Nyilatkozat

    Mi, a Nádasdladányban 2002. augusztus 30–31-én a Nádasdy Akadémia és a Védegylet által rendezett „Ökológia és Egyház” konferencia résztvevői, különböző egyházak hívei, teológusok, papok és lelkészek, valamint különböző tudományágak szakértői, tudatában annak, hogy napjaink ökológiai válságának leküzdése az emberiség egyik legnagyobb kihívása, annak megoldásán munkálkodva az egyházak vezetői és a többi ember közti párbeszéd megerősítése érdekében az alábbi nyilatkozatot fogalmazzuk meg.
    Arra vállalkoztunk, hogy összekössük az ember földi létének újragondolását a gyakorlati cselekvéssel, és igyekezzünk segítséget nyújtani olyan javaslatok formájában, amelyek a magyarországi egyházak vezetőinek, éppúgy, mint a híveknek, segíthetnek a vallás és az ökológia összekapcsolásában.
    Fontosnak tartanánk, hogy az egyházak tanítási gyakorlatában nagyobb hangsúlyt kapjanak azon alapelvek, amelyekre a környezeti válság megoldásában a társadalom támaszkodhat. Tudjuk, hogy ezek az elvek jelen vannak az egyházak tanításában, fontosságuk tudatában azonban fel kellene hívni rájuk mind a hívek, mind pedig a kívülállók figyelmét.
        Ki kellene emelni, és erőteljesebben hangsúlyozni embertársaink és utódaink iránti feltétlen felelősségünket.
        Az ember intelligenciája révén különös és megkülönböztetett szereppel bír. Ez a szabadság azonban nem jogosítja fel a világ pusztítására, hanem kötelességeket ró rá élőlénytársai és az egész ökoszisztéma megőrzésében. Tekintetbe kellene vennie a többi létforma méltóságát is, elismerve, hogy azok az embertől függetlenül is értékek hordozói, és eleve létük által tiszteletre méltók – ennek a tiszteletnek tükröződnie kell a velük való érintkezés minden esetében.
        Éppen ezért elkerülhetetlen feladat, hogy ráirányítsuk a figyelmet a természeti rendszerek sokféleségének, stabilitásának és szépségének csorbítására irányuló cselekedetek bűnös voltára.
        El kellene fogadni, hogy a világ egészére irányuló szeretet és irgalom, csakúgy mint az ebből fakadó cselekedetek éppúgy jók, mint az embertársaink iránt tanúsítottak. Ebből fakadóan igyekeznünk kellene gátat szabni elsősorban az embertársainkkal, de emellett a természettel szembeni erőszaknak is.
        A környezeti válsághoz vezető fogyasztói magatartás az emberi lélek céltalanságából fakad. Az egyházaknak fontos feladata az anyagi javak birtoklásával szemben a szellemi és lelki kiteljesedést állítani az emberi lét középpontjába.
    Ezekből az alapelvekből kiindulva az egyházak számára fontos gyakorlati feladatok származnak, amelyek hozzájárulhatnak egy hosszú távon fenntartható és igazságosabb világ kialakításához. Ezen feladatokat illetően az alábbi területeket tartjuk kiemelkedően fontosnak:
    – Elengedhetetlenül szükségesnek látjuk az egyházakon belül a lelkipásztorok (papok, lelkészek, rabbik) felkészítését a vallás és az ökológia kapcsolatát illetően mind teológiai, mind pedig gyakorlati értelemben. A lelkipásztorok képzésében csakúgy, mint az egyházi oktatási intézményekben az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig, még hangsúlyosabban jelenjenek meg ökológiai, környezetvédelmi ismeretek is.
    – Elsődleges feladat a hívek minél részletesebb tájékoztatása ezen kérdésekről, hogy ráébredjenek, hitükkel nem egyeztethető össze semmilyen olyan magatartásforma, amely az ökoszisztéma létét veszélyezteti. Kérjük, hogy a tanításban nagyobb súllyal jelenjenek meg a teremtett világ védelmének szempontjai.
    – Kívánatosnak tartanánk, hogy a magyarországi egyházak hivatalosan (pl. a templomokban felolvasandó körlevelek formájában) foglalkozzanak az ökológiai válság témakörével, különösen olyan időszakokban (mint a most lezajlott johannesburgi Föld-csúcs apropóján), amikor a közfigyelem egyébként is erre irányul. Ennek részeként az egyházak tegyék széles körben hozzáférhetővé, és közismertté az ökológiai válságról való hivatalos egyházi megnyilatkozásokat.
    – Az egyházak használják hatékonyabban a tömegtájékoztatást arra, hogy az ökológiai gondolat és az ezzel kapcsolatos egyházi kezdeményezések minél szélesebb körben ismertté váljanak. Az egyházi médiában igyekezzenek minél gyakrabban foglalkozni a témával, akár külön műsorok formájában – ahogy arra már vannak pozitív példák is.
    – A civil szféra környezetvédő csoportjai és a helyi egyházi közösségek törekedjenek minél szorosabb kapcsolatra és együttműködésre. A civil szervezeteknek segíteniük kell az egyházakat, hitközségeket, hogy hozzájussanak a környezetvédelemmel kapcsolatos információkhoz, és vegyenek részt az egyházakkal közös gyakorlati programok kidolgozásában. Jó példa lehet erre a templomtornyokban élő állatok (gyöngybagoly, denevérfajok) védelmére kidolgozandó program.
    – Helyi környezetvédelmi népszavazások esetében biztassák híveiket a szavazáson való felelős részvételre.
    – Az egyházi építkezéseknél, felújításoknál, beruházásoknál és az intézmények működtetése során kapjon külön hangsúlyt a környezetbarát technológiák, alternatív energiaforrások alkalmazása, az energiatakarékosság, a minimális papírhasználat, a környezetbarát szerek és anyagok használata, a víztakarékosság, a meglévő élővilág védelme és egyéb környezetvédelmi szempontok.
    – Javasoljuk végül környezetvédőkből, teológusokból, az egyházak szakreferenseiből és hívekből álló közös munkacsoportok felállítását, melyek támogatást nyújthatnak az egyházaknak a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések megválaszolásában.
    A konferencia résztvevői felajánlják segítségüket a fentiek megvalósításához. A munka előrehaladását és a további lehetséges célokat a mostani szimpóziumot követően évente megrendezett találkozón vitatjuk meg. Reméljük, hogy a mostani összejövetelen hosszas munkafolyamat indult el, amelynek végeredménye az egyházaknak mint kovásznak a jelenlétével egy harmonikus, igazságos és fenntartható világ kialakulása lesz.

Nádasdladány, 2002. augusztus 31.