E számunk képzőművész vendége Zsankó László. Meditációra ösztönző művei az abszurditás szférájába emelkedő kérdéseket érintenek.

„A Húsz órát ekként – ha a korfüggően ideologikus és illúziónak bizonyult rétegét lehántjuk – a hatvanas évekkel eljött, öncsalástól terhelt „nagy csalás” genezisét fölvillantó könyvként is olvashatjuk ma már. Ama bárgyú öntudatlansággal elfogadott »történelemszünetes« korszak egyik első munkájaként, amelyben az igazi drámát a dráma – vagyis az 1956-os forradalom és annak eltiprása – átélési, bevallási lehetőségének elrablása meg a lelkekből, a tudatból való kilúgozása jelentette. Ama korszakról valló munkaként tehát, amikor a történelem úgy volt még bennünk jelen, hogy azt elmondani istenigazából nem lehetett, ezért inkább menekültünk előle s hallgattunk róla – pontosan úgy, ahogy azt az apró gyarapodási lehetőségeket nekünk megadó hatalom akarta (akarja máig?)” (N. Pál József)

„Mekkora könyvek azok, amelyek nincsenek megírva? De a hallgatásban megfogalmazott gondolat ereje felriasztja mások gondolatait. Megy az idő, s egyszer csak sokan fogják azt gondolni, amit a csendbe öltözködött töprengő gondol. A Kádár-korszak cenzúrájának csúcsteljesítménye az lett volna, ha Sánta Ferencet rákényszeríti: írjon.” (Zelei Miklós)

„Sánta Ferenc három megjelent regénye behatóan foglalkozott a boldogság keresésével, a megtalálás lehetetlenségével vagy lehetségességével. A legderűsebb választ a Húsz óra adta: mintha a történelem szörnyű tragédiái után, miként az író egy interjúban József Attilát idézve nyilatkozta, valóban finomulna a kín. Ám az idill korszaka nem vált közelivé. Félő, hogy (befejezetlen) regénye tervében is szerepelt valami, ami feldúlta az ősi rendet és békességet. S talán ezért nem válhatott késszé a mű. (…) A XX. század tapasztalatával tudjuk, hogy nem lehet a boldogság szigetére menekülni a létező társadalomból. Akármi megtörténhet a falu boldog lakóival is.” (Vasy Géza)

2002. október – IV. évfolyam 8. szám
Sánta 75

Sánta 75

Domokos Mátyás, Jókai Anna, Kulcsár Katalin és Ljuben Petkov köszöntő szavai

Bertha Zoltán • In honorem

Nádudvari Anna • Ceruzajelek

Görömbei András • Az író hallgatása legenda

Nagy Gáspár • Három bekezdés (a 75 éves) Sánta Ferencről

Pozsgai Zsolt • A csavargó vár

Zelei Miklós • Mit tesz a policáj?

Márkus Béla • Kifog majd az időn

Széles Klára • Ki Sánta Ferenc?

Pomogáts Béla • Példázat a sztoikus morálról

Bokányi Péter • Sánta Ferenc novelláinak groteszk vonásai

Vasy Géza • Pillantás egy ismeretlen regényre

N. Pál József • Sánta Ferenc jelenléte

Sárándi József • Anyaidéző • Sóvár csillagok • Kiált utánad

buSzabó Dezső • 8 haiku

Lackfi János • Négyszeres • Párhuzamos

Baán Tibor • Esély • Három idill

Mustra

Rott József • Trussz Putyi szünetelteti létezését

Tárlat

Zsankó László színes litográfiái

Szőnyi Krisztina • Lépcsők fel és le

Szauer Ágoston • Lámpa nélkül • Napút

Hetedhét

Charles Baudelaire • Csevegés

Stéphane Mallarmé • Ez a szűzi, szilaj, ez a szép mai nap…

(Timár György fordításai)

Jurij Mamlejev • A fürdőben

(Bratka László fordítása)

Aldo Palazzeschi • Hagyjatok szórakozni! • Mara házikója • Ara, Mara, Amara • Oro, Doro, Odoro, Dodoro

(Szénási Ferenc fordításai)

Berek

Nyilatkozat

Jávor Benedek • Egyház és ökológia I.

A Budapest Klub kiáltványa

Serfőző Simon • Előbb • Megjuházva • Szabadon

Konczek József • Régi nyarak

Ablak

Bognár Antal • Igaz világ

(Serfőző Simon • Gyerekidő)

Tüskés Tibor • A sebzett föld éneke

(A Weöres-filológia néhány kérdése)

Nagy Gábor • Időcsinálók kráterében, avagy felhős Közép-Európa

(Bratka László • Felhős)

Béresi Csilla • A rajzoló, akinek örökre szól a szerződése

(Peter Greenaway képzőművészeti munkái)

Lászlóffy Csaba • Párhuzamos emlékezések

(Feljegyzések Dosztojevszkijhoz)

Szakolczay Lajos üdvözlő levele Serfőző Simonhoz

Berek rovatunk támogatója: