Séta közben azt kérdezi tőlem a gyerek:
– Miért olyan karikás a szemed alja?
– Azért, mert a harmincas évek közepén születtem.
Gyermekkoromban, a negyvenes évek közepén, többé-kevésbé kiirtottak.
Lázadó ifjúságomat az ötvenes évek közepén napolták el.
A hatvanas évek közepén meglehetősen süket voltam.
A hetvenes évek közepén munkanélküli.
A nyolcvanas évek közepén Párizsban házat építettem, azt hittem, ott fejezem be.
A kilencvenes évek közepén visszatértem oda, ahonnan vétettem. Azóta itt ülök, a távollétemben felhalmozott szarban.
Az új század tízes éveiben minden valószínűség szerint meghalok.
– És ha meghalsz – kérdezi a gyerek –, mivel fogják leragasztani a szemedet? Scotch tape-pel?
