Luisa Gorlani

Költözködések

18-szor szedtem szét az életem
és raktam ládákba
hogy új helyre küldjem

18-szor tértem vissza hogy a lakásokban
melyeket elhagyni készültem megsimogassam a falakat
titkos üstököseim őrzőit

18-szor lettem vándor a vándorlás korszakában
ennyiszer költöztettem át a bizonytalanságot és a szorongást
ismeretlen városokba iskolákba házakba

18-szor tártam ki új ablakomat
hogy új madarak énekét hallgassam
új világokról új gondolatokról

18-szor töltöttem meg élettel idegen szobákat
hangommal nevetésemmel gondolataimmal
vágyakozásommal emberi szóra

18-szor haltam meg és születtem újra
elvesztve múltam és árnyékom
s a hiány megtelt lényeggel

Hérakleitosz folyójának sodrásában
a Parmenidész-lét
simára kopott jáspiskője
az időn át a halálnak hajított fénykő

A Holdhoz

Hiányzol nekem Hold

de íme érezlek
égi csembalóddal
a csillagborzongásban
eléred csöndemet
szirén égitest
fény énekesnője
arcod enyhíti
szorongásomat
a tökéletestől

A te Platón előtti világod
és a te vonzásod
te változó és változatlan
megváltoztat engem
hogy legyőzzem
az én széthullott földi napom
örök bizonytalanságát

Fényes és titokzatos Hold
az Univerzum
ismeretlen és feltáratlan birodalmaiban

életem mint a béljósé
ki hosszasan tanulmányozta
az emberi zsigereket
hogy megjósolja a holnapot

a tudás és a remény
balzsamával kúrálom
a tudatlanság és a félelem
kínjait és sebeit

az én Időmben
mely az értelem szorongásától beteg

Anyámnak

Magamba szívtalak
életnedveiddel
amikor kibukkantam a fényre

Imádtalak
az ártatlanság bizalmával
amikor megigéztél mint a mágikus hajnal

Ellened szegültem a keresés idején
amikor kamaszként ébredtem

Megtagadtalak kakasszóláskor
amikor kirobbant az ifjúságom

Kihívtalak
új asszony voltommal
és gyűlöltelek tolakodó jelenlétedért
amikor figyelted hogyan erőlködöm
az utópikus szenvedélyek fogságában

Otthagytalak könnyeiddel
hogy a sors kihívására
megmásszam Herkules oszlopait

Hozzád fohászkodtam az elszakadásnál
amikor idegen földeken szálltam partra
és visszasírtalak a próba magányában

Irigyeltem humánus derűdet
amikor megkísértett engem az „isteni közöny”
de mindig élni tudtam szíved sugallta érveiddel

Feledést álmodtam karjaidban
amikor szorongtam a tökéletestől

Aztán az egyetlen kívánság elaltatni
a várakozás csöndes rémületét

A te fájdalmad
az én szánalmam ára
minden régi harag
megbánásával és feloldásával

És most itt vagyok anyám
melletted
a végórádon
a halál iskolájának
küszöbén
életed együtt fogyatkozik
a napvilággal és a XX. századdal
utazol
a fény felé

Kérész Gyula fordításai

Luisa Gorlani költőnő Veronában született. Irodalmat, olasz nyelvet tanított, pszichológusi képesítést is szerzett. Írt színdarabot, mesét. A Porta Portese piaca című darabját több színházban is előadták. Lunazioni című verseskötete, melyből ízelítőt adunk, egy éven belül két kiadást is megért, ezt további kiadások követték. A kötet, melynek címe Holdációnak fordítható, elnyerte a Premio Internazionale Frontire lírai szekciójának első díját. A zsűri elnöke indoklásában az elmélkedés és a képzelet metaforáját emelte ki. A kötetben központi szerepet játszik a Hold, de a versek – mint egyik méltatója írja – mentesek minden beteges romantikától és dekadenciától.