fa-bútor részét rendeztem.
A Radocsay Dénes főigazgató által beindított, leendő állandó kiállításunk előtanulmányának tekintett stílustörténeti sorozat keretében a Klasszicizmustól a biedermeierig (1990, Tompos Lilla segítségével) és a Historizmus és eklektika (1992, Vadászi Erzsébet segítségével) című kiállítások rendezője voltam.
Múzeumunk millenniumi rendezvénye, a nagytétényi kastély Bútorművészet a gótikától a biedermeierig című kiállítás Vadászi Erzsébettel együtt rendezett munkám.
A budavári volt Sándor-palota történelmi teremsora berendezésének rekonstrukciójára kaptam megbízást 2001-ben, 2002 áprilisában készült el.
Számos hazai szőnyegkiállítás mellet Grazban (1974), Prágában (1986), Londonban (1996) rendeztem gyűjteményünk anyagából önálló kiállítást.
Itt, csak a megítélésem szerinti legjelentősebb bemutatókról tettem említést.
Kutatómunka. Már gyakornoki évemben bekapcsolódtam a bútorosztály regionális kutatómunkájába:
Győr és Veszprém asztalosművességének történetével foglalkoztam, ezzel kapcsolatban jelentek meg első publikációim. Elkezdtem egyes gyűjteménycsoportok kutatását, feldolgoztam és publikáltam a gótikus német és németalföldi, a késő reneszánsz magyar ládáinkat, égeri reliefintarziás tárgyakat, a spanyol, a brit bútorgyűjteményt, az 1900-as párizsi világkiállításon vásárolt különböző iparművészeti tárgyakat.
A magyar enteriőrök története témakörrel kapcsolatban kezdtem foglalkozni keleti szőnyegekkel, ugyanis a régi magyar otthonok talán legjellegzetesebb dísze volt az oszmán-török és a perzsaszőnyeg. Legjelentősebb eredményem e témakörben Múzeumunk beindított szakkatalógus sorozatának első kötete, a magyar és angol nyelven 1994-ben kiadott Oszmán-török szőnyegek című munkám.
Bútor- és keleti szőnyeg történeti kutatással kapcsolatban általában egy-egy hónapos időtartamú ösztöndíjas, illetve államközi egyezményes keretek között tanulmányútjaim voltak az alábbi országokban: Anglia, Egyiptom, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Törökország. Önköltséges tanulmányokat az alábbi országokban folytattam: Anglia, Ausztria, Franciaország, a volt Csehszlovákia, Irán, Németország, Spanyolország, a volt Szovjetunió, Románia, Törökország, USA.
Konferenciákon az alábbi külföldi városokban tartottam előadásokat: Ankara, Bécs, Baku, Isztambul, Philadelphia, Szentpétervár, Teherán.
Meghívott előadóként az isztanbuli Sinan Mimar Egyetemen és az Izmiri Egyetemen tartottam előadásokat, illetve szemináriumot.
Mintegy 170 különböző tudományos, illetve ismeretterjesztő munkám jelent meg, ezekből 30 külföldön.
Országos Múzeumi Tanács; Bard Graduate Center for Studies in the Decotative Arts, New York, N.Y.; Aris, Ankara (Atatürk Akad. Szőnyegtört. folyóirat); Ghereh, Torino (nemzetközi szőnyegtört. folyóirat) kiadói és tanácsadói testületének vagyok tagja.
Kitüntetéseim: Pasteiner-emlékérem (1977); Nívódíj (1987); Móra Ferenc-díj (2001); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkereszt (2002).
