Matei Vişniec

A pandák gyönyörű utazása

(Színmű kilenc éjszakára)

Szereplők
Férfi
Nő
Reggel
Rendetlen szoba. Ágy. A takaró alatt két test érzékelhető.
A férfi mozogni kezd. Nehezen ébred. Hirtelen valami nyugtalanítani kezdi. Különös, ismeretlen illatot érzékel. Nehezen tudja nyitva tartani a szemét. Behunyt szemmel várakozik.
Egy nem tőle származó lélegzést hallgat. Újra kinyitja a szemét, kinyújtja a kezét, és finoman megérinti a mellette fekvő testet. Megdöbben.
Lehunyja a szemét, megpróbál visszaaludni. Nem sikerül. Újra kinyitja a szemét. Lassan lehúzza a takarót a másik testről – egy nő.
A Nő lassan ébred. Kinyitja a szemét. A Férfi és a Nő hosszasan nézik egymást.
A Nő mosolyog. A Férfi visszamosolyog.
FÉRFI	Ki vagy?
NŐ	Én?
Szünet.
FÉRFI	Ismerjük egymást?
NŐ	Nem nagyon.
FÉRFI	Hol vagyunk? Nálad?
NŐ	Nem. Nálad.
FÉRFI	Szórakozol?
Szünet.
NŐ	Nem. Nálad vagyunk.
FÉRFI	Lehetetlen.
NŐ	Mindenestre… volt nálad egy kulcs, amivel bejöttünk… gondolom a tiéd.
FÉRFI	És mi az ördögöt csinálunk itt?
NŐ	Nem tudom.
FÉRFI	Szeretkeztünk?
NŐ	Nincs véletlenül egy vasalód?
FÉRFI	Mim?
NŐ	Azt kérdezem, van-e vasalód?
FÉRFI	Azt kérdezi, van-e vasalóm. Ez hihetetlen. Biztos álmodom.
Ráhúzza a takarót a fejére. Kis szünet.
FÉRFI	Álmodom vagy ébren vagyok?
NŐ	Álmodsz!
FÉRFI	(tornáztatja picit a nyakát) Ó, a francba!
NŐ	Mi a baj?
FÉRFI	Nehéz a fejem… Vajon élek még?
NŐ	Nem bűzlesz…
FÉRFI	Nem… Szeretkeztünk?
NŐ	Semmire nem emlékszel?
FÉRFI	De igen… (Az egyik kezével a földön keresgél.) Hogy őszinte legyek, egyedül arra emlékszem, hogy a cigimet valahol itt hagytam… (Megtalálja a dobozt, kiveszi belőle az utolsó szálat, rágyújt.) Kérsz egy slukkot?
NŐ	Nem, indulnom kell. Hány óra van?
FÉRFI	Hogy hívnak?
NŐ	(körülnéz) Hol a csörgőórám?
FÉRFI	(Gépies mozdulatokkal kinyújtja a kezét és a padlón tapogatózik.) Milyen csörgőóra? Nekem nincs csörgőórám.
NŐ	Nem azt mondtam, hogy a tiéd, hanem hogy az én csörgőórám. Az én órámról van szó… az enyémről. Beállítottam. Hol van?
FÉRFI	Várj, amíg csörög, akkor megtalálod.
NŐ	Már csörögnie kellett volna.
FÉRFI	Ha jól értem… szokásod… hogy amikor így, az ismeretlenben alszol, mindig van nálad ébresztőóra?
NŐ	Igen. És szükségem is van rá.
FÉRFI	(Egy kicsit még matat a földön.) Hát… szerintem a te órád a te feleden lehet.
NŐ	Nincs.
FÉRFI	Akkor… elnyelte a föld.
Szünet.
NŐ	Kérek egy cigarettát.
FÉRFI	(felé nyújtja a cigarettáját) Az utolsó.
Néhány pillanatig csendben dohányoznak, „postázzák” a cigarettát.
NŐ	Van vasalód, vagy nincs vasalód?
FÉRFI	Ne haragudj… feltehetek egy hülye kérdést?
NŐ	Tedd föl!
FÉRFI	Hol találkoztunk?
NŐ	Tehát valóban nem emlékszel semmire.
FÉRFI	Csak arra emlékszem, hogy egy adott pillanatban valaki fölbontott egy üveg bort, ritka vörösbort, valami különös nevűt… régi bort… Azt hiszem, velem egykorú lehetett, úgy ezerkilencszázötven… és utána rögtön… mintha egy fekete lyuk nyelt volna el.
NŐ	Mégiscsak jó. Mégiscsak győzelem… Ha emlékszel, hogy fekete volt, különös, régi, az ötvenes évekből való…
FÉRFI	Most is érzem az ízét a számban.
NŐ	Ez gyakran megesik veled? Akarom mondani… hogy megmarad az íz… a bor íze, amelyet éjszaka ittál… de elfelejted, hogy csípted fel azt a lányt, akivel később lefeküdtél.
FÉRFI	Tehát szeretkeztünk!
NŐ	Nyugodj meg, kiskandúr, nem csináltunk semmit.
FÉRFI	Te vetkőztettél le?
NŐ	Nem, teljesen meztelen voltál.
Szünet. A Férfi kínosan érzi magát.
FÉRFI	És mit tettem, hogy…
NŐ	Hogy felszedj? A szaxofonoddal teljesen levettél a lábamról. Nem te vagy a hibás.
FÉRFI	Komolyan?
NŐ	Igen. Hihetetlen, hogy mit ki tudsz hozni belőle!
FÉRFI	Valóban tetszett?
NŐ	Igen.
FÉRFI	De mintha a szaxofonom nem is lett volna nálam…
NŐ	Talán kölcsönadta valaki.
FÉRFI	Hmm… Majd?
NŐ	Majd… Miután elvarázsoltál a szaxofonnal, áttértél Bacoviára.
FÉRFI	Én és Bacovia! Ez egyszerűen…
NŐ	Elszavaltad Bacovia verseinek felét.
FÉRFI	Most szórakozol velem?
NŐ	Egyáltalán nem. Bacoviát szavaltál és tetszett nekem.
FÉRFI	Ugyan már, egy mukkot nem tudok Bacoviáról.
NŐ	Tévedsz. Te sem tudod, mit is tudsz valójában. És amikor kicsit iszol és Bacoviát szavalsz, csodákra vagy képes.
FÉRFI	Például?
NŐ	Én vagyok a példa. Másként gondolod, hogy itt lennék?
Szünet.
FÉRFI	És hol voltam, amikor történt… a csoda?
NŐ	Melyik közülük?
FÉRFI	A szaxofonos… a bacoviás… ez az egész történet.
NŐ	Kikinél.
FÉRFI	Ki az a Kiki?
NŐ	Egyik barátod, feltételezem.
FÉRFI	Kiki, az egyik barátom…
NŐ	A nagy borgyűjtő.
FÉRFI	Kiki, az egyik barátom, a nagy borgyűjtő…
NŐ	Épp a bárját avatta…
FÉRFI	(próbál visszaemlékezni) Kiki, az egyik barátom, a nagy borgyűjtő, épp a bárját avatta…
NŐ	Különben nagyon szimpatikus…
FÉRFI	Jó… Azt mondod, van egy bárja… Remélem, emlékszel a címre. Ott dolgozol?
NŐ	Nem, csak a megnyitóra mentem.
FÉRFI	Hogy hívják a bárt?
NŐ	„Atmoszféra”
FÉRFI	És én hogy landoltam ott?
NŐ	Nincs ötletem.
FÉRFI	Hány óra lehetett?
NŐ	Hát… Amikor megjelentél… hajnali kettő. De komolyan, nem várhatod el, hogy én emlékezzem mindenre!
FÉRFI	Mégis…
NŐ	Mi mégis?
FÉRFI	Semmi. Próbálok kievickélni a fekete lyukból. Csakhogy mindaz, amit mondasz, egyre inkább a sötétbe taszít…
NŐ	Próbálj aludni.
FÉRFI	Sokan voltak?
NŐ	Igen. Vagy negyven őrült.
FÉRFI	Kik?
NŐ	Nem ismerem őket. Véletlenül vetődtem arra.
FÉRFI	Miután produkáltam magam a szaxofonnal, egyenesen hozzád mentem és Bacoviát szavaltam?
NŐ	Nem, először a ruhámra hánytál.
FÉRFI	Ezt te találtad ki, nem az én stílusom…
NŐ	Bocsáss meg. Vicceltem.
FÉRFI	Köszönöm. Nagyon vicces, így ébredés után… halálra röhögöm magam.
NŐ	Ha. Ha. Ha. Most indulnom kell. Hol van a vasaló?
FÉRFI	Istenem, hogy rohansz! Igyunk egy kávét. Lehet, hogy még be is mutatkozunk, nem?
NŐ	Mire jó az?
FÉRFI	Az Isten szerelmére… ha már együtt töltöttük az éjszakát.
NŐ	Hunyd be a szemed!
FÉRFI	Miért?
NŐ	Kimennék a fürdőbe.
FÉRFI	Hát menj!
NŐ	Hunyd be a szemed, mondtam!
FÉRFI	(játékba fog) Ha jól értettem, ön is meztelen, asszonyom.
NŐ	Igen, uram.
FÉRFI	Ez azt jelentené, hogy szerettük egymást?!
NŐ	(finoman megveregeti a Férfi arcát) Ez nem jelent abszolút semmit, uram.
FÉRFI	(szigorúan) Szeretkeztünk vagy nem szeretkeztünk?
NŐ	Ne nevettess! Ha. Ha. Fontos az, hogy igen vagy sem?
FÉRFI	Nem gondolod… hogy jogom van tudni, szeretkeztünk-e vagy sem? Itt vagy az ágyamban meztelenül, teljesen meztelenül, én szintén, jogom van legalább…
NŐ	(Egy könnyed, kedves mozdulattal lezárja a Férfi szemét.) Ugyan, hallgass már!
FÉRFI	(csukott szemmel) És ráadásul szeretem a szemérmes nőket. Szemérem… A szemérem teljesen feligazgat. Megtettük, nem?
NŐ	Maradj így, jó? Ne nézz, ne mozogj, ne beszélj. Jó?
A Nő bemegy a fürdőszobába.
A Férfi csukott szemmel keresgél az ágy körül szétszórt sörösüvegek közt.
FÉRFI	Az a Kiki… reggel felé… mintha adott volna nekem egy üveg bort, nem igaz? Vagy tévedek? Mintha lett volna nálam egy üveg bor, amikor hazaértünk. Biztos, hogy még tele van… vagy nem. Hol az üvegem?
NŐ	(a fürdőből) A konyhában.
A Férfi a maga köré tekert takaróval elindul a konyha felé. Halljuk, hogy kint megbotlik. Visszatér, egyik kezében egy üveg borral, a másikban egy ébresztőóra. A fürdőajtóban megáll, iszik az üvegből.
FÉRFI	Mi a neved?
NŐ	Szonja.
FÉRFI	Éjjel más nevet mondtál…
NŐ	Krisztina.
FÉRFI	Nem
NŐ	Matild.
FÉRFI	Kizárt.
Szünet.
NŐ	Anna.
FÉRFI	Hagyd abba!
NŐ	Corina. Natália. Yvonne… Robinson.
FÉRFI	Figyelj, Natália, Yvonne, Robinson…
NŐ	Igen?
FÉRFI	Biztos, hogy muszáj elmenned?
NŐ	Igen.
Szünet.
NŐ	(Kicsit megnyitja a fürdő ajtaját, kinyújtja a kezét.) Kérlek, add ide a vasalót.
FÉRFI	Igen, Szonja… Igen, Matild… Igen. (Megkeresi a vasalót, beadja.) Nem vagy éhes? Tele a hűtőszekrény.
NŐ	Nem, nem vagyok éhes.
A Férfi kinyitja a hűtőszekrényt, „leltároz”.
FÉRFI	Van három tojás, egy kis sajtmaradék… öt keksz… micsoda bőség… Népünnepélyt rendezhetnénk.
NŐ	El kell mennem.
FÉRFI	Nullaszázalékos joghurt, az alak miatt…
A Nő kijön a fürdőből. Egy rendkívül csinos, elegáns estélyi ruha van rajta. Az egész megjelenése megváltozott; rafináltan, de egyszerűen elegáns.
NŐ	Nem, köszönöm, de el kell mennem.
A Férfi csodálkozva nézi. A Nő észreveszi a Férfi kezében az órát.
NŐ	A csörgőórám! Hol volt?
A férfi mondana valamit, de nem jön ki hang a torkán.
NŐ	(Az órát nézi.) Különös. Nem csöngött. Pedig beállítottam… Ez az első alkalom, hogy nem szólt.
FÉRFI	(dadogva) Te… te… te nem lehetsz Szonja.
NŐ	Úgy hívnak, ahogy te akarod.
FÉRFI	Nem, nem hagyom, hogy így elmenj.
NŐ	El kell mennem. Így is sokat késtem, nagyon sokat.
FÉRFI	A szombat az én napom.
NŐ	És? Nem akarhatod, hogy szombatig itt maradjak!
FÉRFI	Még egy kicsit maradj… Várj, amíg felöltözöm, és elviszlek autóval. Hova kell menned?
NŐ	Nem. Figyelj… először is pihenned kell. Jó? Nem aludtad ki magad. Majd amikor formában leszel, vissza kell menned Kikihez, hogy elhozd az autódat. OK? Az autódat olyan helyen hagytad, ahova már nem találnál vissza reggel. Megegyeztünk? Utána majd meglátjuk. Jó, kiskandúr? Gyere… adok egy puszit, és szép álmokat.
FÉRFI	Nem, nem egyeztünk meg! Egyáltalán nem egyeztünk meg. Szaxofonon játszottam neked, Bacoviát szavaltam neked, a ruhádra hánytam… Akarom, hogy megadd a telefonszámodat!
NŐ	(odatartja az arcát) Tessék, megengedem, hogy megcsókolj lefekvés előtt… Jó?
FÉRFI	Nem. Nálam aludtál, levetkőztettél, kölcsönadtam a vasalómat, akarom tudni a valódi neved.
NŐ	Ugyan miért?
FÉRFI	Mert… mert… meg akarlak ismerni, a fenébe is, azért.
NŐ	Mondtam már, csak ki kell választanod egy nevet számomra.
A Nő kinyitja az ajtót. A Férfi elnyújtózik az ágyon, majd a térdét fölhúzza az állához.
FÉRFI	Nem igazságos! Nem! Egyáltalán! Nem, nem, nem! Szavaltam neked… Végül is… A fenébe, elveszítettem a józan eszem, el kell bújnom valahová… El kell tűnnöm egy időre… De egyáltalán, sehogy sem igazságos! Szavaltam neked… Igazán maradhattál volna még… Nem igazság… nem tisztességes…
A Nő visszajön mellé.
NŐ	Valóban úgy gondolod, hogy nem vagyok tisztességes?
FÉRFI	Igen! Ezerszer igen!
NŐ	Hány éjszakára lenne szükséged, hogy megismerj?
FÉRFI	Még egyre.
NŐ	Jó, akkor még fölajánlok egyet.
FÉRFI	Nem, inkább kettőt.
NŐ	Kettőt. Helyes. Kettőt.
FÉRFI	Nem. Egy hetet. Hét éjszakát.
NŐ	Hét éjszaka az nagyon sok. Telhetetlen vagy.
FÉRFI	Nyolcat.
NŐ	Nyolcat? Az szinte egy élet!
FÉRFI	Kilencet! Kérlek, kilencet.
NŐ	Kilenc, nagyon jó, megítélve. De azután soha nem kérsz tőlem semmit.
FÉRFI	Soha.
NŐ	Becsületszavadra?
FÉRFI	Igen, kilenc éjszaka, és utána… soha semmit, szavamra.
NŐ	Jó, áll az alku. Kilencszer visszajövök. (Otthagyja a csörgőórát az éjjeliszekrényen.) Nézd, kilenc éjszaka, de ez minden! Világos? És játszol majd nekem szaxofonon!
FÉRFI	(Egy kulcsot ad.) Tessék, vedd el!
NŐ	Mit kezdjek vele?
FÉRFI	Miattam, hogy tudjam, bármikor bejöhetsz, amikor akarsz. Ez megnyugtat majd.
NŐ	És te hogy mész majd ki?
FÉRFI	Nem megyek már ki. Várni foglak.
A Nő kimegy.
Jelenet sötétben
A Férfi Bacoviát próbál szavalni.
FÉRFI	Oly régen hallom… Oly régen hallom, hogy esik… (győzedelmesen) Oly régen hallom, hogy esik, Hogy sír az éjben az anyag… Hm. Oly régen hallom, hogy esik, Hogy sír az éjben az anyag… S a gondolatom elragad A vízi hajlékok korába. S úgy érzem, nedves deszkán alszom; Egy hullám tör rám… Egy hullám tör rám s átitat. S úgy érzem, nedves deszkán alszom; Egy hullám tör rám s átitat. Fölrezzenek: …
Megszólal a telefon. A Férfi nem válaszol. Az üzenetrögzítő bekapcsol. Idegen hang.
ÜZENETRÖGZÍTŐ	Szia, én vagyok, Krisztián… Otthon vagy?… Nem vagy otthon… Jól van, figyelj, hívj fel, nagyon fontos, van egy ajánlatom! Szia.
Az első éjszaka
Sötét. A Nő fölkapcsol egy lámpát.
NŐ	Én vagyok.
FÉRFI	(fölriad) Hmm?
NŐ	(fölkapcsol egy másik lámpát) Én vagyok.
FÉRFI	Oh… Hogy jöttél be?
NŐ	Adtál kulcsot. Elfelejtetted?
FÉRFI	Az a pince kulcsa volt.
NŐ	(leveti a kabátját, fölakasztja a fogasra; nevet) Mért tetted ezt?
FÉRFI	Nem tudom. Ez az ötlet a kulccsal nagyon megtetszett. Bocsáss meg.
NŐ	(leveszi a kalapját, a haja a vállára hull) Megbocsátok. Hülye vagy, de megbocsátok.
FÉRFI	Hogy jöttél be?
NŐ	(bemegy a konyhába, letesz néhány zacskót, almát eszik, kijön) Nyitva volt az ajtó.
FÉRFI	Valóban?
NŐ	(beleül a hintaszékbe, beleharap az almába) Igen. Felhoztam a postádat is.
FÉRFI	Te valóban minden zárat ki tudsz nyitni. (Nézi a leveleket.) Lehet, hogy el is olvastad őket.
NŐ	Igen. De semmi érdekes. Csak számlák.
FÉRFI	Igen. Szarban vagyok, ez az igazság.
NŐ	Ma nem is voltál kint?
FÉRFI	Nem, vártalak.
NŐ	Hazudsz! Úgy aludtál, mint akit lelőttek.
FÉRFI	Nem, vártalak. És rájöttem, hogy az a pasi, akiről beszéltél, az a Kiki nem is létezik.
NŐ	Nézd csak! Kiki nem létezik.
FÉRFI	Felhívtam az összes barátomat. Tegnap egyikük sem volt semmiféle báravatáson.
NŐ	Pofátlanul hazudsz! Nem hívtál fel senkit.
FÉRFI	Te ezt honnan tudod?
NŐ	Ahogy minden zárat ki tudok nyitni.
Szünet.
FÉRFI	Nem hittem, hogy visszajössz.
NŐ	Szavamat adtam.
FÉRFI	Éjfélkor játszottam neked szaxofonon.
NŐ	Hallottam.
FÉRFI	Mondd csak, nem te vagy az új szomszédnő, aki most költözött az alattunk lévő lakásba?
NŐ	Nem. Én nálad lakom.
FÉRFI	Kilenc éjszaka erejéig. Így van.
NŐ	Kilenc éjszaka. Kilenc élet.
Szünet.
FÉRFI	Tudod, szeretek veled üzletelni.
NŐ	De ha tudod, hogy mindent elveszítesz, nem sajnálod?
FÉRFI	Nem. Ezt a kulcsos dolgot, ezt sajnálom. Azt hittem, csak játszod az agyad és…
NŐ	Szerettél volna bosszút állni rajtam.
FÉRFI	Esküszöm, hogy rögtön megbántam. (szünet) Mit gondolsz, megcsókolhatlak?
NŐ	Nem, előbb zuhanyozz le.
FÉRFI	Mi?
NŐ	Borzalmasan büdös vagy. Kinyitjuk az ablakokat, és kicsit rendbe szedjük ezt az ólat. Kilenc éjszakán át nem alhatom itt veled ebben a pokoli koszban.
FÉRFI	(szalad a fürdőbe) Parancsára, asszonyom!
NŐ	Borotválkoznod is kellene. Nézd csak, fogd ezt! Reggel észrevettem, hogy elfogyott az arcszeszed.
FÉRFI	Hogy vetted észre?
NŐ	Allergiás vagyok az üres üvegekre, üvegcsékre, dobozkákra.
FÉRFI	Ebben az esetben a konyhához ne közelíts! Tele van üres dobozokkal.
NŐ	Ne búsulj, már bevásároltam.
A Férfi bemegy a fürdőbe. A Nő a konyhába. A fürdőből a zuhany hangja, a konyhából általános takarítás hallatszik. Csörög a telefon. Az üzenetrögzítő bekapcsol.
ÜZENETRÖGZÍTŐ	Jó estét, Mihály! Én vagyok, Liza. Ott vagy? Kérlek, vedd föl, ha ott vagy… Otthon vagy?… Nem vagy otthon… Otthon vagy?… Nem vagy otthon… Nem felelsz?… Nem felelsz. Jól van. Liza voltam. Viszlát.
A Nő kijön a konyhából, kissé rendet rak, kinyitja az ablakot. Megterít, gyertyát gyújt stb. Néhányszor végigjárja a konyha–szoba útvonalat. Mire a férfi kijön a fürdőből, az asztal készen áll.
FÉRFI	Ez kedves! Évek óta nem volt gyertyafényes vacsorám.
NŐ	Nem hallgatod meg az üzeneteidet?
FÉRFI	Nyakig vagyok velük. Hagyjanak végre békén!
NŐ	Ma még nem ettél semmit.
FÉRFI	Nem voltam éhes.
NŐ	(megcsókolja) Valóban vártál?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Gyere, ülj le! Bontsd föl a bort, ha akarod!
FÉRFI	Mi ez? Bordeaux-i, ezerkilencszáznegyven… Te jó Isten, ez az üveg bor egy vagyonba kerülhetett.
NŐ	Na és? Végül is üzletet kötöttünk, ez az első éjszakánk. Meg kell ünnepelni az eseményt.
FÉRFI	Bordeaux-i, ezerkilencszáznegyvenes évek… Emlékeztet valamire.
NŐ	Mire?
FÉRFI	Arra emlékeztet… Különös, pedig érzem, hogy emlékeztet valamire… de… mire?
NŐ	(mint egy főpincér) Kérem, foglaljon helyet, uram. (a Férfi leül) Köszönöm. (Bort tölt a Férfi poharába.) Kérem, uram, ízlelje meg a bort… Mi a véleménye?
FÉRFI	(Hosszasan vizsgálja a bort.) Igen… Tiszta… Az illata emlékeztet a… Megengedi? (Tölt még egy pohárral.) Kóstolja meg, hölgyem! Lehetetlen, hogy ez az íz ne emlékeztesse valamire.
Kopognak az ajtón.
NŐ	(szórakozottan) Vár valakit?
FÉRFI	Én?
HANGOK KINTRŐL	Renescu úr!
NŐ	(súgva) Ki az?
FÉRFI	Bolondok mind!
NŐ	De miért nem…
FÉRFI	Mindenbe beleütik az orrukat…(hangosan) Piaci legyek vagytok! Legyek!
HANGOK KINTRŐL	Renescu úr!
NŐ	(suttogva) Nyisd már ki! Nézd meg, mit akar!
FÉRFI	Pssszt! Semmi kedvem megtudni, mit akar.
NŐ	Szeretnéd, ha én megnézném?
További dörömbölések az ajtón.
KINTI HANGOK	Renescu úr…
FÉRFI	(súgva) Gyere, tűnjünk el!
NŐ	Hogyan?
FÉRFI	Gyorsan, gyorsan! Ha még maradunk, elkapnak! Őrültek mind! Őrült legyek! (Vetkőztetni kezdi a nőt.) Gyorsan, gyorsan… (Leoltja a fényeket.) Siess, siess!… El kell menekülni…
NŐ	(vidáman) Renescunak a neved…
FÉRFI	(az ajtó felé kiált) Nincs itt senki, hallják? Nincs senki ebben a lakásban, nem látják? Érzéketlen barmok! (súgva a Nőnek) Mondd te is, mondd meg nekik, mondd meg nekik, hogy érzéketlen barmok, veszett legyek.
NŐ	Barmok! Legyek!
A Nő az ágyhoz vezeti a Férfit. Újból dörömbölnek az ajtón.
KINTI HANG	Renescu úr…
FÉRFI	(hangosan) Nincs itt senki! Senki! (súgva) Mondd te is! Mondd nekik, hogy nincs itt senki!
NŐ	Egyáltalán nem vagyunk itt.
FÉRFI	Mondd nekik, hogy egyáltalán nem is vagyunk.
NŐ	(A Férfi mögé bújik, a takaró alá; a Férfi eloltja az utolsó lámpát is az éjjeliszekrényen.) Egyáltalán nem vagyunk, sehol sem vagyunk! Barmok!
Sötét.
FÉRFI	Jó volt! (Nevetnek a takaró alatt.) Láttad? Láttad? Épp hogy megúsztuk.
NŐ	Oh! Mi ez?
FÉRFI	Az üveg. Csak ezt tudtam megmenteni.
Éjszakai jelenet
Halkan, mintha csak magának játszana, a Férfi szaxofonozik. Néha-néha a Hold beszűrődő fénye megcsillan a hangszeren. Néhány percig játszik.
A telefon megcsörren. A Férfi nem veszi föl. Az üzenetrögzítőre új üzenet kerül, a Férfi hallgatja, de tovább játszik.
ÜZENET	Szia, itt Krisztián… Hát… Értem, nem vagy otthon. Hallod, tudnál zenélni a tengerparton, Constanţán 27-én és 28-án? Tehát két hét múlva… Ha nem vagy nagyon elfoglalva, kérlek, rögtön hívj vissza! Ez hipersürgős, tehát… Ja, még lenne egy ajánlatom számodra… várj, belenézek a határidőnaplómba… igen, egy teljes hét, május végén… Óriási pénzes cucc lenne, majd később elmondom a részleteket. Még mindig Constanţán vagyok. Tudom, hogy 15-én jössz Bukarestbe, csakhogy én éppen akkor nem leszek ott, még mindig itt leszek Constanţán… De majd felhívlak újból, hogy ott aludnál-e a garzonomban. Majd megbeszéljük, hol hagyom a kulcsokat, és hogy mennyit maradnál Bukarestben, és hogy tudunk-e mégis találkozni… Lehet, hogy egyszer mégiscsak odautaznék, hogy együtt töltsünk egy estét, és hogy megbeszéljük alaposan a dolgokat. Jó? Tehát holnap… holnap csütörtök van, egész reggel itthon leszek, érjük már el egymást telefonon. Remélem, minden úgy megy az életedben mint a karikacsapás… Na jó, csókollak, öregem. Minden jót!
Csend.
A második éjszaka
A Férfi és a Nő félhomályban. Lehet, hogy épp szeretkeztek, és most pihennek.
Egymás hátának támaszkodva ülnek a földön. A Nő szőlőt eszik. A Férfi egy meggyújtatlan cigarettát tart a szájában, kezében öngyújtó.
NŐ	Mondd azt: á.
FÉRFI	á.
NŐ	Kedvesebben… á.
FÉRFI	á.
NŐ	Suttogva… á.
FÉRFI	á.
NŐ	Kérek egy édes á-t.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád, szeretlek.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád, hogy soha nem felejtesz el.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád, szép vagyok.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: hülye vagy.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: kívánlak.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: maradjak.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: vetkőzz.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt kérdeznéd: Késtél?
FÉRFI	á?
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt szeretnéd mondani: Isten hozott.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: Viszlát.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt kérdeznéd: Hoztál valamit nekem?
FÉRFI	á?
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: Boldog vagyok.
FÉRFI	á.
NŐ	Úgy mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: Soha többé nem akarlak látni.
FÉRFI	á.
NŐ	Nem, nem jól mondtad…
FÉRFI	á!
NŐ	Figyelj, ha nem hallod meg, mit kérek, nem játszom többet.
FÉRFI	á.
NŐ	Tehát mondd azt, hogy á, mintha azt mondanád: Soha többé nem akarlak látni.
FÉRFI	á…
NŐ	Nagyon jó. Most meg úgy mondd, mintha azt akarnád mondani, hogy nagyon rosszul aludtál nélkülem, folyton rólam álmodtál, ezért reggel nagyon nyúzottan ébredtél, minden életkedv nélkül és ez már így lesz örökre.
FÉRFI	á.
NŐ	Hm… Mondd azt, hogy á, mintha valami fontosat szeretnél mondani.
FÉRFI	á.
NŐ	Mondd azt, hogy á, mintha arra akarnál kérni, hogy kérjelek többé arra, hogy azt mondd, hogy á.
FÉRFI	á!
NŐ	Mondd azt, hogy á, mintha azt akarnád mondani, hogy csodálatos csak á-kat mondani.
FÉRFI	á.
NŐ	Kérj, hogy mondjam én is: á.
FÉRFI	á.
NŐ	Kérj egy édes á-t.
FÉRFI	á.
NŐ	Kérj egy suttogó, édes á-t.
FÉRFI	á.
NŐ	Kérdezd, hogy szeretlek-e annyira, mint te engem.
FÉRFI	á…?
NŐ	Mondd, hogy megőrülsz értem.
FÉRFI	á!
NŐ	Mondd, hogy eleged van.
FÉRFI	á!
NŐ	Jó… Vajon innék most egy kávét?
FÉRFI	á?
NŐ	Persze hogy innék.
A Férfi feláll, kávét tölt. A cukorfogót beleteszi a cukorba, majd a nő felé nyújtja kérdőn.
FÉRFI	á?
NŐ	Egy kockát, köszönöm.
FÉRFI	(Felé nyújtja a cigisdobozt) á?
NŐ	Köszönöm, majd az enyémből.
Elővesz egy doboz cigarettát, kivesz egy szálat.
FÉRFI	(Felé nyújtja az öngyújtóját) á?
NŐ	Később.
FÉRFI	á?
NŐ	Nem is tudom… Inkább ahhoz lenne kedvem, hogy itthon maradjunk, itt eszegessünk valamit.
FÉRFI	á.
NŐ	Biztos. Van valami szósznak való?
FÉRFI	á.
NŐ	Akkor kimegyünk a városba.
FÉRFI	á!
NŐ	Akkor itthon maradunk.
FÉRFI	á…
NŐ	Gyere ide!
FÉRFI	á…
NŐ	Nézz a szemembe!
FÉRFI	á.
NŐ	Mondd azt: á, gondolatban.
FÉRFI	…
NŐ	Édesebben.
FÉRFI	…
NŐ	Hangosabban. Érthetőbben, hogy be tudjam fogadni.
FÉRFI	…
NŐ	Úgy mondd gondolatban azt, hogy á, mintha azt mondanád, hogy szeretsz!
FÉRFI	…
NŐ	Még egyszer.
FÉRFI	…
NŐ	Úgy mondd gondolatban azt, hogy á, mintha azt mondanád, hogy soha nem felejtesz el!
FÉRFI	…
NŐ	Úgy mondd gondolatban azt, hogy á, mintha azt mondanád, hogy szép vagyok!
NŐ	És most kérdezek valamit… Valami nagyon fontosat… Te meg gondolatban felelj! Készen állsz?
FÉRFI	…
NŐ	á?
FÉRFI	…
NŐ	…
FÉRFI	…
Jelenet sötétben
Csörög a telefon. A Férfi nem veszi föl. Az üzenetrögzítő működni kezd.
ÜZENET	Jó estét, Mihály. Újból én vagyok, Márk. Figyelj, el kellene küldened nekem valamit… Ha még nem adtad postára a leveled, kérlek, csúsztass bele egy cetlit a bankszámlaszámoddal, kell a szerződésedhez. O. K.? Ha kérdésed van, Jolikánál felhívhatsz, vagy ma este még itthon vagyok. Viszlát!
Csend.
A harmadik éjszaka
A Nő az asztalnál várakozik. A Férfi a konyhából jön, a kezében tálca.
FÉRFI	Ééérkeziiik! Parancsolj. Tócsninak hívják.
NŐ	(csodálkozva) És ez a valami ehető?
FÉRFI	Persze hogy ehető.
NŐ	Valami zsidó étel, igaz?
FÉRFI	Nem. Inkább lengyel. Anyám gyerekkoromban sokszor készítette. Fogd… Kell még egy kis tejföl.
NŐ	Édes?
FÉRFI	Nem, nem desszert. Étel. Főfogás, előétel után.
NŐ	Mmm.
FÉRFI	Ízlik?
NŐ	Krumplival van?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Mmm. Nem rossz. Hogy készül?
FÉRFI	Nem árulhatom el.
NŐ	Miért?
FÉRFI	A család titkos receptje.
NŐ	Akkor nem eszem többet.
FÉRFI	Jó, legyen… Először meghámozod a krumplit, lereszeled…
NŐ	Mint a répát?
FÉRFI	Igen, mint a répát… Majd hozzáadsz két tojást, egy kis lisztet, sót, fűszerezed… Addig vered, míg egységes massza lesz belőle… Olajt forrósítasz egy serpenyőben, beleöntöd a masszát, mintha omlettet készítenél. És készen van. Anyám mindig ilyet sütött, amikor még kicsi voltam. Van vagy harminc éve, hogy nem ettem már tócsnit. Kiskoromban nagyon falánk voltam. Állandóan éhes voltam. Apám mindig azt mondta, túl nagy a fejem, a nyakam meg túl vékony. De nem volt igaza. Nézz rám, nagy fejem és vékony nyakam van? Hihetetlen, hogy múlnak az évek… Apám mindig hajnali ötkor kelt. El tudnád képzelni, hogy harmincöt éven át minden hajnalban ötkor felkelj? Ráadásul mérgező környezetben dolgozott, a bútorgyárban. A munkások mindennap ingyen kaptak egy üveg tejet, hogy méregtelenítsék a szervezetüket, úgymond… Apám azonban mindig hazahozta a tejet… Azt hiszem, eléggé szegények voltunk akkoriban. Végtére is… Emlékszem, egyszer fogadtam az unokatestvéremmel, hogy meg tudok inni egy szuszra egy üveg tejet. Nyolcéves lehettem… És megittam. De azóta nem bírom a tejet. Csak a tejfölt, abból sem túl sokat… Hihetetlen, hogy múlik az idő… Ahol laktunk, volt egy kis kert is… benne egy almafa, azon a napon ültette apám, amikor születtem. Ilyen volt az én öregem. Mindig elültetett egy fát, amikor anyám gyereket szült neki. Mire én megszülettem, a kertben volt már egy barackfa, egy szilvafa, egy cseresznyefa és egy diófa. A barack a legnagyobb nővéremé, Boglárkáé volt. A szilva a bátyámé, Jánosé. A cseresznye és a dió ikernővéreimé, Júliáé és az Annamarié. Nagy figura volt az apám… Különben senki sem jött rá, mi alapján választotta a fákat a gyerekeinek. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a dió nem talál Annamarihoz. Végül is apám makacs volt, ha valamit elhatározott, nem lehetett egykönnyen kiverni a fejéből. Az én születésem után is sokasodtak a fák a kertben, előbb egy körte, majd egy fenyő és végül egy egzotikus ébenféle, lassan növekedett, nagyon lassan… Az ében a kishúgomé volt, aki balerina lett… Igen… Néhány éve meglátogattam anyámat és újból láttam a kertet. Érintetlen volt, az összes fa virágzott. Anyám, mikor beléptem, annyira meglepődött, mintha az almafa sétált volna be a házba… Különben anyámnak nem volt kifejezetten szüksége arra, hogy lásson minket, sem engem, sem a testvéreim… Nem hiányzunk annyira. Mind ott vagyunk neki, a kertben. Anyám annyira megszokta, hogy ül a verandán, nézi a fákat, minket, várja, hogy valamennyien gyümölcsöt hozzunk, hogy egyszerűen… hogy is mondjam… Föl kellene hívnom a napokban… Most az almaérés ideje van… érzem, ahogy belém harap, megesz. Az őrület az, hogy az öregem mégiscsak valami logika által vezérelve választotta a fákat. Tudta, hogy anyám egy napon magára marad. Legalább friss gyümölcs legyen egész évben. Már egész kora tavasszal terem az első gyümölcs, a cseresznye. Majd következik a szilva, a barack… Ezután jön a körte ideje, később, késő ősszel az alma és a dió. Télen a fenyő zöld marad és anyám nézheti… És az ébenfa… az ében annyira lassan nő, hogy úgy tűnik, mintha egy gyerek tipegne mindig a ház körül. Tiszta őrület… érted? Anyám titokban megeszi gyerekeit, hogy pótolja hiányunkat… Bocsáss meg. Szóömlésem van… Le kellett volna állítanod.
NŐ	Jó ez a te tócsnid.
Sötét.
A negyedik éjszaka
A Nő egy fekete anyaggal letakart kalitkát hoz.
NŐ	Boldog születésnapot… Ajándékot hoztam.
FÉRFI	Mit?
NŐ	Egy állatot.
FÉRFI	Madarat?
NŐ	Igazából senki sem tudja pontosan, milyen formája van.
FÉRFI	Hogyhogy?
NŐ	Ahogy mondom. Nem tudni, milyen formájú állat… Soha senki nem látta a testét… Mert hogy… nincs teste.
FÉRFI	Láthatatlan?
NŐ	Nem láthatatlan, de nem látható.
FÉRFI	Akkor honnan tudod, hogy ott van a kalitkában?
NŐ	Mert mozog, de csak akkor, ha a kalitka le van takarva.
FÉRFI	Komolyan?
NŐ	Igen. Csak akkor mozog, ha védi a sötét. Hallgasd csak.
FÉRFI	Mit csinál?
NŐ	Nem tudni. Talán eszik. Talán sétál. Talán álmodik. Talán énekel.
FÉRFI	Az az érzésem, hogy inkább motyog, mint énekel… Vagy így énekel ő?
NŐ	Mindig van mondandója. De soha nem tudni, mi.
FÉRFI	(hallgatja) Á! Mintha kiáltott volna. Így kiált?
NŐ	Nem tudom.
FÉRFI	És mit szeretnél? Mit tegyek vele?
NŐ	Dekoratív.
FÉRFI	Dekoratív?
NŐ	Arra való, hogy elhelyezd a házban. Legjobb a hálószobában. Nagyon nehezen viseli a magányt.
FÉRFI	Tudod, nekem nem tetszik ez a senki által nem látható állat.
NŐ	Te azonban nézheted.
FÉRFI	Hogy nézhetném, amikor láthatatlan?
NŐ	A jelenlétét nézed. Annyi elég neked. És ha mindenáron meg akarsz győződni a létezéséről, akkor etesd. Felemeled a takarót, egy tiszta tányérkában beadod az ételt, letakarod a kalitkát és vársz kicsit. Mindig gyorsan eszik, és mindent felfal. Tehát ahogy befejezte az étkezést, felemeled a takarót és láthatod az üres tányért. Olyan, mintha őt látnád.
FÉRFI	Nézem az üres tányért.
NŐ	És így lényegében őt látod.
FÉRFI	Igen, bizonyára…
Szünet.
NŐ	Tehát?
FÉRFI	Mi tehát?
NŐ	Elfogadod?
FÉRFI	Mit szeret enni?
NŐ	Barackmagot, petrezselyem zöldjét… Meleg kenyérhéjat… De előre figyelmeztetlek, hogy rengeteget zabál… Négyóránként kell etetni.
FÉRFI	Nem, határozottan nem. Vannak napok, amikor egyáltalán nem vagyok idehaza.
NŐ	Na és? Nincs más dolgod, mint hogy négyóránként hazajöjj, és enni adj neki. És ráadásul nagyon résen kell lenni, mert néha kicsinyei lesznek.
FÉRFI	A-ha. Csak úgy, egymaga? Tojást rak, vagy hogy?
NŐ	Nem tudni. Gondolom, a fény hatására. Minden alkalommal, amikor leveszik a leplet a kalitkáról, a behatoló fény megtermékenyíti.
FÉRFI	Nőstény tehát.
NŐ	Lehetséges. Sőt az is lehetséges, hogy ennek a fajnak csak nőegyedei vannak.
FÉRFI	Rendben. És ha megjelennek az újszülöttek, mihez kezdjek velük?
NŐ	Eleinte simogathatod. Az újszülöttek hagyják simogatni magukat életük első három-négy percében.
FÉRFI	És a zaba?
NŐ	Ez már problémásabb.
FÉRFI	Ugyanúgy négyóránként etetem őket?
NŐ	Nem. Először is a picinyeket el kell választani az anyjuktól. Ez nagyon fontos ennél a fajnál, ha nem választod szét őket, meghalnak. Ezért mindig legyen nálad egy kis kalitka, tartalékban. Amint észreveszel egy kis szikrát az anya kalitkájában, az azt jelenti, hogy a picinyek át akarnak költözni a sajátjukba. Akkor kinyitod a nagyot és mondogatod: pi, pi, pi. És a csemeték máris átsétálnak a kis kalitkába.
FÉRFI	Mi tagadás, hihetetlenül értelmes teremtmények.
NŐ	Igen, és remek a memóriájuk. Ha valamelyiküknek elmesélsz egy történetet, az összes utód már születése pillanatában szóról szóra elismétli neked. Igen, vannak olyan pillanatok, amikor beszélhetsz velük.
FÉRFI	Pontosan mikor?
NŐ	Minden napfogyatkozáskor.
Az ötödik éjszaka
A Férfi a nappaliban borotválkozik, az asztalon egy kis tükör van.
A Nő vasal.
Úgy látszik, mintha a nő a férfit egy estélyre készítené elő.
A szekrény nyitva, az asztalon, széken kikészítve az öltöny, ing, nyakkendő stb.
FÉRFI	Hallod? Nyolc óra van.
NŐ	Honnan tudod?
FÉRFI	A fenti szomszéd… Hallod? Most ért haza.
NŐ	Nem hallok semmit.
Szünet.
FÉRFI	Mindennap este nyolckor jön haza. Most veszi le a cipőjét.
NŐ	Őrült vagy! Honnan tudod, hogy most veszi le a cipőjét?
FÉRFI	Nem tudom, hogy honnan tudom. Néhány napja kiélesedett a hallásom. Az épület minden neszét hallom. Tessék, most hallom, ahogy fölkapcsolja konyhájában a villanyt.
NŐ	Hagyd abba!
FÉRFI	Esküszöm, hogy igaz… Hallom a lépteket, a hangokat, a légzéseket… Még a rovarokat is a falban… Főként ha sötét van… Egy ideje az épület összes zaja az én fejemben keresztezi egymást… (Úgy fordítja a tükröt, hogy az a plafonra világít.) Amikor minden és mindenki hallgat, azt hallom, hogy hallgat.
NŐ	A fenti pasi magányos?
FÉRFI	Igen. Három hónapja költözött be. Érzed, hogy halad át a szobáján?
NŐ	Nem.
FÉRFI	Most teszi le az asztalra a leveleit, az előbb vette ki a postaládából.
NŐ	(Közelebb megy, belenéz a tükörbe.) Most nyitja ki a hűtőt…
FÉRFI	Kivesz egy üveg tejet…
NŐ	Biztos vagy benne, hogy tej?
FÉRFI	Most megissza. Csak tej lehet.
NŐ	Igazad van.
Szünet.
NŐ	Visszateszi az üveget, becsukja az ajtót.
FÉRFI	Bravó!
NŐ	Visszamegy a nappaliba.
FÉRFI	És most?
NŐ	Meghallgatja a telefon üzenetrögzítőjét.
FÉRFI	Tökéletes.
NŐ	Bekapcsolja a tévét. Váltogatja a csatornákat.
FÉRFI	Megtalálta a kedvenc debilműsorát.
NŐ	Milyen műsor?
FÉRFI	Rajzfilm.
NŐ	Hány éves lehet?
FÉRFI	Úgy harminc körül.
NŐ	Kimegy a konyhába.
FÉRFI	Kivesz a fagyasztóból egy darab karajt.
NŐ	Beteszi egy serpenyőbe. A serpenyőt a tűzhelyre. Begyújt. Nagy lángra állítja. Felnyit egy borsókonzervet.
FÉRFI	Biztos, hogy borsó?
NŐ	Abszolút biztos.
FÉRFI	Látom, jól belejöttél…
NŐ	Á! A fenébe, mi ez?
FÉRFI	Más hangok, a földszintről jönnek. Egy kisfiú teljesen megőrült a számítógépes játékoktól.
NŐ	Balra valaki fejhallgatóval szimfonikus zenét hallgat.
FÉRFI	Moricerti úr az.
NŐ	És a zene? Vivaldi?
FÉRFI	Nem. Alessandro Marcello.
NŐ	Várj… Valaki kinyitotta a lépcsőházajtót.
FÉRFI	Bizonyára Varga kisasszony az. Mindig negyed kilenckor ér haza.
NŐ	Nem száll be a liftbe. Gyalog indult el.
FÉRFI	Igen, az elsőn lakik.
NŐ	Fáradtnak tűnik.
FÉRFI	Sokat dolgozik.
NŐ	Lehúzza a kesztyűjét. Keresi a kulcsokat a táskában.
FÉRFI	Mindig harminc, negyven másodpercre van szüksége, hogy megtalálja.
NŐ	Nagyon félénk lány!
FÉRFI	Sokat gondolkodtam azon, hogy találkozniuk kéne, a lánynak és a fönti fiúnak. De az az érdekes, hogy nincs meg egy váratlan találkozás lehetősége. A fiú reggel fél hétkor megy dolgozni. A lány háromnegyedkor. Szombatonként a lány nyolckor megy a piacra, a fiú meg tízig alszik. Vasárnap a fiú kilenckor indul dzsoggingra, akkor a lány főz. És amikor mindketten valami váratlan indíttatásból sétálni vagy bevásárolni mennek, akkor is mindig elkerülik egymást. Gyakran csak perceken múlik az egész.
NŐ	Hallom, hogy húzza le a csizmáját. Most a kabát… fölakasztja a fogasra.
FÉRFI	Ő is meghallgatja az üzeneteit.
NŐ	Valóban, azt hallgatja.
FÉRFI	Mindig az anyja. Arra kéri, hogy azonnal hívja fel. Néhány másodperc múlva kimegy a konyhába.
NŐ	Kimegy.
FÉRFI	Egy almát fog elővenni.
NŐ	Azt hiszem, az az alma most körte.
FÉRFI	Mindegy… Be fogja kapcsolni a tévét…
NŐ	Úgy érzem, ő is ugyanazt a rajzfilmet nézi, mint a fenti pasi.
FÉRFI	Érzed, hogy berendezkedett a magány közéjük? Milyen kár, hogy nem együtt nézik a sületlenségeket.
NŐ	Valamit tennünk kéne értük.
FÉRFI	Mit?
A Férfi borotválkozik, a Nő tartja a tükröt.
A hatodik éjszaka
A Férfi belép.
Fölkapcsolja a nappali két lámpáját. Leteszi a leveleket az asztalra.
Kimegy a konyhába, kinyitja a hűtőszekrényt. Egy üveg sörrel jön vissza. Iszik.
Hallgatja az üzenetrögzítőre befutott üzeneteket.
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Hol voltál? Nemrég arra jártam, és nem voltál otthon. Bujkálsz előlem, vagy mi történik? Azt ígérted, hogy otthon vársz. Csak nem vetted ki a leveleidet a postaládából? Remélem, még nem bontottad fel őket. Tedd szépen vissza, rendben? De vigyázz, hogy ne lásson meg senki. Bármennyire is sajnálom, ma már nem tudok visszajönni. Holnap majd látjuk egymást. Ma reggel otthagytam valahol a kesztyűmet. A párnán kell lennie… Látod? Hagyd ott, tetszik, ha a fejed a kezemen nyugszik. Jól van, figyelj, légy jó és feküdj le korán ma este. Még egyet kérek, ne hallgasd meg többször az üzenetemet. Jó? Megígéred? Mondd, hogy ígéred. Ígéred? Hangosabban, hogy halljam a hangod…
FÉRFI	Igen…
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Hangosabban! Nem hallok semmit. Hangosabban, kérlek…
FÉRFI	Igen, igen, igen…
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Köszönöm. Bízom benned… Csókollak, nagyon, nagyon… Holnap. Ne feledd el, menj le és tedd vissza a leveleket a postaládába. Jó? A tiéd vagyok, veled vagyok most is, ebben a pillanatban. Rendben? Majd holnap…
Vége az üzenetnek.
Hosszú csend.
A Férfi megnyomja az ismétlőgombot és még egyszer meghallgatja az üzenetet.
Miközben hallgatja az üzenetet, a konyhából kihoz egy zacskó gabonapelyhet. Eszik.
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Hol voltál? Nemrég arra jártam, és nem voltál otthon. Bujkálsz előlem, vagy mi történik? Azt ígérted, hogy otthon vársz. Csak nem vetted ki a leveleidet a postaládából? Remélem, még nem bontottad fel őket. Tedd szépen vissza, rendben? De vigyázz, hogy ne lásson meg senki. Bármennyire is sajnálom, ma már nem tudok visszajönni. Holnap majd látjuk egymást. Ma reggel otthagytam valahol a kesztyűmet. A párnán kell lennie… Látod? Hagyd ott, tetszik, ha a fejed a kezemen nyugszik. Jól van, figyelj, légy jó és… ne próbáld harmadszor is meghallgatni az üzenetet. Miért nem teszed azt, amire kérlek? Vannak dolgok, amit neked is meg kellene érteni. Nem rághatok mindent a füledbe. Gyere, ígérd meg, hogy nem árulsz el. Megígéred? Mondd, hogy megígéred. Hangosabban, hogy halljam a hangod…
FÉRFI	Igen…
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Hangosabban! Nem hallok semmit.
FÉRFI	Igen, megígérem…
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Köszönöm. Bízz magadban… Akkor holnap. És ne feledd, menj le és tedd vissza a leveleket. Rendben? A tiéd vagyok, veled vagyok most is, ebben a pillanatban. Rendben? Holnap majd találkozunk.
Üzenet vége.
A Férfi tölt magának és iszik.
Hosszú csend.
Megnyomja az ismétlőgombot.
Harmadszorra hallgatja az üzenetet.
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Hol voltál? Nemrég arra jártam, és nem voltál otthon. Bujkálsz előlem, vagy mi történik? Azt ígérted, hogy otthon vársz. Remélem, senki sem látott kimenni vagy bejönni. Ma éjszaka, bár nagyon sajnálom, nem tudok visszajönni. Nem, nem azért, mert nem tartottad be az ígéretedet. Nem, ezt megbocsátom. És holnap mindenképp találkozunk. Rendben? Most pedig légy jó fiú és próbálj meg korán lefeküdni. És még valami. Hagyj fel a kis nyomozásoddal. Soha nem találsz rá újból sem a Kiki kávézójára, sem másra… Hagyj fel a keresgéléssel. Jó? Köszönöm… Bízom benned… Csókollak nagyon, nagyon… Majd holnap. És ne feledd, a tiéd vagyok, veled vagyok most is, ebben a pillanatban. Ez a hatodik éjszaka, amit együtt élünk meg. Viszlát holnap.
Üzenet vége.
FÉRFI	Nem!
Újraindítja az üzenetet.
FÉRFI	Nem! Nem! Nem! Nem lophatsz el egy éjszakát. Ezt nem fogadom el.
NŐ	(hangja az üzenetrögzítőről) Természetesen ez a hatodik közös éjszakánk. Veled vagyok most vagy sem? Gyönyörű éjszaka lesz, majd meglátod. Ott van a kesztyűm a párnán, melletted… És az elmúlt öt éjszaka mindig ott lesz veled… Most kapcsold le a fényeket és tanuld a csendet… Feküdj az ágyba… Hunyd be a szemed… Csak a csendet hallgasd… És ne nyúlj többé ehhez a géphez… Együtt hallgatjuk a csendet, rendben? Képzeld, hogy az én hangom csöndje… ez a csönd én vagyok… Érted? Maradj így, ne mozdulj… Én vagyok ez a csönd, ami simogat… Nyugodj meg, veled vagyok… Hallgasd…
Az üzenetrögzítő magnószalagja tovább pörög. A Férfi hallgatja a szalagra rögzített csendet.
A hetedik éjszaka
A Nő belép. Egy zacskó almát hoz. A gyümölcsöt egy tálra rakja, a tálat egy székre teszi, majd a széket az ajtó elé helyezi.
Lehúzza a cipőjét. Felkapcsolja a nappali lámpáit.
Leveszi a kabátját, fogasra akasztja.
Leveszi a kalapját, haja a vállára omlik.
Kivesz egy almát a gyümölcstartóból. Leül a hintaszékbe, beleharap az almába.
A szoba tele van kis kalitkákkal.
NŐ	Gyere, bújj elő!
Csend.
NŐ	Ne bújócskázzunk! Gyere elő!
Csend.
NŐ	Értem, megsértődött uraságod. Istenigazában megsértődött, igaz?
Csend.
NŐ	Ettél?
Csend.
NŐ	Ha gondolod, készítek valamit.
Csend.
NŐ	Kérsz spagettit?
Csend.
NŐ	(Keresgél a hűtőszekrényben.) Még van három tojás, egy kis sajtmaradék… Süssek rántottát?
Csend.
NŐ	Tócsnit?
Csend.
NŐ	Ah! Mondj már valamit, ez már túlzás… Semmi rosszat nem tettem.
FÉRFI	(Nem látható, a hangja mindenhonnan hallatszik.) De igen.
NŐ	De nem.
FÉRFI	De igen.
NŐ	Mi lenne, ha békét kötnénk?
FÉRFI	Nem.
NŐ	Készítek valami ennivalót. Elmosom az edényeket is.
FÉRFI	Nincs rá szükségem.
NŐ	Hoztam egy üveg bort. A kedvenced.
FÉRFI	Nem érdekel. Én csak tejet iszom.
NŐ	Mit keres itt ez a sok kalitka?
FÉRFI	Nem tartozik rád.
NŐ	Nem akarsz megcsókolni?
FÉRFI	Mi értelme?
NŐ	Gyere, tudom, hogy szeretnél megcsókolni.
FÉRFI	Várj! Először enni kell adnom a ragadozóknak.
A Nő fölbontja a bort, tölt két pohárba.
NŐ	(iszik) Ez a bor valóságos csoda. Igazad volt, amikor semmi másra nem emlékeztél, csak erre az ízre.
FÉRFI	Légy jó, kérlek, add ide azt a kalitkát.
NŐ	Melyiket?
FÉRFI	Azt a nagyot. Köszönöm. Ja!
NŐ	Mi történt?
FÉRFI	Semmi.
NŐ	Megharapott?
FÉRFI	Mi? (Szikrázás az egyik kalitkában. Férfi a „ragadozóihoz”) Hagyjátok már abba, az isten szerelmére, hagyjátok abba!
NŐ	Mit csinálsz?
FÉRFI	Őrültek, őrültek, mind őrültek. Alig jönnek a világra, máris sokasodnak! Ráadásul mind azt hiszik, hogy én vagyok az apjuk!
NŐ	De hát te vagy az apjuk. Nem jöttél rá, hogy te készteted a picinyeket újabb picinyek szülésére?
FÉRFI	Hozzájuk sem érek.
NŐ	Azt csak hiszed!
FÉRFI	Valóban nem érek hozzájuk. Hihetetlenül perverzek lettek. Szeretkeznek az illatommal, az árnyékommal, a lélegzetemmel, a szívverésemmel. És ahogy mondok valamit, máris párosodnak a szavaimmal… Ha tükörbe nézek, az arcképemmel szeretkeznek… Ilyen erős vágyakozással még soha nem találkoztam. Mit tegyek? Hová teszem őket két-három nap múlva? Ideadnád azt a melletted lévő kalitkát?
NŐ	Melyiket? Ezt a picit?
FÉRFI	Igen. De van még több is a szekrényben. Kinyitnád a szekrényajtót, kérlek!
A Nő kinyitja a szekrényt. Apokaliptikus látvány. Rengeteg kalitka, mindegyik szikrázik, villog, fura csiripelés hallatszik stb. Egy pár kalitka ki is gurul a földre. Mindegyik szikrázik, olyan, mint egy tűzijáték.
NŐ	Jól van, most már magukra hagyhatnád őket kicsit. Gyere elő!
FÉRFI	Az istenit, honnan jöjjek elő? Én sehol sem vagyok és mégis mindenhol. Valójábany én magam sem tudom, hol vagyok. Meg tudnád mondani, honnan hallod a hangom?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Honnan?
NŐ	Sehonnan és mindenhonnan.
FÉRFI	Tehát nincs honnan kijönnöm.
NŐ	Éhen halsz a semmiben, a mindenben.
FÉRFI	Én már nem halhatok éhen. Egy étek nem halhat éhen.
NŐ	Tehát megettek?
FÉRFI	Igen, az az érzésem.
NŐ	Biztos?
FÉRFI	Igen. Azt hiszem, olyan gyorsan megzabáltak, hogy észre sem vettem.
NŐ	Fájdalmas volt?
FÉRFI	Ellenkezőleg, élveztem. Csak most felfoghatatlanul kerengek a szobában. Azt hiszem, ez hozza ennyire izgalomba őket, hogy szünet nélkül sokasodnak. (kétségbeesetten) Hess! Hess! Hess!
Egy újabb szikrázási sorozat.
NŐ	Mit akarnak még?
FÉRFI	Épp azzal a gondolattal szeretkeztek, ami most született a fejemben…
NŐ	Az istenit! Akkor ne gondolkodj. Az egész lakótelepet elözönlik.
FÉRFI	Nem jönnél át te is erre a partra? Szeretném érezni, hogy a szerelmünkkel szeretkeznek.
Szikrasorozat. Összegabalyodó árnyak.
A nyolcadik éjszaka
FÉRFI	Feleségül akarlak venni.
NŐ	Nagyon helyes.
FÉRFI	Remélem, már nem vagy felesége valakinek.
NŐ	Nem.
FÉRFI	Nagyon helyes.
Rövid csend.
FÉRFI	Tehát?
NŐ	Mit tehát?
FÉRFI	Leszel a feleségem?
NŐ	Remélem már nem vagy férje valakinek.
FÉRFI	Nem.
NŐ	Nagyon helyes.
Rövid csend.
FÉRFI	Tehát?
NŐ	Mit tehát?
FÉRFI	Összeházasodunk?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Azonnal szeretném.
NŐ	Nagyon helyes.
Rövid szünet.
FÉRFI	Azonnal, vagyis most.
NŐ	Most?
FÉRFI	Most.
NŐ	Ma?
FÉRFI	Nem ma, most rögtön.
NŐ	Most, most, most?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Nagyon helyes.
Rövid szünet.
FÉRFI	Tehát?
NŐ	Mit tehát?
FÉRFI	Megejtjük?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Nagyon helyes.
Rövid szünet.
FÉRFI	Kell egy tanú.
NŐ	Ha akarjuk.
FÉRFI	Igazad van. Nincs szükség tanúra.
NŐ	Nincs.
FÉRFI	Nagyon helyes.
Rövid szünet.
FÉRFI	Nincs szükségünk senkire.
NŐ	Nincs.
FÉRFI	Nagyon helyes.
NŐ	De valami ünnepélyesség azért mégiscsak kell.
FÉRFI	Fölmehetünk a tetőre, ha gondolod.
NŐ	Igen, az jó lenne.
A Férfi a mennyezetből lenyit egy csapóajtót, mindketten fölmásznak a „tetőre”.
FÉRFI	Készen állsz?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Biztos?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Utoljára kérdezem, biztos, hogy készen állsz?
NŐ	Igen.
FÉRFI	Akkor férj és feleségnek nyilvánítom magunkat.
NŐ	Igen.
Mindketten leugranak a semmibe. Fogják egymás kezét és lágyan lebegnek.
A telefon csörög. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, hatszor, hétszer, nyolcszor.
A hívások befejeződnek.
A kilencedik éjszaka
NŐ	Álmodsz?
FÉRFI	Azt álmodom, hogy beszélsz hozzám.
NŐ	Hallasz?
FÉRFI	Álmodom, hogy hallak.
NŐ	Félsz?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Kitől?
FÉRFI	Attól, aki föl tud ébreszteni ebből az álomból.
NŐ	Álmodban veled vagyok?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Meg tudsz érinteni?
FÉRFI	Nincs rá szükségem, mindketten ugyanazt az álmot álmodjuk.
NŐ	Próbáld elmesélni!
FÉRFI	Még nem egészen világos. De mintha lassan elszakadnánk önmagunktól.
NŐ	A testünktől?
FÉRFI	Igen, lassanként hátrahagyjuk.
NŐ	Látod még… a testünket?
FÉRFI	Igen. Összefonódva aludtak el. Jól érzik magukat.
NŐ	Akkor figyelj rám jól! Gondolod, hogy szükségünk van még rájuk?
FÉRFI	Úgy látszik, nem.
NŐ	És a volt testünk? Sajnálja távozásunkat?
FÉRFI	Úgy látszik, nem.
NŐ	Érzed, hogy távolodunk jelenünktől?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Emlékképeinktől?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Öt érzékünktől? Úgy maradnak hátra, mint egy aszfaltra rajzolt pentagon.
FÉRFI	Igen.
NŐ	Fáj, ami történik?
FÉRFI	Nem. Ezek a történések könnyűvé tesznek.
NŐ	Összefonódott testünk már nagyon messze van. Egyre messzebb. Látod még?
FÉRFI	Olyan, mint egy ikerdióhéj.
NŐ	Hangok lettünk. Semmi más. Két repülő hang.
FÉRFI	Annál több.
NŐ	Annál több… mi?
FÉRFI	Inkább két szárnysuhogás.
NŐ	Két szárnysuhogás.
FÉRFI	Igen, két szárnysuhogás.
NŐ	Saját lényünk fölött szállunk, nem igaz?
FÉRFI	Annál több.
NŐ	Annál több…?
FÉRFI	Nem tudom. A fölött lebegünk, ami körülvett.
NŐ	A világ felett?
FÉRFI	Minden fölött.
NŐ	Lehet, hogy elválaszthatatlanok lettünk. Végre, elválaszthatatlanok.
FÉRFI	Úgy érzem, mintha te meg én egy és ugyanazon madár szárnya lennénk.
NŐ	Furcsa, hogy még tudunk beszélgetni. Most már a hangunk is egy kéne legyen.
FÉRFI	Ez is bekövetkezik.
NŐ	Az én hallásommal hallgatsz engem?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Az én látásommal látsz engem?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Megérinteni már nem érinthetsz meg. Senki sem tapinthatja saját tapintását.
FÉRFI	Így van.
NŐ	Melankolikus lettél így, alak nélkül?
FÉRFI	Nem, közelebb a tökéletes.
NŐ	Látsz még valamit magad körül?
FÉRFI	Igen, olyan vagyok, mint egy szemhéj, körülölelem a láthatót.
NŐ	És mit látsz a mindenség közepén?
FÉRFI	Minket.
NŐ	És mit hallasz?
FÉRFI	Zenét. A zuhanásba zuhanás zenéjét.
NŐ	Nem jó! Még mindig félsz magadtól.
FÉRFI	Lehet.
NŐ	Már nem kéne válaszolnod nekem.
FÉRFI	De rengeteg választ tudok…
NŐ	Még mindig félsz a csöndtől?
FÉRFI	Nem, a csönd már nem létezik.
NŐ	És mi az idők végezetéig így beszélgetünk?
FÉRFI	Igen. Félek, ha abbahagyjuk, elveszítjük az egyensúlyunk és lezuhanunk.
NŐ	Emlékszel, honnan indultunk?
FÉRFI	Nem.
NŐ	Emlékszel, mit kérdeztem utoljára?
FÉRFI	Nem.
NŐ	Emlékszel, mit fogok kérdezni mindjárt?
FÉRFI	Nem.
NŐ	Még hallod a zuhanást?
FÉRFI	Nem.
NŐ	Mennyi idő telt el a kérdésem és a válaszod közt?
FÉRFI	Előbb válaszoltam, mint hogy kérdeztél volna.
NŐ	Látod, ennyire egyszerű.
FÉRFI	Soha nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű.
NŐ	Rendben, most dönts. Átmegyünk a másik oldalra, vagy sem?
FÉRFI	Átmegyünk.
NŐ	Biztos?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Utoljára kérdezem, biztos?
FÉRFI	Igen.
NŐ	Melyik állatot kedvelted leginkább gyerekkorodban?
FÉRFI	A pandát.
NŐ	Mondj egy várost, ahol szívesen éltél volna.
FÉRFI	Frankfurt. Ott gyönyörű az állatkert.
NŐ	Jó. Akkor a következő életedben pandamackó leszel.
FÉRFI	És te?
NŐ	Én elmegyek és meglátogatlak Frankfurtban.
Koromsötét. Valahol a távolban, nagyon messze egy ébresztőóra csörög.
Reggel
A szoba üres. Félhomály.
Hangok hallatszanak a folyosóról.
ELSŐ HANG	Itt van.
A RENDŐR HANGJA	Bizonyosak benne, hogy…
ELSŐ HANG	Nem érzi a szagot? Nem hiszem, hogy normál állapotban…
Dörömbölés az ajtón.
RENDŐR HANGJA	Renescu úr…
ELSŐ HANG	Hasztalan. Már tíz napja nem válaszol.
A RENDŐR HANGJA	De biztos abban, hogy bent van?
ELSŐ HANG	Nem tudom, mit mondjak, attól tartok… a legrosszabbtól tartok…
(Valaki kinyit egy ajtót a lépcsőházban, az Első hang felé szól) Bilausné! Nem jönne egy pillanatra?
BILAUSNÉ HANGJA	Jó napot kívánok!
ELSŐ HANG	Az úr a rendőrségtől jött…
A RENDŐR HANGJA	Jó napot, asszonyom! Ön a háztulajdonos?
BILAUSNÉ HANGJA	Igen.
A RENDŐR HANGJA	Nincs egyetlen pótkulcsa?
BILAUSNÉ HANGJA	Volt… de… mivelhogy Renescu úr gyakran elveszítette a kulcsait, én meg mindig odaadtam a pótkulcsokat… így…
EGY HATÁROZOTT FÉRFI HANGJA	Jó napot!
TÖBBIEK Jó napot.
A HATÁROZOTT FÉRFI HANGJA	Betörjem?
A RENDŐR HANGJA	Várjon még! Szükségünk van még egy tanúra.
BILAUSNÉ HANGJA	Varga kisasszony! Varga kisasszony, nem jönne fel egy percre?
A LÁNY HANGJA	Jó napot.
BILAUSNÉ HANGJA	(egy fönti ajtón kopog a szereplő) Dorneanu úr… Lejönne egy pillanatra?
A FIÚ HANGJA	Igen, már itt is vagyok…
BILAUSNÉ HANGJA	(a rendőrnek magyaráz) Dorneanu úr a harmadikon lakik, pont e lakás fölött. Tíz napja semmi zajt nem hallott, semmit. Csak az üzenetrögzítő hangja hallatszott.
A RENDŐR HANGJA	Ismerte az alsó szomszédját?
A FIÚ HANGJA	Nem nagyon. Nem nagyon volt mikor megismerni. Három hónapja költöztem ide. Sajnos soha nem találkoztunk.
A LÁNY HANGJA	Én néha hallottam, hogy szaxofonozik.
A FIÚ HANGJA	Én is.
A LÁNY HANGJA	De körülbelül egy hete nem hallottam semmit.
A FIÚ HANGJA	Én sem.
A HATÁROZOTT FÉRFI HANGJA	Na? Mi’ csináljak? Kezdjem?
A RENDŐR HANGJA	Igen… (ünnepélyesen) Kisasszony… Asszonyom… Uraim… Most feltörjük a zárakat…
A művelet hangja.
BILAUSNÉ HANGJA	Jaj, Istenem! Vigyázzanak, kérem…
A zárakat kintről kiszerelik. A műveletet csak hallani, mint ahogy a kommentálásokat is.
	– Igaz ugyan, hogy… – Ez a szag, az én véleményem szerint… – Én mindig is mondtam… – Tessék? – Moricerti úr… Moricerti úr… – Először talán telefonálni kellett volna a… – Ő a rendőr… – Ah, jól van… – Anya, gyere gyorsan!…
A zárat leszerelték. A lakatos próbálja benyomni az ajtót.
A HATÁROZOTT FÉRFI HANGJA	Hm, beragadt, belülről nem engedi valami…
Nagyobb nyomás az ajtóra. Az kissé kinyílik. Közben beleütközik a székbe.
A gyümölcsöstál fölborul, az almák szétgurulnak a lakásban.
Senki nem lép be a szobába.
A szoba üres, csak az ajtón bejövő kinti fény világítja meg a helyiséget.
Nagyon erős almaillat hatol be a szobába.
Valahol szól egy szaxofon.
VÉGE

Mihály Csaba fordítása

Matei Vişniec az észak-romániai Rădăuţiban született, 1956-ban. Bukarestben filozófiát tanult. Színdarabokat 1977 óta ír, színrevitelüket akkor nem engedélyezték. 1987-től politikai menekültként Franciaországban él, 1993-ban megkapta a francia állampolgárságot. Romániában ma ő az egyik leggyakrabban játszott szerző. Több mint húsz országban játszották alkotásait. A Radio France International munkatársa lett, franciául is ír. Több darabja is műsoron van Franciaországban, az avignoni fesztivál off programjában többször szerepelt műveivel.
    A színművek nyilvános előadásokra vonatkozó felhasználási jogával kapcsolatban a következő e-mailen lehet érdeklődni: visniec@yahoo.fr