Baán Tibor

Esély

Ablakunkban virágcserép,
Kihajt belőle – nézd – egy percnyi rét,
Egy kicsi hold, egy csepp virág
S mindaz, mit néked mondanék:
Fontosabbat az ócska zenegépnél,
Mely ritmusával emlékeket öklel.
Azt búgja: szeretlek, örökre…
De én azt mondom neked csöndbe’
Hagyjuk el ezt a szomorú világot
És bújjunk be egy liliomkehelybe.

Három idill

                  1

Dombokon átkocsizó
Emlékek dala száll
Festi a füstbe a vágy
Angyalait muzsikám


                  2

Álmokat párolgó asszonyok kerekeznek erre
Később az utca kihal mint egy kődarab
De a rózsa kinyílik
Süt a nap
Zöld lombok próbálgatják szárnyukat


                  3

Tétova zongorahang
Ilyenkor estetájt
Kislány klimpírozás
Majd utána éjszakáig
Az óvónéni zongoráz
Oly finoman mint ő maga:
Magányos asszonyi zongora
Szelíd billentések
Hosszú-hosszú árnyak
Gesztenyebarna hajú
Gyöngyházhomlokú bánat