Piros szék 2.

Gubis Mihály grafikusművész Békéscsabán született 1948-ban. 1967–68-ban a Mártélyi Művésztelepen dolgozott, Fodor József és Hézső Ferenc irányításával; 1976-ban a Budapesti Műhely hatására barátaival létrehozták a Békéscsabai Műhelyt. 1984-ben mutatkozott be a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Galériában, haláláig állandó tagjai közé tartozott. A Fonyi Kertalja Művésztelep vezetője és a Patak csoport alapító tagja volt. Május 17-én halálos baleset érte Németországban, amikor egy kínai szobrásznak segített teherautóra rakni egy kőszobrot. A másfél tonnás, nyolcméteres szobor kibillent egyensúlyából, és rádőlt a művészre.

„A dramatizálás vagy dialógus tulajdonképpen fiktív párbeszéd teremtése.” (Balázs Géza)

„Édes istenem! Én eldugtam a németet, mert lógott a lába, mármint az a kevés, amit meghagyott neki a gépfegyver, később odadugtam melléje az oroszt.” (Szabó Magda–Bereményi Géza)

„Anyám, mikor beléptem, annyira meglepődött, mintha az almafa sétált volna be a házba…” (Matei Vişniec)

„Az őseink, Misi, nem a vadludak. Mi nemesített faj vagyunk, nem egyszerűen domesztikáltak.” (b. pap endre)

„Háy figurái darabról darabra lesznek egyre talajvesztettebbek globalizálódó világunkban, ahol nem mentheti meg őket semmilyen Isten, hisz már nem képesek teremteni maguknak egy teremtőt.” (Marion Wagner)

„A kurátorok (köztük jómagam) azért igyekeztek meghatározni a fogalmat, mert a Lábán Rudolf-díj »a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerésére« született.” (Kutszegi Csaba)

„Magam előtt látom Harag György, a legfényesebb (legzseniálisabb) magyar színházi rendező arcát, aki egyetlen jól felépített gesztussorral átvilágította a sötétséget.” (Szakolczay Lajos)

„A színésznek úgy is el kell tudnia játszani egy királyt, hogy soha nem találkozott valódi királlyal. Viszont a mindenkori királyok tanultak a színésztől, hogy hogyan kell királynak lenni.” (Agárdy Gábor – Borzák Tibor 2004-es interjúja)

2006. május – VIII. évfolyam 4. szám
Másképp dráma

Eduardas Mieželaitis • Pygmalion

(Bán Péter fordítása)

Évgyűrűk

Szakolczay Lajos • Családfa, kacskaringókkal

Szabó Magda–Bereményi Géza • Az ajtó

b. pap endre • Libasorsban

Hetedhét

Matei Vişniec • A pandák gyönyörű utazása

(Mihály Csaba fordítása)

Ioan Buteanu Szeretem a szerelmet • Szexuális szerelem

(Király Farkas fordításai)

Elena Vlădărean • jelenlegi történelem.

(Király Zoltán fordítása)

Eduardas Mieželaitis • A nő

(Bán Péter fordítása)

Milan Jesih • [én a nagy ősmadárban hiszek]

(Lukács Zsolt fordítása)

Lauri Otonkoski verse

(Domokos Johanna fordítása)

Luisa Gorlani • Költözködések • A Holdhoz • Anyámnak

(Kérész Gyula fordításai)

Hangírás

Borzák Tibor • Színarany színészek

(Agárdy Gábor • Krahácsból)

Emlékezet

Barna T. Attila • Régi kintorna dallamára

(Bella István emlékének)

Emlékezet–Tárlat

Novotny Tihamér • „Az idős emberek várnak valamire!”

Gubis Mihály munkái

Szóvár

Balázs Géza • Gondolkodási formák, gondolatalakzatok

Fénykör

Tüskés Tibor • Meditáció egy történelmi évforduló előtt

Jankovics Marcell • Ötven év kétszáz sorban

Ablak

    Téka

    Vilcsek Béla • A Babits kereste belső forma

    Szele Bálint • Pillanatképek egy fordító életéből

    (Szabó Lőrinc Shakespeare-drámafordításai)

Marion Wagner • Háy a Tetrán

(Háy János drámái)

    Könyvleletek

    Vincze Ferenc • „Minden láng csak részekben lobban”

    (Háy János • Házasságon innen és túl)

Kutszegi Csaba • Modern térköltészet

(Lábán Rudolf-díj, 2006)

Káva Téka – Napút-füzetek 4.

Asszony a fronton

(Polcz Alaine emlékiratait színpadra alkalmazta Baranyai László)