Lauri Otonkoski

Dec. 11.
Az üvegajtón olvasható, hogy Rögtön jövök, így ma sem jutok el a borbélyhoz,
így marad időm, és akár teleírhatnám a sorokat,
vagy összepakolhatnám cuccaim, más országba költözhetnék, de miből
marad meg igazán az idő, milyen edényből, reményből
vagy szitkok töltötte szobából.
Homályban az ajtó mögötti tér, tükrök, mint császár udvarában,
ollók és kefék megbízható rendben. Borbélyok nem lehetnek
érzékiek. A beszédes borbélyok nem értik
tettük igazi mélységét. El kell csendesülni,
cipő orrát bámulni, és végzetszerűen találgatni,
hogyan nézel majd ki, mikor végül kimész innen,
karba tett kézzel vagy szirénák katasztrófa utáni sikoltozásával.
Szép volt a fiam, halottan is, és apám is,
mit keresek én itt egyáltalán. Borbély székében,
meg a repülőgépen le kell mondani a felelősségről.
Hirtelen elfog a vágyódás a borbély után. A versenybicikli
a hóban marad. Illetlen tréfaként
látszanak ki a bicikli görbe szarvai a kormos hóból.
Közelebb lépni mindehhez, rányomni arcod a freskó lapjára,
eggyé válni azzal a hideg láthatatlannal,
melyen a Rögtön jövök áll.
Szóltam erről egyszer A.-nak. A. nem név,
sem irodalmi dió,
hanem egy foglalkozás. És arról is szóltam, milyen volt, mikor kipróbáltam
szaladva pisálni.
Hirtelen kezdődött, a láz emelkedésével. Olyan hideg volt,
mintha minden belső szervem fagyasztóból vették volna elő,
és üregekben, kamrácskákban valamennyire a helyükre tették őket,
ez volt a teljes, dermesztő.
Lét.
Másnap kezdődött a pisálás. Harmadnap
a lé a vécékagylóban volt, ha egyáltalán oda akartunk nézni rá,
pirossá lett. Parkon keresztül rohantam a kórházba,
pisálva. Igaz történet, melyet A. úgy hallgatott,
ahogy a hazugságokat is, lakatlan sírgödörként.
Az út kétirányú forgalmát bonyolítja. Helsinki erre büszke lehet,
de borbélyt csak nem látni, nem hallani. Hányadika van, és melyik hónap?
Ötvenhét napja bombázza a szentháromság istene
osztatlan unokatestvérét, célbiztosan.
Ilyen idők. Karácsony oly közelre akar jönni,
hogy csak vasvillával vagy trágár szavakkal lehet távolabb kergetni.
A karácsony szó behelyettesíthető bármilyen szóval,
de ez az egész mégis kimondatlan marad.
Ez az egész itt van, hogy lássuk.
Reggel erőm visszatért egy pillanatra. De pár perc
izzasztó ténykedés után
az előbb említett erő zavaros lucsokká vált a lepedőn.
Ez az egész értelme? Erőtlenségében,
a síkságon fénylő messzi klimaxok között
emberekre szeretne támaszkodni. Felszállni a villamosra.
Íratlan finn törvények ellenére
leülni a nyak körül műszőrmével díszített,
sötét ulszterkabátos idős hölgy mellé,
és elkezdeni fecsegni. A Pamina fecsegés csak kellék,
oly gyenge szerep, hogy a feminista bennem felocsúdik.
Tamino egyike a tökös legényeknek. Ilyen fecsegés a finn nyelv.
Leültem fecsegni a villamoson az idős hölgy mellé,
és ő visszafecsegett. Füllentenék egy ideig
Chuck Peterson nevű régi barátomról,
aki most épp perzsa mondatokat motyog
félálmában hanyatt fekve, de lehetne a neve
akár Mike Graham, de Chuck vagy Mike feltétlenül.
ChuckMike meglazítaná kurta szárú csizmája szíjait,
a lárma ellenére álomba merülne,
mint ahogy 126 másik tüskéshajú ChuckMike tenné körülötte.
Kerekek forgatták a levegőt. A katonák érzik oldalukban
a tartaléktöltények éles megjegyzéseit. És elalszanak.
Ekkor a műszőrmés öregasszony minden tapasztalatával azt mondhatná,
hogy a háború másik hátrányos oldala,
hogy olyan hangos.
Most azt kívánnám, hogy a tengerpart mellett haladjon a villamos,
színpadcsere, azaz metafora és könyörgés. És Tér. És Hely.
Amint vagonunk befordulna a
posztmodernül feszítő emeletes házak negyedébe, egyhangúan
fecseghetnénk, az öregasszony, én meg a tenger,
kik e tágas tér vigíliájából sarjadztak, arról, hogy természetesen
háborúba csukott szemmel mennek,
hiszen valamikor csukott füllel jönnek vissza.
Nem tudok illendően viselkedni. Decemberben csúnyák a fák.
Nem tudom szégyelleni magam, másfelől pedig feltrancsírozom a szégyent szavakra,
és elrejtem a könyvespolcomra, mely 3,80 széles és 3 magas.
Egyszer úszóhorgokat úsztattam a nádas szélén.
Nem halásztam.
Nem vagyok nő,
sem prózaíró,
utolsó lélegzetem pillanatában sem
fogjátok látni, hogyan ítélkezem mások sorsa felől.
Nem fordulok a nőkhöz lekicsinylően, csak a részemért,
saját részem veszem el, nem többet.
Nem vagyok középpályás játékos, sem csatárságom nem árulom potom áron.
Ha lehetne teljesen
Nem Én lenni.
Végül az arckifejezések egyenként tűnnek el.
Így ez a nap is összegyűjtötte cuccait. Fogta magát és elment.
Arcok sétálnak az úton,
fejek testek folytatásaiként,
és előre néznek a lábfejek.
Nem lehet minden ennyire jól.


Jan. 3.
Valaki bevásárolt. Dívány, szék. Ebédlőasztal:
fényudvar, hol este veszekedni lehet. Hogy eljuss
a hallból a konyhába, iránytűre és térképre van szükség.
Vagy párducot kell kikölcsönözni. Csak puhaszőrű
ugró vad tud itt seb nélkül boldogulni.


Jan. 11.
Éjjel, vihar felszállta előtt valaki
mindig eltűnik a pincébe.
Fogva tartja a házat a lábánál fogva, és terhes.


(Febr. 1.) Ha nincs mennyezet furcsa az akusztika és látszik az ég
                 ha hiszünk benne és a pokol
kertkapun keresztül boldogan jövök haza
                 saját mennyezetem alá
mint csuka a horgon
                 erről nem lehet beszélni A.-nak mert még magamnak sem tudok
minden embert és engem
                 jelent A.
amint elkezdek mesélni és hallgatni egyszerre vagyok minden ember
                 nincs taps, a koncertnek vége
gondolatok útja nem szabad ha ez meg az van
                 és a hegedű sem akar rendesen
felhangolódni és szavak
                 melyek frakkot hordanak leizzadnak és feszengnek milyen
csodálatos lenne tagja lenni a társaságnak melynek neve
                 Donaudampfshiffahrtselectrizitaetenhauptbetriebs-
werkbauunterbeamtengesellschaft
                 ami a Dunai Gőzhajózási Társaság Villamosművének Központi
Irodája alá tartozó
                 tisztviselők klubja
nincs oly tagkönyv mely elfér zsebemben
                 nincs oly nyugtalanság melyet ne tudnék magaménak

Domokos Johanna fordítása

Lauri Otonkoski 1959-ben született Helsinkiben. Költő, műfordító, zenész, irodalom- és zenekritikus, kulturális szervező. Nyolc verseskötete, több esszé- és fordításkötete jelent meg. A mai finn irodalmi élet kulcsfigurái közé tartozik, munkásságáért számos irodalmi díjat nyert. Válogatott verseit tartalmazó kötete Magyarországon először Domokos Johanna fordításában, a Napkút Kiadó gondozásában idén nyáron jelenik meg.