b. pap endre
Libasorsban
(Helyszínmű)
„miért éppen énbelém lőné nyilát…
mért ne lőné tebeléd?”
(Szárnyas Pasker)
Szereplők | |
Márton | |
Malvin | |
Mihály | |
Minnie | |
Helyszín | |
Egy koszos, szutykos libaól. Félhomályban. | |
Idő | |
1514 novembere.* Hajnal. | |
Három liba. Márton az almon nyöszörög. Malvin a kosárban tojásokon ül. Mihály az itatóban mosdik, mosakszik épp. A sok szalma közt egyebek között három tál; egy karó, melyhez Márton az egyik lábánál fogva oda van kötve; a sarokban egy vidravasban döglött patkány; egy egérlyuk. Kakas kukorékol. | |
MALVIN | Meddig pocskolsz még? Hallod? Nincs az a csipa, amelyik így odaszáradhatott volna a szemed közé az éjjel. Hagyd abba! A füleden ülsz? |
MÁRTON | Új nap virrad ránk. Legalábbis Kukori szerint. De mért tévedne? Neki még így, vakon is hiszek. |
MALVIN | Meg fog fázni a végén. Ni, a lehelet is meglátszik. Addig terpeszkedik benne, még kiborítja. |
MÁRTON | Jobb volna. Nincs gusztusom inni belőle többé. |
MALVIN | Te finnyás, ő süket, de én szomjas leszek. |
MÁRTON | Nem süket, neveletlen. A mama kedvence. Látszik, az apja vak és beteg. |
MALVIN | Nincs kiért kicsípni magad. Értünk felesleges fáradozás. Hallod, Misi? Nem a libaúsztató az! |
MÁRTON | A fejünkre nőtt. Beszélhetsz neki. |
MALVIN | Minden percben nem hagyhatom itt nevelési célból a tojásokat. |
MÁRTON | Ezt használja ki. Hogy meg vagyok kötve. Hogy vak vagyok és beteg. Most is bélszorulásom van. |
MALVIN | Tegnap veseelégtelenséged volt. Vagy májgyulladásod? Epeömlésed? Ki emlékszik az összes bajodra? Hagyj fel a tettetéssel, Marci. Döbrögire ma nem fog hatni. Bár névnapod van, nincs miért gratulálnom, mert ahogy a dolgok állnak, ma el fogsz vérezni. |
MÁRTON | Ha lúd, akkor legyen kövér, főleg a Márton-napi lúd. Ha az emlékezetem nem csal, Malvin, te vagy a legkövérebb tojó, akit valaha megpitykéztem. |
MALVIN | A göthösség most nem ment meg. A göthösségednek csak azt köszönheted, hogy kitolták a szemed. Hátha többet eszel a vaksötétben és a tálhoz láncolva. Tévedtek, ahogy tévedsz reményeiddel együtt te is. A kurta szárnyaddal, vakon és kötéllel a lábadon repülnél el innen? Kár magad gyötörni. Ma pecsenyéstálban végzed. |
MÁRTON | Igaz, hogy megvakítottak és látványosan bőgni nem tudok, de én élek. Rajtad kívül a többi lúd nem gágoghatja rég ezt. Mindenkit túléltem, túléllek téged is. Ezt a bájgúnárt is. |
MALVIN | Itt és most, ha azt akarod, hogy elsirasson valaki, meg kell tanulnod kivájt szemmel magad siratni. Könnyeimre te ne számíts a Tartárosban! |
MÁRTON | Ostoba liba, Tartarosz nincs, Tartáros meg még úgy sincs. Nincs és nincs. Hellén ostobaság az egész. A könnyeid haszna e világon kívül tehát akkora és annyi, Malvinkám, mint az eszed. Rájöhettél volna már, hogy nem a szürkeállományod miatt puffasztottak fel így, ahogy mindenki rájött volna rég erre a helyedben. |
MALVIN | Rám itt szükség van. Ki keltené ki a tojásokat? |
MÁRTON | Alkalmasabb vagyok a feladatra, mint hinnéd. Lázam van, nem is kicsi, a tojásoknak más se kell. |
MALVIN | De ha közben, Marcikám, fűbe harapsz, bezápulnak. |
MÁRTON | Nem fognak. A bomló test meleget áraszt. |
MALVIN | Három nap után, miután késő. Utána ki fog tojni? Te az örök székrekedéseddel? |
MÁRTON | Nélkülem akarsz tojást csinálni? Azt szeretném látni. |
MALVIN | A fiunk kész gúnár. Ha nem volnál vak, a saját szemeddel látnád. |
MÁRTON | Vérfertőzésre készülsz? |
MALVIN | A faj fenntartása fontosabb az erkölcsi törvényektől. Ha nincs utód, felesleges minden törvény. |
MÁRTON | Gyalázat minden szavad. |
Az egérlyuk szájában Minnie feje sejlik fel a piros masnival. A terepet méri fel. Vár. | |
MIHÁLY | Megint veszekedtek. Hallgassatok végre! Tekintettel lehetnétek a vészhelyzetre. Nekem fontos feladatom van. |
MÁRTON | A rézüstben vagy a rozsdás nyárson? |
MIHÁLY | Ti, vén trottyok akartok őrködni? Süketen, betegen, vakon? |
MÁRTON | A piperkőcnek felvágták a nyelvét. Jobb volt, míg pancsolt. Pancsolj tovább és fogd be a csőröd! Lehet, utoljára pancsolsz. |
MIHÁLY | Csak veszekedtek, amikor a söpredék bármikor ránk törhet. Veszekedtek ahelyett, hogy a halálra készülnétek. Éberségre van itt szükség. Mit ér a pecsenyém, ha betörnek Dózsa György hordái Lúdas Matyival az élen? Ti és a Blöki együtt se értek egy hajítófát. |
MÁRTON | Mindig mondtam: az öntudatos ifjúság és az anyaszomorító gazság közt pihényi a különbség. |
MIHÁLY | Ilyenkor, mikor mindenki alszik, tudhatnátok, hogy éberségemre nagy a szükség, mert a kutyák mindenütt a martalócokhoz pártolnak. Egész Döbrögöt egyedül kell őriznem. |
MÁRTON | Boldog szolga, az Úr akit vigyázva talál. |
MIHÁLY | Már felfrissültem és készen állok. Csak jöjjenek, nem fog csalatkozni bennem Döbrög. Ezért hallgassatok! |
MÁRTON | Eredj az ablakhoz és őrködj, ne pofázz! Nincs az a gágogás, te taknyos, ami összetéveszthető lenne a martalócok bűzével. (A levegőbe szimatol.) Egér- és patkányszag rontja a levegőt csak… |
MALVIN | Egérszag! Szent ég! |
MÁRTON | …Szóval, öcskös, ne üsd az orrod az idősebbek dolgába. Itt a bölcsesség vagy az ostobaság a tét. |
Minnie váratlan kiugrik a lyukból. Egyik táltól a másikig fut. Az utolsó tálban, Mártonéban talál végül élelmet. | |
Több marékkal a pofájába töm, majd a lyuk felé iramodik. Malvin, ahogy megpillantja, a félelemtől csak hápog. | |
Mihály Minnie után veti magát. Épp a lyukba bújna, mikor csőrével elcsípi a farkát. Huzakodnak, a farok elszakad. | |
Minnie az öklét rázza Mihály felé, majd eltűnik a lyukban. Mihály kiköpi a farokdarabot. | |
MIHÁLY | Ne rázd az öklöd, hanem gyere ki a lyukadból, kurta farkú! |
MÁRTON | Megvesztél, asszony, mért rikácsolsz? Vagy a tető ég? Nem érezni füstszagot… Beszélj már és viselkedj háziállathoz méltóan. |
MALVIN | Irtózom Minnie-től. A nőstények gyengesége, elismerem. |
MIHÁLY | Pedig a masni a fején nevetséges. De a virágos kalapjában se félelmetesebb. |
MALVIN | Mégis lúdbőrözik a hátam tőle. Lehet rajta kalap, masni, fehér kesztyű, piros vagy pöttyös szoknya. Irtózom és csak irtózom. |
MIHÁLY | Egyhamar nem fog háborgatni minket, elég lesz csak a kurta farkára néznie majd, hogy meggondolja magát. |
MALVIN | Nagyon rázta az öklét miatta, Misi. Félek, bosszút fog állni rajtunk. Minnie mindenre képes. |
MÁRTON | Egy nyavalyás négylábú miatt csapsz ekkora lármát, hogy majd beszakadt a dobhártyám? Gondolhattam volna. |
MIHÁLY | A lázadás óta senki se kér, mindenki vérszemet kapott, és a gyáva is fenyegetőzik, lop és rabol. |
MÁRTON | Az éhínség miatt van ez. Az éhhalál küszöbén kinek van vesztenivalója? |
MIHÁLY | Hajszál híja, hogy elkaptam. Öregszik és lassul Minnie őnagysága. A smink nem segít rajta. |
MÁRTON | Le van gyöngülve az éhségtől. Korgó gyomorral bajos szaladni. |
MALVIN | Tévedsz. Vemhes megint, azért lassú. Akkora a hasa már, hogy csak gurul. |
MÁRTON | Sose láttál még éhezőt, azért mondod ezt. Az éhezőnek a sok víztől felfújódik a hasa. Azt a pár magot ne sajnáld hát tőle. |
MALVIN | Igenis sajnálom, és sajnálni fogod te is majd, ha tíz vakarcs fog büntetlenül cincogni és felzabálni itt mindent a kicsinyeink elől. |
MIHÁLY | Ha erre gondolok, még inkább sajnálom, hogy nem sikerült a farkánál fogva jól a földhöz kenni. |
MÁRTON | A jobbágyfelkelés miatt egyre inkább elfajulnak a dolgok. Ölni és fosztogatni nem bűn már. A rossz példa, tudjuk, igen ragadós. |
MALVIN | Egy anya mindenre képes. Egyre merészebb, egyre szemtelenebb lesz, és ha majd megszületnek a kis vakarcsok, tízszer annyit fognak zabálni és kilopják a szemünk. |
MÁRTON | Az éhség a lopásra mentség, a női rikácsolás azonban semmire se. |
MALVIN | Egy pofa magot ellopott. Ha Misi nem támad rá, tőled akár tele is tömhette volna magát. És a szemünk láttára! Ha így folytatódik, az egerek is hamarosan tojást fognak enni és kislibákat. |
MIHÁLY | Ostoba vagy! Tudhatnád, hogy nem ragadozó vadállat. Különben is, inkább rágja azt a kevéske magot, mint a falat bosszúból, hogy ránk döntse az egész hóbelevancot. |
MALVIN | Ha nem lennél kákabélű, most rághatná is a falat. Ha nem lennél vak, észrevehetted volna, hogy napról napra kisebb és kisebb a fejadagunk. Azelőtt mindig maradt a tányéromban valamennyi muhar, zsizsikes borsó vagy pohánka reggelre. Most meg üres a tálam. |
MÁRTON | Mert élhetetlen vagy, Malvin, és nem osztod be, amit kapsz, hanem zabálsz, amíg van mit, ahelyett, hogy gondolnál a holnapra. Itt van, eljött a holnap, most hát bámuld az üres tányérod! |
MIHÁLY | Ha nem bírod megenni, apa, legalább borítsd ki a szalma alá a tálad. Üres edénybe több mag fér, és holnap ki tudja, mi lesz. |
MÁRTON | Végre egy megszívlelendő ötlet. |
MIHÁLY | Ha nem sajnálnád, odaadnád a maradékot anyának. Vagy sajnálod tőle? |
MÁRTON | Sajnálja az ördög! Itt van, te feneketlen zsák! Nesze! Vidd és egyed! Úgyis ez az utolsó vacsorád! |
MALVIN | A torkomon akadna és megfulladnék biztos a szavaid után. |
MÁRTON | Nincs idő kényeskedni. Ha engedné a kötél és a karó, kiszolgálnálak én, de teljesítenéd is rögtön, amiért nőstényt teremtett az Isten. Inkább gyere ide érte, és végre próbálj meg a házastársi kötelességednek eleget tenni. |
MALVIN | Nem hagyhatom itt a tojásokat, jól tudod, és fiunk előtt csinálni ilyet nem szép dolog. Misi, hozd ide a maradékot, kérlek. |
Mihály Márton és Malvin tálját kicseréli. Malvin mohón eszik. | |
MÁRTON | Te mondtad, hogy nagy fiú már, hogy ismeri a dörgést. Ebben a homályban amúgy se látna semmit. És ha nem sivalkodsz, hallani se fog semmit. Ahogy fiunk kicseréli a táljainkat, úgy a tojásokra is ülhet addig. |
MALVIN | Majd ha jóllaktam. Üres gyomorral nincs a szeretkezésben semmi élvezet. |
MÁRTON | Csak egyél gyorsan, mert mindjárt megvirrad. És mire besötétedik, ki tudja, hol leszel. |
MALVIN | Igazán elmaradhatna ebben az évben a Márton-napi libasült! |
MIHÁLY | Háborús, ínséges időkben? Soha. |
MÁRTON | A magyarok közt az eszemiszom-féle hagyományok népszerűsége nagy. Emlékezz csak Matyira! Egy szalmaszálat értünk nem tett keresztbe, özvegy anyja tömött bennünket, fosztotta tollunk, almozott, míg Matyi csak a legyeket hessegette a hasáról, ám két kézzel tömte magába a libacombot, hogy majd megfulladt belé Márton-napon. |
MALVIN | Döbrögi se fog különbül bánni veled, csak a pocakjára kell nézni, meg se kottyansz majd neki. Egészben nyel el sörkorcsolyának. |
MÁRTON | Ezért fognak téged felnyársalni. Mert olyan bögyös-faros vagy. Azt sajnálom csak, hogy sokáig nem lesz majd kit pitykézni, míg ki nem kelnek a tojások. |
MALVIN | Te beszélsz nekem vérfertőzésről? |
MÁRTON | A morál nem csinál utódot helyettem. Ideje kiiktatni, mielőtt kipusztulunk végleg. |
MALVIN | Mocskos pedofil! |
MÁRTON | Pedzi, aki pedzi, de nem te, ostoba liba! |
MIHÁLY | Rosszat sejtek. Ha kipusztulunk, megint domesztikálják majd a vadludakat, ahogy őseinket. |
MÁRTON | Az őseink, Misi, nem a vadludak. A vadlúd feleakkora, mint mi. A vadludaktól így girhesen is óriásibb vagyok. A tolluk kemény, csupa csont és bőr mind. Képtelen a hízásra. A húsukat fél napig kell pácolni. A gágogásukat pedig alig érteni. Mi nemesített faj vagyunk, nem egyszerűen domesztikáltak. A vadak domesztikálása eleve kudarc. Ostobaság. Verd ki a fejedből. |
MIHÁLY | A tudományos elnevezésünkben is benne van. Anser domesticus. Nomen est omen. |
MÁRTON | Nomina sunt odiosa. Anser domesticus csak annyi tesz: házi lúd. Se többet, se kevesebbet. |
MALVIN | Azért szálkás a húsa a vadludaknak, mert magasan repülnek a vadászok miatt. Azt mondják, fent hideg van. Attól keményszik a hús. |
MÁRTON | Ostobaság! Azt hiszik, hogy azért, mert a szárnytollaink kurták, az eszünk is az. A nap kiszárította az agyuk. |
MIHÁLY | Egyszer egy gőgös ifjú a naphoz közel repült, megpörkölődött a szárnya és a tengerbe zuhant. |
MÁRTON | Ne hidd, Malvin, amit a vadak gágognak. Tücsköt-bogarat összehordanak. A múltkor azt mondta az egyik, hogy Dózsa Györgyöt megsütötték és megették. Ha ez így van, akkor minek ez a nagy felhajtás még mindig? |
MIHÁLY | Egy vetési lúd szerint Libanont a vadlibákról nevezték el. Meg azt is mondta, hogy a ludvércek és a libucok a levadászott ludak bosszúálló szellemei. |
MÁRTON | Haszontalan, hazug madarak! Ha nem repültek volna el délre, Döbrögi uram biztos lőtt volna néhányat Márton-napra. |
MIHÁLY | Alig repültek el, mégis alig várjátok már a tavaszt, hogy egy rakás ostobasággal megpakolva ideérkezzenek, amiért nekik hagyjátok majd a legfinomabb falatokat a legelőn. A sok disznóparéjt, libatopot, selyemfüvet. Tűzzel-vassal kellene kiirtani belőletek a liberté, az égalité és a fraternité szamárságát. |
MÁRTON | Mit értesz te a nemzetközi diplomáciához és a világpolitikához? Éles a szemed ugyan, de még sokat kell tanulnod, hogy megértsd azt, mi a látszat és a valóság különbsége. Hallgass hát, és figyelj inkább az okosabbjára! |
MALVIN | Ha olyan meleg van fenn, akkor hogy eshet jégeső nyáron? Magyarázd meg, nagyokos! |
MÁRTON | Mit magyarázzak, ostoba? Ésszel te fel nem érheted, mi a kondenzációs mag lényege. |
MALVIN | A jégeső őket igazolja. Semmi okuk hazudni. De te sokszor becsaptál már. A múltkor is az úsztatóba csaltál és erőszakoskodtál, pedig esküdöztél, hogy nem fogsz. Majd belefulladtam, miközben te élvezkedtél. De mi várható attól, aki becsapja Döbrögi szolgáit is? Ilyen göthös simulyánsz maradt nekem. A Miklóska vagy a Milánka mellett te labdába se rúghatnál. |
MÁRTON | Ha arra a két Pederewskyre gondolok, elönt az epe. |
MALVIN | Féltékeny vagy? Valld be! A féltékenység kígyója sziszeg benned. |
MÁRTON | Két buzi miatt? Ne nevettesd ki magad! |
Márton felindultságában a karó körül járkál a kötélen. | |
MALVIN | A féltékenység elöntötte az agyad. A Milánkával, ha tudni akarod, jobb volt, mint veled. És Miklóska is jóval felülütötte a mércéd. |
MÁRTON | Az a buzi Milánka egyszer lesmárolt az ól mögött. Fogdosott! Ha rágondolok, elhányom magam. |
MALVIN | Halottakat rágalmazni, azt, aki a mennyei libalegelőket járja, aljasság. |
MÁRTON | Azért aludtak mindig összefonódott nyakkal este, azért jártak az udvaron mindig kettesben, szárny a szárnyban. Azért jajveszékelt úgy Milánka, mikor Miklóska nyakát szegték épp. Mikor ő került sorra, meg se nyekkent! Átszellemülten hajtotta fejét a tönkre. Azt hitte a kis buzija, hogy a túlvilágon lesz a nagy légyott. |
MALVIN | Felfordul a gyomrom tőled. |
MÁRTON | Malvinkám, ne ringasd magad téveszmékbe. Az élet melletted nem egy gúnárálom. Ha tudni akarod, én is a szegény Mariskának csapnám a szelet inkább, ahogy a kigyúrt gúnárjaid is mind, ha le nem rágták volna a húst róluk rég. |
MALVIN | Ha a Mariskád nem falják fel, ma vénebb lenne tőlem. |
MÁRTON | Akkor is kívánatosabb lenne. Benne legalább a fajfenntartó ösztönök működtek. Ellentétben veled. Ha rajtad állt volna, a Misi most nem őrködne. Mikor elcsábítottalak, az utódok és nem az élvezet miatt tettem. Ha beteg vagyok valamitől, csak tőled. Ha rád nézek, lúdbőrözik a hátam. |
Valahol a közelben fát kezdenek hasogatnak. Kést kezdenek fenni, köszörülni. | |
MALVIN | Egész nap nyöszörögsz, mint Döbrögi a náspángolás után, pedig engem kopasztottak meg tegnap. Nézd, fiam, vörös a hasam. Ég a bőröm, mégse jajgatok. Apád persze megint megúszta a tollfosztást. Kinek is kellene a mocskos tolla? Mégis fetreng itt a libafröccsös szalmán, mint egy meglőtt vadliba a felhők közt. Hát nem ott vagy, Marcikám. Messze vagy te a felhőktől és a hősi haláltól. |
MÁRTON | Gondolod, azért tépkedem örökké a tollam, mert olyan kellemes? Egyszer felejtenék rajtad a pihéid, majd megtudnád, mi az a viszketés! Hogy főznének ma belőled egy bogrács ludaskását! |
MIHÁLY | Ha itt lennétek és látnátok a vakságtól meg az ostobaságtól, akkor észrevennétek, hogy virrad, hogy már mozognak a cselédek. És ha nem volnátok süketek a haragtól, hallanátok, hogy köszörülik a kést és rönköket hasogatnak. Imádkozzatok, istentelen jószágok! Ütött egyiktek órája. Gyónjátok meg bűneitek és vegyétek fel az utolsó kenetet. A pokolban, a Tartaroszban fogtok örökké sülni. |
MÁRTON | Pokol, Tartarosz, Hádész, Seol nincs, fiam. Bárhogy is nevezik. Újjá fogunk születni, legalábbis az, aki hisz a körforgásban, de lehet, hogy az is, aki nem hisz benne. |
MIHÁLY | Ha ezt most hallaná Bakács Tamás érsek, elevenen húzatna a nyársra. |
MALVIN | Már megint ez a rejinkarmáció? Ettől megfájdul a fejem. |
MÁRTON | Reinkarnáció, ostoba liba. |
MIHÁLY | De apám, bennünk, ludakban nincs is lélek, hogy születhetnénk hát újjá? |
MÁRTON | Tévedés. Bennünk, gúnárokban van, ellenben a vadlibákban és a tojókban nincs. |
MALVIN | Ezért fecsegsz annyit Döbrögiről? Azt hiszed, Döbrögiként fogsz újjászületni? |
MIHÁLY | Döbrögi lúdtalpas. És különben se lehet több belőle egyszerre. |
MÁRTON | Ha már újjászületek, igenis Döbrögi úrként szülessek újjá. Erre koncentrálok. |
MALVIN | Libapecsenyére fáj a te fogad. |
MÁRTON | Eleget láttam, hogy tudjam, szegénynek lenni átok, de még nagyobb átok a szegény ember keze közé kerülni. Fiam, hozzád beszélek. Anyád a tanú rá, hogy milyen volt Lúdas Matyiék beázó óljában dideregni télen a szélben, mert lusta volt becsinálni a réseket, amiket a pockok, a borzok, a patkányok, a görények, a rókák meg az időjárás fúrtak. Mind csak az áldozatot szedte köztünk. Matyi sokszor szórakozásból ostorral kergetett minket. Egyszer szárazon tömte belénk a tönkölyt, marékszám a töreket, hogy a nyelőcsövünk mind kisebesedett és székrekedésünk lett. Csak úgy, szórakozásból. |
MIHÁLY | És ez a fráter mer igazságot osztani a földön? Mire nem vetemednek egyesek! |
MALVIN | Ez csak az érem egyik oldala, fiam, mert a másikon ott az eszesség, a ravaszság, a kitartás. Egy férfi ő a talpán, egy igazságosztó, egy pantareátor. |
MIHÁLY | Pantareátor? Az meg mi? Sose hallottam ezt a szót. |
MÁRTON | Én sem. De gyanítom, anyád se tudja, mit beszél. |
MALVIN | A Matyi háromszor járt túl Döbrögi eszén és náspángolta el, mert lefoglalt minket, a tulajdonát, és mert megbotoztatta fizetség helyett. Ilyen Döbrögi akar a te apád lenni, egy kényúr. Én százszor inkább lennék Lúdas Matyi. |
MÁRTON | Ostoba liba, nem szaporíthatsz fajankókat! Ő nem lehet ideálod az újjászületésben. Az a tróger nem tiszteli az időseket. Egy csavargó. |
MALVIN | Nem igaz. Bátor katona a döbrögi kaszások élén. |
MÁRTON | Csak azért, hogy elkerülje a büntetést, hogy fosztogasson, és legkevésbé azért, hogy a pogányt aprítsa vagy kimentsen minket innen. Az ilyen sáskák miatt, mint ő, van éhínség Magyarországon. Ez lenne a híres, keresztényi szeretet? A szeresd ellenségedet is? Gondolj vissza arra, milyen kék-zöld volt Döbrögi uram háta. |
MALVIN | Matyi háta se nézett ki különbül. |
MÁRTON | A deres után a saját lábán sétált ki itt a kapun. Búcsút se intve nekünk. Mégis háromszor verte Döbrögit félholtra. |
MALVIN | Tudhatnád, a magyar paraszt háta mindent kibír, mert kemény fából faragták. |
MÁRTON | Badarság! A hajdú épphogy legyezgette a hátát a bottal, ennek ellenére úgy jajgatott a deresen, mint a fába szorult féreg. Láttuk és hallottuk jól. |
MALVIN | Fogat fogért, szemet szemért. A kérdés csak az, hogy ki ütött előbb. Minden egyéb szőrszálhasogatás. |
MÁRTON | Tudom én, mi a fogat fogért, de kinek ártott a sok kivágott fa? |
MALVIN | Az igazság áldozatokkal jár. |
MÁRTON | A háromszoros büntetés neked igazság? Hogy három máriást kért értünk, mikor felet se értünk, számodra az igazság? Háborús helyzet van, jól tudod. A hús ma a legfőbb áru a nyerészkedők kezében. |
MALVIN | Ha arra gondolok, hogy napról napra többet érek, elönt a forróság. Érzem, a tollam is gyorsabban nő ettől. De rajtad még hús sincs, csak inak, ami semmire se jó. Kutyának való! Egy garast ha adnának érted a tyúkpiacon. |
MÁRTON | Régi trükk a becsmérlés, hogy elterelj valakit a tárgytól. De nem tágítok. Ahogy egyik fülemen be, úgy a másikon ki. A Döbrögi úr tehát ebben az ínséges időkben csak a dolgát tette, nem többet, mikor fellépett egy üzérkedő ellen. A törvény kötelezi erre. De mi kötelezte Matyit? A pénz és a bosszú. Túl nagy ár volt ezért kivágni a fél erdőt. Gondolj az odalett madárfészkekre vagy a vásárban a hajdúk agyonhajszolt lovaira; a testvéreinkre, akiket pecsenyeként tálaltak fel Matyinak mint ácsnak és doktornak. |
MALVIN | Ez nem változtat a lényegen. |
MÁRTON | Hogy az uraság hátát libazsírral kenegették a doktorok, hogy kiirtatta a megyében a ludakat, ha ez nem, mi változtat akkor a lényegen? |
MALVIN | Elfeledted, hogy Döbrögi becsületes ember lett azóta. Ez mindenképp megérte az áldozatot. |
MÁRTON | Könnyen beszél az és nagy szavakkal dobálózik, akit nem kopasztottak még meg. Döbrögi míg jajgatott, a szolgák véres szemmel, rettegve virrasztottak, mert nem vigyáztak urukra jobban. A bíró pedig, aki Matyit mint doktort ajánlotta Döbröginek, azóta is álmatlanságban szenved. A pap és a hívek fohászai pedig hiteltelenekké lettek, mert Matyi hazug malasztra pazaroltatta el azokat. Az Isten semmibevétele folyt itt! Végeredményben, ha belegondolok, az a bot csak az ördög hátán nem csattant. |
MALVIN | Te Döbrögi, én Lúdas Matyi, a többi szócséplés. |
MÁRTON | Elfeledted, Malvin, hogy nyáron az úsztató hogy porzott Matyiéknál? Hogy zárt be víz nélkül este az ólba minket? Hogy szomjaztunk, hogy éheztünk, ha beteg volt az anyja? Úgy teszel, mintha téged nem a csalánosba hajtott volna ki egyszer a legelő helyett! Én Döbrögi úr akarok lenni, és esküszöm, megkeserüli minden Lúdas Matyi. |
MALVIN | Nem maradok adósod, Marci! Minden ütést kamatostul kapod tőlem vissza majd! „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” |
Közben az egérlyuk szájában egy kobra feje tűnik fel Minnie piros masnijával a fején, és csöndben vár. | |
MÁRTON | A kést, hallom, köszörülik, de a Matyiéknál minden kés tompa volt, köszörűkő meg sehol. Fiam, anyádnak beszélhetek, pedig képzelheted, hogy nyiszálták el a gúnárok torkát azokkal a békanyúzókkal. A Matyi képes volt baltával lecsapni a fejünk úgy, hogy a tollat le se kopasztotta a nyakunkról! |
MIHÁLY | Tollasan? Lehetetlen! Az állatkínzás. |
MÁRTON | Pancser! A liba nyakát se tudja elvágni. Itt legalább szakavatott emberek vágják el a torkod. Gyorsan és fájdalommentesen végzik. |
MALVIN | Igen, nagy öröm lesz nézni, ahogy szakszerűen végeznek veled. Ahogy majd feltálalnak ezüsttálon. |
MÁRTON | Kit erre, kit arra ítélt a végzet. De a legtöbbünket arra, hogy megegyenek egyszer. Hiba felhánytorgatni ezt, mikor a lélek szabad. |
MIHÁLY | Hogy Döbrögi vagy Matyi emészt meg, hogy ma vagy holnap, kétes vigasz. |
MÁRTON | Matyi a pénzt háromszor vette el értünk, háromszor húzta el az úr nótáját, de minket itt hagyott, nyakig a pácban. És ha nem hagyott volna is, a Matyi nem homofág. |
MALVIN | Hogy Dózsa Györgyöt megsütötték és megették, könnyen lehet, de nem ma és nem helyetted, Marcikám. |
MIHÁLY | Sok lúd hentest győzhet-e? |
MALVIN | Döbrögi Döbröginek vájná bár ki a szemét. |
MÁRTON | Matyit lesheted. Az ajtót ma nem ő nyitja rád. |
MALVIN | Lárifári. Az kiabál, akinek az ólja ég. |
MIHÁLY | Ki hiszi el, amit mondtok? Ki hiszi el, amit Fazekas Mihály a lúdtollal írt? Mese az egész! |
MÁRTON | Ha mese, akkor én egy elátkozott királyfi vagyok. |
MIHÁLY | Jelentem! Jönnek a cselédek, imádkozzatok! |
MÁRTON | Most majd megtudjátok, milyen az, amikor a vágódeszkán parazsas vasalóval kezelik a libát! Most majd megtudjátok, milyen az, amikor a babonás népség a lerágott csontjaitokból csupa szépet és jót jósoltat magának. |
MALVIN | A te csontodból, vészmadár, az apokomplexist olvassák majd ki! |
MÁRTON | A-po-kom-plex-is az eszed tokja, ostoba liba! Még hogy apokomplexis? Mindjárt becsinálok! |
MALVIN | Az nevet, aki utoljára nevet! Beh, mit törődöm én veled!… Éhes vagyok. Remélem, hozzák a reggelim. |
MIHÁLY | Jelentem, csak egy csomó madzagot. |
MÁRTON | Attól aligha fog hízni, Malvin, a májad. |
MIHÁLY | Apám, mi ez a borzalmas bűz? |
MÁRTON | Engem kérdezel? Honnét tudjam? Kérdezd inkább magadtól! |
Ekkor a kígyó nagy üggyel-bajjal, mégis csöndben kezd kifelé kúszni a lyukból. A testén a következő olvasható: Nagaina a nevem. Malvin rémülten hápog. | |
MIHÁLY | Nyugalom! Csak semmi pánik! Lassan mászik. Meg van dermedve teljesen. |
MÁRTON | Úgy hápogtok, mint Blöki szájában a törött szárnyú kácsa! Mi az ördög ütött belétek? Jelentést kérek! |
MIHÁLY | Jelentem, egy hatalmas, pápaszemes kobra kúszik felém, apám! |
MÁRTON | Képzelődsz, fiam! Csípj magadba gyorsan! Döbrögi úrfi bosszant minket biztos a játékkígyójával. |
MIHÁLY | Ha ez játékkígyó, megeszem a kalapomat! |
MÁRTON | Tégy úgy, mintha döglött volnál. Dögre nem támad. Ha pedig hallucinálnátok a félelemtől, a tudatalattiban úgy gyorsabban semmivé foszlik. |
MIHÁLY | Hát nem érzed a bűzét? A tudatalatti nem bűzlik. |
MÁRTON | Ami igaz, az igaz. Igencsak ingerli valami a receptoraimat. És mivel ezért nem én vagyok a ludas, fellélegezhetek. De ha nem én vagyok a ludas, gondolnom kell arra, akinek ludasnak kell ezért lennie. Elfog a borzadály! Ha akkora, amennyire büdös, akkor ez a Loch Ness-i szörny lehet csak! |
MIHÁLY | Sose láttam ekkora dögöt! Csak tüzet ne okádjon! |
MÁRTON | Képtelenség! Az Alföldön nincs sárkánykígyó. De ha van is, nem kell rögtön becsinálni. Mindjárt itt vannak a szolgák és a fokossal agyonverik. |
MIHÁLY | Hol vannak azok még?! A libaúsztatón túl? Addig lenyel keresztben kétszer! Különben is, a szolgákban bízni dőreség. Ha meglátják, rögtön elfutnak majd. |
MÁRTON | Ez igaz. Gyorsan vágjuk hát hanyatt magunkat. Ha nem mozdulunk, talán nem támad. |
MIHÁLY | Bent kígyó, a szolgák kint. Kutyaszorító ez, akármerről nézem! |
MALVIN | A tojásokon vessem magam hanyatt? Hogy képzelitek? Gyáva kukacok! Védjetek meg! Egyedül kell gyönge nő létemre szembenéznem egy hüllővel? |
MÁRTON | Gágogj csak a szörny gyomrában! Épp eleget rágtad már a fülünket! |
MIHÁLY | Dugd, anya, a fejed a szárnyad alá vagy a szalmába, mint homokba a struccok a veszély láttán, és meg ne moccanj! |
MÁRTON | Tévedés! A struccok nem dugják a fejüket a homokba, hanem elfutnak. |
MIHÁLY | A gepárd vagy a leopárd elől? Aligha… De pszt! Csönd legyen! Valami furcsa zajt hallok… Dobog a föld! Lovasok talán… |
MÁRTON | Lennének bár az apokalipszis lovasai! Más rajtunk már nem segíthet. |
A libák döglöttnek tettetik magukat. Malvin a hóna alá dugja a fejét, de ki-kiles alóla. A kígyó a teli tálhoz vonszolja magát és tömni kezdi magába a magokat. A libák közben visszafojtottan beszélgetnek. | |
MALVIN | Ez a ronda hüllő lassan befalja a maradékot. Valamit tenni kell! Nem engedhetjük! |
MÁRTON | Fogd be a csőröd! A kíváncsiságoddal rohanj egyedül a vesztedbe! |
MALVIN | Ha nem tudnád, a kígyók süketek. |
MÁRTON | Csak nem azt akarod mondani, hogy dísznek sziszegnek vagy csörgetik a farkukat? |
MALVIN | Ez egy vegatériánusz, tuddista kobra. Lopni jött ide. Ébredjetek hát! |
MÁRTON | Vegetáriánus kobra nincs. És különben is, a kígyó zsidó-keresztény szimbólum. Mózes vándorbotja is egy mumifikálódott kígyó volt. Ha megszomjazott, azzal fakasztott vizet a sziklából. |
MALVIN | Lenne bár bot, nem falná akkor ilyen mohón a magot. |
MÁRTON | Kínjában eszi csupán. És egye is csak azt! Ellesz vele egy darabig. Addig ideér a felmentő sereg. |
MALVIN | Ha volna Döbrög határában mérgeskígyó, mi volnánk az elsők, akik tudnánk róla. De mivel nem tud mérges kígyóról közülünk senki, ezért ez nem lehet se kobra, se áspiskígyó, se keresztes vipera. Mondom nektek, egy fogatlan sikló ez csupán. Egy nőnek kell megmagyarázni ezt nektek? |
MÁRTON | Hogy a magot ropogtatja fogatlanul és nem a csontodat hangosan, csak annak köszönheted, hogy rusnya dög vagy! |
MALVIN | Lenne bár nyújtófa ez a kígyó, akkorát sóznék vele a hátadra, hogy a csillagok láttán vakon fakadnál sírva! |
MIHÁLY | Maradjatok veszteg! Süketek vagytok, vagy csak nem hallotok? |
MÁRTON | Mi az? Csak nem kopogtatnak a hentesek? |
MALVIN | A jó modorból igazán rájuk férne egy kicsi. |
MIHÁLY | Jelentem, egy öt-tíz fős lovas csapat vágtatva tör a búzamezőn át. Mögöttük, ha jól hallom, húsz-harminc penge fütyülve hasítja a szelet. |
MÁRTON | Gondolom, nem a libapecsenyére hivatalosok. |
MALVIN | Talán kígyóvadászok. |
A paták dobogása erősödik. Kint rémült kiáltozások hallatszanak, női sikolyok, ordibálás, gyereksírás, puskaropogás. A harangot is félreverik. | |
MÁRTON | Ha ezek kígyóvadászok, Malvin, akkor én anakonda vagyok. Szerencsénkre időben érkeztek. Mondd, Misi, mit látsz? |
MIHÁLY | Döglött vagyok, ha nem tudnád! Annyit látok, mint te. Se többet, se kevesebbet. De a fülem nemhiába lapul a földön. |
MÁRTON | Ideje föltámadnod és megnézned, mi ez a fölfordulás odakint. |
MIHÁLY | Egy kígyóval a hátamban? Nem eszik olyan forrón a kását! |
MÁRTON | Már teletömte magát biztos. Ha pedig jóllakott, egy kígyó csak alszik és emészt. |
MALVIN | Igaza van apádnak. Ez a kígyó degeszre tömte magát. Csoda, hogy szét nem pukkad. |
MÁRTON | Helyre kell hoznod, fiam, a hibát. A döbrögiek nem lesznek olyan elnézőek, mint én vagy anyád, amiért épp a veszély közeledtekor heverésztél némán. |
MIHÁLY | Egész éjjel le se hunytam a szemem, és ha a hentesek nem fenik a késeiket és nem hasogatják a rönköket már hajnalban, hidd el, fellármáztam volna őket. Hogy ébren is meglepték őket, arról csak saját maguk tehetnek. |
MÁRTON | Csak egyszer mondjon csütörtököt egy muskéta, nem lesz, aki megköszönje neki, hogy mindig célba talált az éleslövészeten. Fiam, kapd össze magad, mert míg te heversz, a libanemzetség elveszti a jó hírét és az emberek bizalmát. |
MIHÁLY | Aki a kést feni, ne várjon bizalmat! |
MALVIN | Füstszagot érzek. Csak nem gyújtogatnak is? |
MÁRTON | Elevenen fognak megsütni minket a gazemberek pecsenyének! |
MALVIN | Segítség! Segítség! Segítség! |
MÁRTON | Tojás helyett ne akarj köztünk pánikot kelteni! |
MALVIN | Segítséget se szabad már kérni? |
MÁRTON | A döbrögiek, akik túlélték a mészárlást, árkon-bokron túl vannak már, ahol ha akarnák, se hallanák meg sápítozásod, de ha hallanák is, gondolod, hogy vásárra vinnék a bőrüket egy buta liba miatt? Ha csöndben maradsz, talán a martalócok se fognak észrevenni minket. |
Az ablakon vörös fény vetül be, ahogy kint felcsapnak a hatalmas lángok. | |
MIHÁLY | Itt a hátsó udvaron biztonságban vagyunk. És a libaúsztató is tele van esővízzel. |
MÁRTON | Sajnos nem azért, hogy az ólat oltsák majd vele. |
MALVIN | Misi, hajlandó lennél végre megnézni, mi a helyzet? Ne várd, hogy itt hagyjam a tojásokat. Azt megbánod! |
MÁRTON | Szerintem jobb lenne boldog tudatlanságban bevégezni életünket. |
MIHÁLY | (kiles) Jelentem, egy lángtenger csak, amit látok. |
MÁRTON | A martalócok szándéka nyilvánvaló: elevenen megpörkölni Döbrögi uramat. |
MALVIN | Most végre megtudja az a pecsenyepusztító, hogy milyen pecsenyének lenni! |
MIHÁLY | Jelentem továbbá, hogy a szélirány a lehető legrosszabb. Körbe-körbe forog, és erős is. |
MÁRTON | Hogy melyik a rossz szélirány, a gyújtogatók tudják legjobban és legelőbb. Ezt jegyezd meg! |
MIHÁLY | Jelentem még, hogy a hátsó udvar többé nem biztonságos. A szikrát tetőről tetőre hordja a szél. Idő kérdése, hogy mikor válik ólunk alaposan befűtött kemencévé. |
MALVIN | A melléképületeket, mint tudjuk, mindig utoljára szokták oltani. |
MÁRTON | Egyetlen esélyünk, ha megpróbálod, fiam, kitörni az ajtót. De nem tudom, okos dolog-e kitörni innen. Ezek a martalócok éhesebbek és veszélyesebbek sokkal Döbröginél. Félek, nyersen és elevenen fognak megenni minket. Jobb, ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmüket. |
MIHÁLY | Gondolod, hogy szénné égni kellemesebb lesz? Én döntöttem, aki akar, velem tart. (Az ajtónak feszül.) |
MÁRTON | Fájdalmat nem érzünk majd semmit. A füst szépen el fog kábítani minket. |
MIHÁLY | A túlélési ösztön erősebb bennem az észérveidtől, apám. Melegen ajánlom, amint sikerül kitörnünk innen, mindenki arra fusson, amerre lát. |
MÁRTON | De hát én merre fussak? Arra, amerre nem látok? És kötéllel a lábamon? Hogy képzeled? |
MALVIN | A szerencse vak, Marcikám, gondolj arra! |
MÁRTON | A szerencsében pont ezért nem bíztam soha. Inkább elhamvasztom önmagam, mint a szent életű jógik teszik. Talán úgy egyből a nirvánába kerülök majd. |
MALVIN | Tőlem azt csinálsz magaddal, amit akarsz, ha kitörtük az ajtót. Tepertőt sütsz-e magadból vagy elrepülsz a vakvilágba, senkit nem érdekel már. Itt útjaink végre elválnak! Az ásó, a kapa és a nagyharang válasszon el ma örökre minket! |
MIHÁLY | Segíts, anyám, egyedül nem boldogulok az ajtóval! |
MALVIN | Hagyjam itt a tojásokat? A kígyó martalékának? |
MÁRTON | Hát már elfeledted, ilyen rövid az eszed, hogy egy jóllakott, fogatlan rágcsáló csak? |
MALVIN | Egy kígyót hiba lenne melengetni a mellünkön. |
MÁRTON | Vészhelyzet van, és vészhelyzetben, jól tudod, a vadállatok segítik és nem bántják egymást. Ezt az ösztönük súgja. |
MIHÁLY | Jössz már, anyám, vagy megvárod, amíg pecsenye lesz belőlünk tojásrántottával? |
Malvin segíteni indul, ugyanakkor a kígyóból kibújik Minnie, akinek farkcsonkján hatalmas gézkötés van. A kígyó fejéről leveszi a masniját, és saját fejére illeszti, majd elrágja Márton kötelét, végül az egérlyukon át távozik. | |
Malvin döbbenten nézi a jelenést. A fojtó füst egyre inkább ellep mindent. | |
MALVIN | (a levegőt kapkodva) Az egér… a kígyóból… Az egér… a kígyóból… |
MÁRTON | Egér a kígyóból? Magyarázatot kérek! Miféle új bűvészmutatvány ez? |
MIHÁLY | Jelentem, a kígyó megdöglött. A házi egerünk végzett vele. Kirágta a hasát. |
MÁRTON | Megmondtam, hogy egy egér nem kártevő, de ti nem hittetek nekem. A kígyó azonban egy igen oktalan állat. Egeret egyben lenyelni életveszélyes dolog. Vagy halálra zabálta volna magát, és a lelke egérként távozott belőle? |
MIHÁLY | Apám, igazad volt, hogy velünk szemben védted Minnie-t. Hárman biztos elbírunk ezzel a vacak ólajtóval. |
MALVIN | Imába foglalhatod már az utálatos egered nevét, amiért megszabadított, elrágva a köteled, bár nem tudom, miért tette. Meg aligha érdemelted. |
MÁRTON | Ha túléljük a világégést, Minnie és én egy tálból cseresznyézünk majd. Minnie tudja, hogy mindig a pártját fogtam, és ő nem egy olyan hálátlan némber, mint amilyen te vagy, Malvin. A jajgató oroszlán talpából is kihúzta szabadítóm egyik őse a szamártövist. Mikor húznád te ki, ostoba liba? Nem elég butának és mohónak lenni a világban! |
MALVIN | Napokig szartál a köteledre és magyaráztad nekünk a libafos maró hatását, és most láss csodát! Egy egér rágja szét, és nem okoskodott semmit. |
MÁRTON | Bár nőne éles metszőfogad, Malvinkám, hogy elhallgatnál végre! |
MIHÁLY | (a füstben köhögve) Hát sose lesz vége már a fecsegésteknek? Hogy a sátán kopassza le az átkozott tollatok! |
MÁRTON | Sátán nincs, már ezerszer megbeszéltük! Ez a tűzvész sem a pokol tüze, ostoba emberek műve csak. A látszat, mint tudjuk, csal. |
MIHÁLY | A látszat lehet, hogy csal, de akkor mi a fészkes fene szakad mindjárt tűzoszlopként a fejünkre, és mitől kap hamarosan lángra hátunkon a toll is? |
MÁRTON | Mi tagadás, kezd forró lenni a helyzet itt. (Az ajtó felé botorkál.) |
MIHÁLY | Könyörögjünk, hogy gyorsabban kapkodd magad egy kicsit?! |
MÁRTON | Hunyd be a szemed, és rögtön rájössz, hogy nem olyan egyszerű dolog sötétben tájékozódni és belőni egy átkozott ajtót. Türelmetlenséged úgy összezavart, hogy félek, belelépek a vidravasba. |
MIHÁLY | Bajosan. Míg hortyogtál, a vidravasba belelépett egy patkány. |
MÁRTON | És ezt csak most mondod? |
MALVIN | Itt a szárnyam, Marci, fogd és vezetlek. (Szárny a szárnyban mennek.) A döbrögi vásárra mentünk így együtt Lúdas Matyi szeme előtt. Emlékszel? |
MÁRTON | Ahogy most, akkor se hiányzott nekem melletted kiverni a díszlépés. |
MIHÁLY | Siessetek! Mindjárt elered a tűzeső! Szeretnék mielőbb fejest ugrani a libaúsztatóba. Sose vágytam még ennyire rá. |
MALVIN | De csak a tojások kimentése után. A vízparton azonnal fészket csinálok majd. Lelki szemem előtt már látom, hol lesz a mi nyírványánk. |
MÁRTON | Ha ki nem merik addig a sarat is a pocsolyánkból. |
MALVIN | Előbb is eszünkbe juthatott volna kitörni innen. |
MÁRTON | Ostoba liba, mondd, hogyan juthatott volna eszedbe előbb bármi? Buta állatok vagyunk mi. Csoda, hogy most, mikor lángol fejünk felett a fedél, más is eszünkbe jutott a zabáláson kívül. |
Hárman feszülnek neki az ajtónak. Ahogy kitörik az ajtót és kibukfenceznek, a mennyezet beszakad utánuk. | |
Mindent elborít a füst és a láng. A tojások sorban robbannak fel az égig érő tűzben. A tojót, aki a tojásokért a tűzbe sikoltozva rohanna, a két gúnár alig bírja visszatartani. | |
Függöny |
* A Gergely-naptár szerint, ha már akkor lett volna, pontosan 11-e lenne.