Sárándi József

Anyaidéző

Simon Eszter nevelőanyámnak

Viszem-hozom Lelkedet
házunktól a temetőig
a sírig s onnan vissza
hiszen mindig itthon vagy szívemben
mint Jézus és Márianissza.

Anya Fiú Szentlélek
szentháromsága jelenlétetek
senki el ne vegye tőlem
ezt a misés krizantémos
kegyelmes ünnepet.

Testem napfényes templomában
vidáman csivitelve röpdösöl:
FECSKEALAKBAN!
Röpdöss lidérces álmaimban is
s én megírom az írhatatlan csodát
szavak nélkül vagy fecskeszavakban.

Sóvár csillagok

Olthatatlan az én tüzem,
nem ölelt még így senki sem.
Sóvár testem vesd be százszor,
ne szeressek mást és máskor.

Elaludtál az ágyamon,
erőt gyűjtök, hagyva hagyom.
Látó fényed rám kattintod,
sugaradtól fölhorgintok.

De jó lenne beléd halni,
holnapunkra nem gondolni.
Holnapunkkal nem gondolva,
terülj reám csillagocska.

Kiált utánad

Hol lakik bennünk a Psziché?
Vadon, frigytelen hálunk
s a kérdőjel Via dolorosán
bűnös lélekkel szemben állunk.

Jézus szeméből vér szivárog
a korhadt, rozsdás kereszten,
bádog szívünk semmit kongat,
hűtlen, hitkeresőn, hitetlen.

Némán kiált utánad vágyam –
kézen fogva sétálnánk az őszben,
ám csak ezüstjegenyék húrjain
tépi dallamod a szél, eszelősen.