Pillanatképek egy fordító életéből

Szabó Lőrinc Shakespeare-drámafordításai

    „A lelkiismeretesség Szabó Lőrincnél nem fékezője, hanem szárnyaltató erőforrása volt képzeletének és ez az adottság arra predesztinálta volna, hogy ő ajándékozza meg színházi kultúránkat egy élő Shakespeare-oeuvre-rel” – írta Szabó Lőrincről Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója egy 1968-as keltezésű tanulmányában, melyet azért adott át Szabó Lőrinc feleségének, hogy addig ismeretlen részleteket ismerhessen meg belőle és hogy a költő egyes fordítás-szövegei „felvehetők legyenek majd egyszer Lőrinc összes műfordításainak kritikai kiadásába.”¹
    Németh Antalnak köszönhetjük a Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításaival kapcsolatos dokumentumok nagy részét, ezért talán indokolt, hogy az ő szavaival vezessük be tanulmányunkat, amely Szabó Lőrinc Shakespeare-drámafordítói pályáját tekinti át az 1935-ös indulástól az 1954-es befejezésig. Célunk az, hogy a költő személyes életútjából részletesen bemutassuk azokat a periódusokat, melyeket elsősorban William Shakespeare drámáinak fordítása határozott meg. Bár ezek a szakaszok a költő életének csak egy kis részét ölelik fel, jelentőségük óriási mind a költői életmű, mind a magyar Shakespeare-kutatás szempontjából.

    Athéni Timon. Németh Antal, amikor 1935-ben átvette a Nemzeti Színház vezetését, a visszaszerződött Somlay Artúrnak keresett méltó bemutatkozó szerepet, így esett a választása az Athéni Timonra, amelyet éppen akkor fedezett fel az egyik londoni és a beziers-i színház is,² és amelynek jó előadása „rendkívül erős hatást tehet” – így „végre alkalmat adhattam a szonett-fordító Szabó Lőrincnek, hogy tolmácsolhassa a mai magyar költészet nyelvén Shakespeare-t”.³
    Így kezdődött Szabó Lőrinc második nagy műfordítói korszaka, melyet alapvetően a Shakespeare-fordítások határoztak meg.⁴ Németh Antal a költő Te meg a világ című kötetének ismeretében döntött úgy, hogy Szabó Lőrinc alkalmas lehet a feladatra; a nagylélegzetű narratív versek és a drámai feszültséget magukba sűrítő kisebb költemények, úgy látszik, elnyerték a tetszését. Illyés Gyula szerint ezekben a versekben a követelő elégedetlenség, a rombolásra szító illúziótlanság és a kivezető út felé tapogatózó önmarcangolás szólal meg,⁵ éppúgy, mint a Timonban.
    A fordítás egészen pontosan 1935 júliusától 1935. szeptember 29-ig készült, egy kisalakú füzetbe, Déván, Bisztrán és Budapesten.⁶ Erdélybe Farkas Ferenc hívta meg „vadember módra élni a rengetegben”, ahogy a költő a Vers és valóságban fogalmazott.⁷ Versek a havasról című tanulmányában így emlékezett arra a nyárra: „1935 nyarán Erdélyben jártam. Déda felett, a falutól 11 kilométernyire, egy elhagyott, öreg erdészházban gyűlt össze a társaság [… a dolgom az volt,] hogy jókora részletét lefordítsam Shakespeare Athéni Timonjának: az embergyűlölő tragédia új magyar szövegének elkészítésére ugyanis épp akkor kért fel a Nemzeti Színház.”⁸ Szabó Lőrinc három hét alatt elkészült a dráma nagyobbik felével, s minden bizonnyal nagyon jól érezte magát: „Talán a legszebb nyaralásom volt ez.”⁹ „Indiánok voltunk; semmit sem kellett kímélni; pl. aki akart, a ház korhadó falán járt ki. […] A fiatalok futballoztak és a pisztrángos patakot szabályozták. Elképzelhetetlen bolondságokat eszeltünk ki. Közben azonban én szorgalmasan dolgoztam Shakespeare Athéni Timonjának a fordításán, amelyből három felvonást itt készítettem el. Reggeltől estig a napon dolgoztam” – írta a Vers és valóságban.¹⁰ Leveleiből a munka menete is jól rekonstruálható: július 13-án még kijelenti, „Attól tartok, hogy gyengén fog menni a munka. Itt csak pihenni lehet”, július 17-én azonban már arról számol be, hogy elkezdte a második felvonást.¹¹ Mindenkinek „…egyöntetű bámulatát vívtam ki betűvető szorgalmammal. Egy kis asztalt kiviszek a kertbe, amely egy jókora szabad rét s melyet épp most kaszáltak. Odaállítom a napba és sapkával a fejemen, lepkék, darazsak és egyéb repülő jószágok közt görnyedek Shakespeare felett. Már túl vagyok a II. felvonáson; szeretném, ha hárommal elkészülnék. Utólag még kell majd itt-ott simogatni a szöveget, de nagyjában kész van.” […] „Naponta 6-8 órát dolgozom […].”¹² Július 20-án már a harmadik felvonást kezdi. Szabó Lőrinc lelkesen dolgozott: „…a darab, minthogy ma is sok a csőd, tönkremenés, nagyon aktuális húrokat penget; élvezem. Elejétől végig kihagyás nélkül fordítom, Németh Antal nem küldte el a húzott szöveget. Nem baj, hátha ki lehet adni könyvben is!”¹³ Élményeiről később a Különbéke kötetben írt; ehhez a nyárhoz kapcsolódik a már idézett Versek a havasról ciklus is.
    A füzet, melybe a fordítást lejegyezte, 86 oldalnyi fordítást és gyorsírásos jegyzeteket tartalmaz. A költő bejegyzései szerint az első felvonás 2. jelenetétől a negyedik felvonás 3. jelenetének közepéig (Timon és Apemantus beszélgetése) dolgozott Bisztrán (tehát kb. 3 felvonást ott fordított). Adalék a műfordító Szabó Lőrinc megismeréséhez az, ahogy naprakész nyilvántartást vezetett az elkészült sorokról. A precíz költő a sorokról és a százalékokról későbbi fordításainál is nyilvántartást vezetett.
    November 8-án Somlay Artúr címszereplésével mutatták be a darabot a Nemzeti Színházban. Szabó Lőrinc így vallott munkájáról:

Megvallom, a darab óriási meglepetés volt a számomra. Amikor a nyáron Németh Antal igazgató felkért, hogy fordítsam le a „Timon”-t, nem gondoltam, mennyire aktuális Shakespeare-darabhoz nyulok. A tragédiát ismertem és Shakespeare legemberibb darabjának tartottam addig is, de emlékezetemben valahogy háttérbe szorult a többihez képest. […] Ami a fordítást illeti, igyekeztem természetes és mai nyelven beszélni anélkül, hogy bárhol is a szövegbe nyulva modernizálnám Shakespeare-t. Shakespeare nem szorul modernizálásra, de jó fordításra annál inkább. Sajnos, a teljes magyar Shakespeare nagyrészt rossz, sokszor érthetetlen, avult. A klasszikus fordításokon, Vörösmarty, Petőfi és Arany müvein kívül alig van Shakespeare-hez méltó szöveg a magyar Shakespeare-ben. A „Timon”-t előttem Greguss Ágost, majd Rákosi Jenő már lefordította. Tisztelettel nézek uttörő munkájukra, melyből át is vettem azt, ami jó, fordításuknak az egészére azonban csak azt mondhatom, hogy nem voltak eléggé költők és eléggé nyelvművészek ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a shakespeare-i stílus követelményeinek.¹⁴

    A költő büszkén említi, hogy a darab nem felújításához, hanem premierjéhez érkezett el, hiszen évtizedek óta nem játszották, s akkor sem modern, jó szöveggel. A kor különös aktualitást adott a drámának, ahogy a fordító is írta: „válságoknak, kiélezett gazdasági harcoknak, gyülölködő ellentéteknek, csődöknek a korszakát éljük, nem csoda tehát, ha annyira magunkénak érezzük Timon líráját és társadalomkritikáját”. A darab új szövege 1936-ban nyomtatásban is megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában. Szabó Lőrinc fordítását vették föl az 1948-as Shakespeare-kiadásba is. Az 1955-ös Shakespeare-összes kiadása előtt – valószínűleg kontrollszerkesztői segítséggel – a költő újra tüzetesen átnézte munkáját. Ezúttal több helyen változtatott, és ha nem is „fordította újra” a darabot, de alaposan átnézte, átjavította a szöveget, aminek nyomán az még egyszerűbb, tisztább és kifejezőbb lett. A megrendelő Németh Antal szerint „későbbi szövegváltozataiban világosabbá vált az értelem és keményebbé a replikák”.¹⁵ „A timoni életérzés hitelesen először 1935. november 8-án szólalt meg Szabó Lőrinc zsenije jóvoltából magyar színpadon” – írta Németh.¹⁶

    Ahogy tetszik. Szabó Lőrinc második Shakespeare-fordítása az Ahogy tetszik volt, ismét a Nemzeti Színház számára. 1938. június 14-én kötötte meg a szerződést, mely szerint október 1-jére kellett elkészülnie a fordítással. Németh Antal úgy érezte, hogy Rákosi Jenő régebbi fordítása „eltakarta Shakespeare-t,”¹⁷ ezért döntött az újrafordíttatás mellett. (A darabot 1938. december 17-én mutatták be; a Jaques-ot alakító Uray Tivadar Greguss-díjat kapott a szerepért.) A szerződés a bevétel négy százalékát biztosította a fordító számára, és kapott ezer pengő előleget is, hogy nyugodtan dolgozhasson. 1938 júliusában a költő Németországba utazott, hogy ott készítse el a fordítást. A Titisee nevű üdülőhely egyik melléképületében bérelt egy olcsó szobát. Így írt erről:

Ebben az idillikus világban vettem munkába a shakespeare-i idillt. Valamicskét már előbb is dolgoztam rajta. Egy-egy sor, egy-egy jelenet egész Ausztrián végigkísért. Tirol hegyei közt angol jambusokra kattogott a vonatom, s a Bodeni-tó kis gőzhajójának szalonjában a háromszáz éves szöveg tájképei fotografálódtak össze bennem a partokkal, Lindau és Meersburg látnivalóival. Teljessé és állandóvá azonban csak Titiseeben vált a költészet és a valóság egybejátszó élménye.¹⁸

    Szabó Lőrinc teljes mértékben átélte a Shakespeare-vígjáték történéseit, és leírta, hogy mennyire nagy hatással volt rá a romantikus erdő, „melynek tisztásain minden porcikájában átélte a darabot”:¹⁹

A fordító lelkében már akkor színész, néző és műélvező, már akkor színpad és egész szereplőgárda volt, amikor Shakespeare-nek ezt a művét magyarul újraformálni, szavakból és sorokból összerakni, felépíteni igyekezett. Éppen olyan díszletek között dolgozott nap-nap után, amilyeneket ez a „most delightful and popular comedy of Shakespeare” – Shakespeare-nek ez a rendkívül élvezetes és népszerű vígjátéka emel és rak maga köré: tavaszi és nyári hegyek közt, erdőben és virágpettyes tisztásokon, illatos, sűrű napfényben, méhek és lepkék zsongó, szikrázó káprázatában, egy kis asztalka mellett.²

    „Olyasféle boldog számkivetettnek éreztem magamat a munkában, amilyen az Ahogy tetszikben az Idősebb Herceg” – írta másutt.²¹ A költő reggeltől estig szakadatlanul dolgozott – naponta 10-12 órát –, összesen 23 napon át. Feleségének így írt 1938. július 29-én:

Kedd: reggel 1/2 10-től este 11-ig megállás nélkül munka.
Szerda: Reggel 9–este 10: munka. Vége a II. felv.-nak.
Csütörtök: Reggel 8–este 11: munka. Egész nap esett.
Péntek: Reggel 1/2 9–11: vége a III. felv.-nak.
[…] Most összeesem és meghalok.²²

    Későbbi leveleiben is gyakran említi Shakespeare-t. 1938. augusztus 3-án ismét beszámolt arról, hogyan halad. A Shakespeare-fordítás lassú és nehéz munka, mert „…sokat kell a szöveget preparálnom. Ezért dolgozom ilyen kétségbeesetten, s ezért fogy ilyen jó tempóban a kétségbeesésem” – írta. S ezért mondott le a nyaralás tulajdonképpeni örömeiről is. Augusztus 4-én Szűcs László nevű barátjától kapott biztatást: „A Te rendkívüli munkakedved nagyon fellelkesít […] Epedek a vágytól, hogy fordításaidban gyönyörködhessem” – írta Szűcs – „számomra Te vagy »a« magyar színpadi költő, műfordító… stb.”²³ Szűcs László nem tévedett:

A Shakespeare-rel is jobban birkózom, mint vártam. Véletlenül nagyon jól kiszámítottam mindent, hogy mire lesz szükségem; nem átallottam a kicsik mellett ilyen nagy, nehéz, jegyzetes kiadást, nagy szótárt stb. hozni a kofferemben; s most minden kéznél van. S valahogy mintha többet tudnék az angolban, mint vártam. Az Ahogy tetszik kétötöde is készen van már. Itt minden napom majdnem egy otthoni héttel fölér.²⁴

    Az ihlet percei és a nyugodt környezet sokat jelenthettek a költőnek. Mint látjuk, egész kis könyvtárat vitt magával a Fekete-erdőbe, nemcsak a nagy, Delius-féle kiadás, amely azóta elveszett, hanem a Tauchnitz-féle kis könyv és feltehetőleg Rákosi Jenő második szövegváltozata is ott lapult a bőröndjében: „társalogtam fordító-elődömmel, aki csikorogva beszélt, mihelyt rímtelen jambusokban vagy éppen rímes sorokban kellett megszólalnia, s rögtön talpraesetten mozgott, mihelyt prózára került a sor. Adósa vagyok így is, hálás tisztelettel gondolok emlékére” – írta 1938-ban.²⁵
    Szabó Lőrinc a már idézett esszében úgy emlékezett: „a munka megsemmisítette az időmet, szabadságomat – elrabolta egész nyaramat”. Erre utal az a mondat is, hogy „türelmetlen százalékszámításokat végeztem minden lap alján: hány sor van meg, mennyi kell még?”²⁶ Ezek a számítások ma is láthatóak Szabó Lőrinc jegyzetfüzetében. A dráma végén valóban sűrűn követik egymást a számítások: Szabó Lőrinc még a száz százalékot is kiszámolta. „Mikor a Shakespeare-rel végeztem, hazatáviratoztam Németh Antalnak az örömhírt” – írta a Vers és valóságban.²⁷ Az „örömhír” így hangzott: „igen nagy újságot írok: készen vagyok mindkét darabbal! […] Persze még van simogatnivaló.”²⁸ A költő ezután pihenhetett volna, de erre már képtelen volt: „Négy hét Shakespeare úgy megmérgezett, hogy utána nem bírtam a leggyönyörűbb valóságot” – írta.²⁹
    A kézirat egy kis füzetbe került, amely összesen 82 oldal írott szöveget tartalmaz bejegyzésekkel, variánsokkal együtt. A keltezés szerint a fordítás elkészültének helye Titisee–Feldberg–Titisee, a dátum 1938. júl–aug. Silviusnak a III. felvonás 5. jelenetében található „Drága Phoebe” kezdetű szövegénél található a „Feldberg” bejegyzés, a költő ugyanis kirándulást tett a Fekete-erdő legmagasabb pontjára, a Feldbergre. „Az egész napot ott töltöttem, oda vittem magammal a munkát” – írta augusztus 5-én Vékesné Korzáti Erzsébetnek.³⁰ A fordítás végén található bejegyzés szerint a mű 1938. aug. 9-én délután 3 óra 35 perckor készült el.
    A fordítás szövege 1938-ban nyomtatásban is megjelent a Singer és Wolfner kiadónál, majd kisebb változtatásokkal bekerült az 1948-as, Franklin-féle Shakespeare-összesbe. Ezt a változatot mutatták be 1949-ben. Az 1954-es rádióelőadásban és a Faluszínház előadássorozatában már az 1954-ben kijavított, átdolgozott fordítást használták, amely az 1955-ös nagy Shakespeare-kiadásban is megjelent, ismét kisebb változtatásokkal.
    A harmadik szöveg kialakításánál Szabó Lőrinc az 1939-es változatból indult ki,³¹ és Szenczi Miklós kontrollszerkesztő észrevételeire hagyatkozhatott, aki mintegy 35 szövegeltérésre és 47 stílushibára hívta fel a fordító figyelmét.³² 1954. július 24-én a következőket írta feleségének:

A Shakespeare-anyag megjött, én is elkészültem vele, a napokban majd postázom. Lehet, hogy szeptember táján akár már korrektúra is várható a Népművelési Intézettől, illetve a Művelt Nép könyvkiadójától, amely ezt a „Népszerű Drámák Sorozatá”-t kiadja. Mindenesetre jó, hogy készen vagyok, hiszen eddig is csak az késleltetett, hogy a Szépirodalmi Kiadó – a nagy, új Shakespeare előkészítéseképpen – nem küldte el a javítandó kéziratot (csak, még áprilisban, azokat a korrekció-javaslatokat, amelyeket Szenczi Miklós dr. anglicista professzor tett). Ha most majd küldik a Szépirodalmi-kéziratot, csak át kell vezetnem rá az itt elvégzett módosításokat, melyeket magamnak külön feljegyeztem s megőrzök. Még az idén ugyanúgy át kell majd vizsgáltatniuk Domokos Jánoséknak még a Timon-t, a Macbeth-et és a Troilus és Cressidá-t is, s át kell javítanom nekem.³³

    Szenczi javaslatai mellett a fordító 1954. április 19-én E. Kovács Kálmán megjegyzéseit is megkapta az Állami Faluszínháztól, melyek szintén segítették a végleges változat kialakításában.

    Macbeth. Németh Antal felkérése nyomán 1939 nyarán Szabó Lőrinc Ótátrafüredre utazott, és az ott megismert – a szövegértelmezésben valószínűleg sokat segítő – Moldvay Klára angol szakos tanárnő segítségével készítette el a Macbeth új fordítását – Németh Antal szerint „meglepően rövid idő alatt”.³⁴ Talán nem tudta, hogy Szabó Lőrinc két felvonással már készen volt (a kéziratok tanúsága szerint a második felvonás harmadik jelenetéig már kész volt a „piszkozat;” a költő ezt tisztázta le, s hozzáírta a dráma többi részét is)³⁵. A befejezés dátumaként „1939. július 23 (24) este ľ 8” szerepel. A fordítás keletkezésének helye: „Budapest–Ótátrafüred.” A költő a tőle megszokott munkatempóban dolgozott, átlagosan napi 120 sort fordított le. 1939. július 20-i levelében így írt Vékesné Korzáti Erzsébetnek:

Ideges vagyok, kedves, csupa gond (biztosan te is) – mihelyt hazagondolok, vagy az életre, a valóságra, bármilyen vonatkozásban, és szinte jó reggeltől estig beletemetkezni ebbe a királygyilkosságba. Jaj, de szép, rettenetes és erős mű! Tudod, hogy időnkint dolgoztam rajta február óta. Kb. két gyenge felvonás volt kész, hogy eljöttem Pestről. Most a negyediknek a közepén tartok. Valami 1900 sor az egész, és 1282 megvan. Remélem 5 nap alatt befejezem. S akkor átdűlök a Troilus és Cressidába.³⁶

    Július 26-án már a kész fordításról számol be: „Vasárnap estére elkészültem az új Macbeth-tel. Tudod mi ez? Embertelen teljesítmény, álmodni se lehetett. Az utolsó három napon 240, 177, majd 187 sort csináltam meg. És azt hiszem gyönyörűen. Utána aztán kiállt belőlem a szusz, azt mondhatnám, hogy rombadőltem.”³⁷ Ugyanezt a hírt közli munkaadójával, Németh Antallal 1939. július 31-én: „Kész vagyok a Macbeth-tel, gyönyörű; a Troilust most morzsolom, egyszer csak meglesz az is. Kár, hogy el kell mennem innen, nagyon jól ment a munka.”³⁸ Erről a fordításról nem készült beszámoló vagy esszé, mint az előző két fordítás esetében: az Új Hírek „körintervjúja” tudósított csak Szabó Lőrinc fordítói munkájáról. A „Körintervju Ótátrafüreden három magyar művésszel – Szabó Lőrinc Shakespeare-t fordít, Hír Sári fogyni, Simonffy Margot hízni akar” – című tudósításban³⁹ Szabó Lőrinc humorosan annyit jegyzett meg, hogy ő fogy is és hízik is egyszerre: ahogy az angol szöveg fogy, úgy nő az ő kézirata. A bemutató előtt két nappal több lapban is megjelent Szabó Lőrinc rövid nyilatkozata az új fordításról:

Nyolc hónapig dolgoztam a Macbeth fordításán. Az az érzésem, hogy soha ilyen szép, teljes és nekem való munkát nem végeztem még a műfordítás terén. Lenyűgözött a mű mélysége, sűrített energiája, lángoló repülése. Lázban dolgoztam. Sírtam és nevettem munka közben… A fordításom, mint mindig, formahű. Pontosságra törekedtem és a legteljesebb tömörségre a shakespeare-i tragikus hangra és a beszéd közvetlen természetességére. Munkámban a legszigorúbb filológiai szempontokat követtem. Shakespeare remekei számomra elsősorban irodalmat, költészetet jelentenek.⁴⁰

    A darabot az új fordításban 1939. november 18-án mutatta be a Nemzeti Színház, nagy sikerrel. A költő barátai szintén gratuláltak remekbe sikerült munkájához. Cs. Szabó László így írt neki: „Nagyon köszönöm a Macbeth elküldését. Nem voltam rest elolvasni, pedig egyes szakaszait már félig-meddig kívülről tudom. Szerző is, fordító is igen dicséretre méltó. Minél több ilyen szerzőt, s minél több ilyen fordítást neki!”⁴¹ A fordítás 1940-ben külön kötetben is megjelent a Singer és Wolfner gondozásában, majd bekerült az 1948-as Shakespeare-gyűjteménybe is. Az 1955-ös kiadás számára a költő tüzetesebben átnézte, átírta fordítását (kb. száz helyen átírta, ezen kívül több helyen módosította a szöveget),⁴² így alakult ki a Macbeth végleges változata, melyet a színházak napjainkig használnak.
    A bemutatót 17 előadás követte. Szabó Lőrinc kiforrott, teljesen érett Shakespeare-tolmácsolása jó színházi szövegnek bizonyult. „A láttatóan képszerű és izmos magyar szöveg az érett Shakespeare metaforavillanásokat egymásba szikráztató képzeletének szakadatlanul nyugtalan mozgását híven követi, és mégis pontosan és világosan mutatja a beszélő hős lelki mechanizmusainak működését. A fordító részéről szinte kedvtelés látszik az őrület fantasztikumainak követésében: átérzi, megérti az őrült képzelet útját […] nagyító alatt szedi szét a szálakat s úgy érti és érteti meg” – írta Németh Antal.⁴³

    Troilus és Cressida. Negyedik feladatként Szabó Lőrinc a Troilus és Cressida fordítását kapta meg (a szerződés dátuma szintén 1939. február 11.). „Az első feladat volt egy olyan szöveget kapni a tervezett előadás anyagául, amely a kifejező nyelv-kezelés rugalmasságával átmenti e mű bizarr életgazdagságát […] Ezt a műfordítói problémát legtisztább meggyőződésem szerint nem oldhatta meg más, mint Szabó Lőrinc” – írta Németh Antal.⁴⁴ Németh tervezett előadásához olyan szöveget akart, amely megeleveníti „a nagy rétori szárnyalást és a legintimebb líra sziromkönnyű bensőségét, a higgadt bölcsesség okos mérsékletét és a tébolyodott nihilizmus szó-őrjöngéseit, a legtisztább rajongást és a legepésebb szarkazmust, a színesen kavargó álmot és a vad realizmust”.⁴⁵ Németh felfogásának modernségét akkor értékelhetjük leginkább, ha összehasonlítjuk Sebestyén Károly 1936-os, tehát kortársnak számító elemzésével. Sebestyén valójában nem tudott mit kezdeni a darabbal: „Nem lett belőle tragédia, de komédia sem. Tragédiának indult és tragikomédiává ferdült. Ez „az Athéni Timon mellett a legijesztőbb dráma”, amelynek legfőbb jellemzője a „borzalmas pesszimizmus”.⁴⁶
    A már három kitűnő fordítást magáénak tudó Szabó Lőrinc 1939 nyarán – közvetlenül a Macbeth után – nekilátott a mű átültetésének, de a háború kitörése miatt félbeszakította a munkát. „Megijedtem. Tudtam, én tudtam legjobban, hogy a munkásságomban mi jó és mi csak félig kész, s egyszerre félretoltam mindent, ami nem szorosan az én művem volt. Hogy kell ezt érteni? Úgy, hogy például abbahagytam a nagy fordításokat. A három Shakespeare-darab után egyszerűen nem volt lelkierőm befejezni a negyediket, a Troilus és Cressidá-t, bizony becsaptam vele a Nemzetit.”⁴⁷ A Troilus és Cressidá-t csak az 1948-as Shakespeare-összkiadás számára fejezte be, így ebben a reprezentatív kiadásban Szabó Lőrinc négy Shakespeare-fordítása is szerepelt.
    A MTAK kézirattárában megtalálhatóak az első két felvonás autográf fogalmazványai, „Ótátrafüred–Diszel 1939” keltezéssel. A dokumentumok között több – részben gyorsírásos – fogalmazvány is szerepel, kitépett noteszlapokon, jegyzetfüzetben, kis spirálfüzetben. A többi fogalmazvány ismeretében bizonyossággal állíthatjuk, hogy Szabó Lőrinc ezeket az anyagokat már nem túl nagy lelkesedéssel készítette. Ezek a korai fogalmazványok nagy vonalakban hasonlítanak az eredeti szövegre, és a későbbi végleges szöveg alapját képezik majd – nyolc év múlva.
    Szabó Lőrinc 1947. február 17-én ugyanis levelet kapott a Franklin Társulattól a következő szöveggel: „Aziránt érdeklődünk, vállalkozik-e i. t. Szerkesztő Úr Shakespeare: Troilus és Cressida c. művének fordítására.”⁴⁸ Egy következő, március 7-i levélben ismét felteszik a kérdést, megjegyezve, hogy az előző levélre még nem kaptak választ.⁴⁹ 1948. márc. 4-én az éppen betegeskedő Szabó Lőrinc azonban már azt írta Kardos Lászlónak a kórházból, hogy „időnkint rohamok jönnek, általában jól vagyok, s szünetekben dolgozom is (a „Troilus”-on)”.⁵⁰ Thomas Marianne-nak is hasonlókat írt 1948. márciusában: „Egyébként dolgoztam is, egy üres külön szobát a prof. rendelkezésemre bocsátott nappali használatra, én meg behozattam a Shakespeare-irodámat – csakugyan egész iroda! –, és a „Troilus”-t előbbre vittem valami 1200 sorral! Most már nem lesz nagy a késedelem.”⁵¹ Az 1947–48-as kézirat ma a PIM gyűjteményében található meg 4805/1 jelzet alatt (befejezésének dátuma 1948. márc. 18.⁵²). Az 1948-as keltezésű gépirat (az előző tisztázata 4805/2 jelzet alatt) Ruttkay Kálmán jóvoltából kontrollszerkesztésen esett át; Ruttkay mintegy ötven változtatást javasolt a költőnek,⁵³ aki az 1948. május 22-es keltezésű első korrektúrába írta be a gépirathoz képest eltérő részeket. A dátumok tanúsága szerint a Troilus és Cressida első modern fordítása rohammunkában készült. 1948. augusztus 17-én Szabó Lőrinc újra kórházba vonult, s ezt írta egyik levelében „Shakespeare-t viszek be magammal, hiszen ez az év már amúgy is Shakespeare-év lett.”⁵⁴ Itt nyilvánvalóan négy elkészült fordításának kijavítására és a szonettekre gondolt.⁵⁵
    1948. október 10-én már küszöbön állhatott az új Shakespeare-összes megjelenése, mert Szabó Lőrinc azt írta Kodolányi Jánosnak, hogy „csömörít már az általános versfordítói élmény”, viszont tudta már, hogy „a teljes új Shakespeare példányszáma 1500”.⁵⁶ 1948. november 28-án megírhatta Thomas Ernőnének, hogy „Megjelent ezen a héten az összes Shakespeare-dráma. Egy példány van itthon mutatóban. Gyönyörű. Kívül fehér kötéssel, bibliapapíron. Négy szép kötet, 285 forint. Még nem is nagyon drága. Részletre is vehetik a dolgozók. Külön pótkötetben jelenik meg a Shakespeare-szonettek, hasonló, de nem azonos külsőben, kétnyelvűen. Ez is gyönyörű lesz, kívül-belül. Pénz már elköltve.”⁵⁷ 1949-ben, az Ahogy tetszik felújításakor (és színhelyére gondolva) így emlékezett vissza a költő:

Második Shakespeare-fordításom volt az Ahogy tetszik, s most jut eszembe, hogy a négy Shakespeare-mű közül, amely hozzám is fűződik, három ugyanígy készült, ugyanilyen hegyi környezetben. Az Athéni Timon Erdélyben, az Ahogy tetszik az Alpokban, a Macbeth a Tátrában, s mindegyik nyáron, szerkesztőségi szabadságom idején; csak az utolsó, a Troilus és Cressida, emlékeztet zárt, nagyvárosi otthonra, a magaméra. Sőt klinikai szobákra és folyosókra, ahol befejeztem.⁵⁸

    A Troilus és Cressidának talán jót is tett ez a borúsabb, keserűbb hangulat; Németh Antal később nagy elismeréssel írt Szabó Lőrinc fordításáról. „Szabó Lőrinc eddig megfigyelt műfordítói erényei, megemelkedett színvonalon mind feltalálhatók ebben a munkájában: hűség, könnyedség, gazdagság, természetesség! Minden sor él, sehol egy petyhüdt rész. […] A dráma komplikált és túlzó szépségei és mélységei mind érvényesülnek. A hanglejtés igen nagy mértékben maga is szinte azonos a shakespeare-ivel.”⁵⁹ A kiadó sem fukarkodott a dicsérettel. „Több ízben hallottam már a bókot a kiadó lektorátusától, hogy az én Troilus-om lesz az új teljes Shakespeare-ben a legszebb fordítás, beleértve Arany Jánost is” – dicsekedett a költő.⁶⁰
    Az 1948-ban megjelent szöveg 1955 második felében újabb kontrollszerkesztői ellenőrzésen esett át – Ruttkay Kálmán mintegy százötven javítandó helyet jelölt meg, illetve megjegyzésekkel látta el a fordítót a szöveggel kapcsolatban. Ennek emléke, hogy Szabó Lőrinc Delius-féle Shakespeare-kiadásában néhány hely jelölve van; 17 szöveghelyről van szó, amelyek minden bizonnyal gondolkodóba ejtették a fordítót. Az 1955-ös korrektúra a postabélyegző szerint 1955. október 14. körül készült el, a Macbeth-tel együtt (MS 4670/5). A szöveg az 1955-ös összkiadásban jelent meg végleges változatában.

    Vízkereszt. A Vízkereszt első modern fordítását Radnóti Miklós kezdte el, aki korai haláláig csak az első két felvonást készíthette el. Munkáját Rónay György fejezte be, aki a kontrollszerkesztői megjegyzések feldolgozását is elvégezte. A darabot 1947. május 9-én mutatták be az új fordítás alapján, majd a szöveg az 1948-as Franklin-kiadásban is megjelent. Ezt megelőzően Szabó Lőrinc is nem hivatalos megbízást kapott egy új fordítás elkészítésére. Naplójában a következőket írta 1945 májusában: „S közben szegény jó drága Szűcs Laci arra gondol, hogy előkészítik a Vízkereszt új rendezését; mivel új, jó szöveg kellene, majd én fordítom a darabot? Shakespeare-vígjáték! Az Ahogy tetszik után egész természetes volna. Kéne hozzá vagy három hónap, egészségben és nyugalomban. Shakespeare-t fordítani? Fenét! Napszámosnak, halj meg, kutya!”⁶¹ Az idézett részlet több dologra is rávilágít. Először is: egyértelműnek tűnik, hogy ekkor még nem létezett az a minden szempontból megfelelő, modern, filológiailag is kifogástalan fordítás, amire a színházaknak szüksége volt. Szabó Lőrinc tisztában volt vele, mekkora vállalkozás egy ilyen nagyszabású mű magyarra fordítása, s a megtiszteltetés mellett érezte a feladat felelősségét, súlyát, és azt is, hogy a fordítás olyan szolgálat, mely rengeteg figyelmet, odaadást, kompromisszumot követel: „Átfutottam a Vízkeresztet. Nehéz, nagy munka volna. Ó, Istenem, ez is »internálna«, magától, vagy három hónapra!…”.⁶² Egyértelmű utalást találunk itt a kor politikai hangulatára is. Végül aztán mégsem kezdte el a munkát, lehet, éppen amiatt, mert közben megjelent a Radnóti–Rónay fordítás.
    Szabó Lőrinc 1953 augusztusában azt írta Kodolányi Jánosnak, hogy „várok még valamit Shakespeare körül”.⁶³ Nem sokkal később kapta meg az Ifjúsági Színház 1953. július 29-i keltezésű levelét, amelyben a következőt írták: „Felkérem, hogy Shakespeare: „Vízkereszt, vagy amit akartok” című darabját színházunk számára lefordítani szíveskedjék. Határidő: 1954. jan. 1.”⁶⁴ Szabó Lőrincnek nagy szüksége volt a pénzre, ezért haladéktalanul munkához látott. Lendületesen dolgozott, s a fordítást először három kisméretű számtanfüzetbe jegyezte le,⁶⁵ majd legépeltette. A dátumok szerint meglehetősen sietve kellett dolgoznia. A kitartó munka eredményeképpen 1954 elejére végül a színház rendelkezésére állt a teljes szöveg. A bemutató előtt (1954. május 8-án⁶⁶) a költő egy kísérő verset is írt fordításához, Prológus egy Shakespeare-előadáshoz címmel. A rövid, vidám verset a bolond mondja el az előadás előtt – a darab végén elhangzó dallal párban így mintegy keretbe foglalja a színművet.
    A költő számára az 1954-es év is „Shakespeare-év” volt. Április 14-én a következőket írta Baumgartner Sándoréknak: „Ilyenek, ilyen mai, autóbuszon járó állami vándorszínészek (vagyis a Faluszínház-ék) környékeztek meg újabban Pesten. A Shakespeare-féle Ahogy tetszik-et adják elő itt meg tizenkét faluban meg kisvárosban országszerte. […] Egy évig vagy fél évig játsszák a darabot, s megígérték, hogy – mint fordító kartársat és Shakespeare helyettesét – elgurítanak magukkal ide-oda, ha kívánkozom rá.”⁶⁷ A Vízkereszt-előadással kapcsolatban viszont kétségek gyötörték a költőt. Már július 2-án azt írta Baumgartnernek, hogy „Eszembe jut még a Vízkereszt. Hát ez roppant sikernek ígérkezik. A dolog éppen csak kibontakozott, s máris jön a nyári szünet; ősszel azonban »százas szériákat« vár az igazgató. Bár úgy volna!”⁶⁸ Egy szeptemberi levelében már csalódott hangon kérdezi feleségétől, hogy „A Faluszínháztól komolyabb pénzt kaphatunk? Igen örülnék neki, mert az Ifjúságival szemben gyanakvó vagyok. Mi a fenének nekik az a nagysikerű (Párizs, Moszkva) V. Hugo oly hirtelenében, ha ugyanakkor komoly a reményük és akaratuk, hogy a Vízkereszt százszor (sőt kétszázszor) menjen?”⁶⁹
    A Színház és Mozi című folyóirat 1954. május 28-i számában tudósít arról, hogy az Ifjúsági Színházban folynak a Vízkereszt próbái. Külön említik „Szabó Lőrinc remekbe sikerült új fordítását”. A színház kamaratársulata végül 1954. június 11-én mutatta be a Vízkeresztet, Apáthi Imre rendezésében, Farkas Ferenc zenéjével.⁷⁰ Tény, hogy a Vízkeresztet június 11. után csak tízszer adták elő, és szeptember 13-tól adták újra, egyáltalán nem sűrűn. A darabot egészen 1954 decemberéig műsoron tartották, de az 1955-ös műsorfüzetekben már nem említik. Ennek oka nem feltétlenül a fordítás hiányosságaiban keresendő. 1954-ben politikai okai is lehettek egy-egy színdarab bemutatásának vagy mellőzésének. Ráadásul a sajtó egyáltalán nem írt az új bemutatóról, a kor fontosabb napilapjai inkább politikai eseményekkel foglalkoztak, úgymint a francia kormányválság, az indokínai háború, Amerika „gazdasági válsága”, az 1954. évi költségvetés vitája és a magyar csapat számára diadalmasan induló svájci futball-világbajnokság. A darab bemutatóját az 1954. június 20-tól zajló „a magyar dráma hete” és a Nemzeti Színház jól sikerült Othello-előadása is elhomályosíthatta. Szabó Lőrinc Vízkereszt-fordítása így gyorsan feledésbe merült (az Örök barátaink II. kötetében jelent meg mintegy kétszáz sornyi szöveg), nyomtatásban csak 2004-ben látott napvilágot.⁷¹

Szele Bálint

Bibliográfia

Harminchat év II. Szabó Lőrinc és felesége levelezése. 1945-1957. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1993. s.a.r. Kabdebó Lóránt.
Huszonöt év. Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet levelezése. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2000. s.a.r. Kabdebó Lóránt.
Illyés Gyula (1956): Szabó Lőrinc, vagy boncoljuk-e magunkat elevenen? In: Szabó Lőrinc válogatott versei. Magvető Könyvkiadó, Budapest. pp. 5–48.
Kabdebó Lóránt (1974): Útkeresés és különbéke. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Kabdebó Lóránt (1980): Az összegezés ideje. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Ne panaszold a magányodat! Kodolányi János levelezése Szabó Lőrinccel és Szabó Lőrincné Mikes Klárával. 1948-1957. Argumentum, Budapest, 2002. s.a.r. Horányi Károly.
Németh Antal (1973): Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításai. In: Filológiai Közlöny, 1973/I–II. pp. 97–113.
Sebestyén Károly (1936): Shakespeare: kora, élete, művei. Rózsavölgyi és Társa kiadása, Budapest, é. n. [1936]
Szabó Lőrinc (1974): Napló, levelek, cikkek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Szabó Lőrinc (1990): Bírákhoz és barátokhoz. Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Kabdebó Lóránt. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Szabó Lőrinc (1992): Utazás Erdélyben. Cikkek, versek és levelek. Mikszáth Kiadó, Salgótarján. s.a.r. Kabdebó Lóránt.
Szabó Lőrinc (2001): Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések. Osiris Kiadó, Budapest.
Szabó Lőrinc (2003): Emlékezések és publicisztikai írások. Osiris Kiadó, Budapest.

 ¹ Németh Antal 1973:97. Az eredeti tanulmány a PIM Németh Antal-letétjében található.
 ² n.n.: Az Athéni Timon angol és francia szabadtéri színpadon és a Nemzeti Színházban. Magyarország, 1935. aug. 9.
 ³ Németh 1973:98
 ⁴ Közvetlen bizonyítékkal nem rendelkezünk, de valószínű, hogy a Nemzeti Színházban 1935-től 1949-ig dramaturgként dolgozó Szűcs László is tevékeny részt vállalt Szabó Lőrinc megkeresésében. Szűcs László legfőbb törekvése magyar írók, költők, zeneszerzők bevonása volt a Nemzeti Színház munkájába.
 ⁵ Illyés 1956:31
 ⁶ A kézirat adatai: MTAK KT MS 4669/7.
 ⁷ Vers és valóság, 2001:82
 ⁸ Szabó Lőrinc: Versek a havasról. (pp. 749–750) Szabó 2003:749
 ⁹ Szabó Lőrinc: Versek a havasról. (pp. 749–750) Szabó 2003:750
¹⁰ Vers és valóság, 2001:82–83
¹¹ Szabó Lőrinc 1992:48–49
¹² Szabó Lőrinc 1992:51
¹³ Szabó Lőrinc 1992:51–52
¹⁴ n.n. „Athéni Timon.” A fordító a Nemzeti Színház Shakespeare-bemutatójáról. Magyar Színpad, 1935. nov. 6–12. XXXVIII. évf. 309–315. szám
¹⁵ Németh 1973:101
¹⁶ Németh 1973:101
¹⁷ Németh 1973:102
¹⁸ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:453
¹⁹ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:453
²⁰ Szabó Lőrinc: A fordító az Ahogy tetszikről. A Nemzeti Színház műsorfüzete, 1948. jún–júl. pp. 1–2.
²¹ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:454
²² Huszonöt év, 323
²³ Szűcs László levele. Az MTAK Kézirattárában MS 4687/56 jelzet alatt.
²⁴ Huszonöt év, 325–326 (1938. augusztus 3.)
²⁵ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:455
²⁶ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:458
²⁷ Vers és valóság, 2001:119
²⁸ A képeslap eredetije megtalálható: Fond 63/296 az OSZK KT gyűjteményében.
²⁹ Szabó Lőrinc: Shakespeare-rel a Fekete-erdőben. (pp. 453–458) Szabó 2003:458
³⁰ ld. Huszonöt év, 327. és Szabó Lőrinc Füzetek 5. Szabó Lőrinc németországi utazásai. 21. o.
³¹ A költő könyvtárában megtalálható az autográf bejegyzéseket tartalmazó 1938-as kötet, amelyre Szabó Lőrinc rá is írta: „1955-ös szöveg alappéldánya!”
³² A dokumentum adatai: MTAK Kézirattár, MS 4669/5. Dátuma 1954. április 4.
³³ Harminchat év II, 429
³⁴ OSZK KT Fond 63/296, p. 36. A költő ide is a Delius-féle nagy kiadást vitte magával, amit bizonyít, hogy a könyvben – közvetlenül a Macbeth után – egy szlovák nyelvű vasúti brosúra található.
³⁵ MTAK MS 4669/10-11 jelzet. 2/4-től a „piszkozat” kis noteszbe készült, ennek a végén szerepel a befejezés pontos dátuma is.
³⁶ Huszonöt év, 333. A költő valóban elkezdte a Troilus és Cressida fordítását, a kéziratos füzet címlapján Macbeth és Troilus és Cressida szerepel, de a Troilus lapjait Szabó Lőrinc kitépte.
³⁷ Huszonöt év, 333
³⁸ Szabó Lőrinc képeslapja Németh Antalnak. OSZK KT Fond 63/298.
³⁹ Segesváry Izabella: Körintervju Ótátrafüreden három magyar művésszel – Szabó Lőrinc Shakespeare-t fordít, Hír Sári fogyni, Simonffy Margot hízni akar. Új Hírek, 1939. augusztus 8.
⁴⁰ Szabó Lőrinc: A fordításom most is formahű. Szabó Lőrinc Macbethről. Pesti Magyar Hírlap, 1939. nov. 16. Szó szerint ugyanez a szöveg több napilapban is megjelent (pl. Új Magyarság 1939. nov. 16.)
⁴¹ MTAK MS 4680/68: Cs. Szabó László levele Szabó Lőrincnek. Bp., 1939. dec. 15.
⁴² A korrektúra jelzete MTAK MS 4669/15.
⁴³ Németh 1973:104
⁴⁴ Németh 1973:106
⁴⁵ Németh 1973:106
⁴⁶ Sebestyén 1936:237
⁴⁷ Interjú a Film, Színház, Irodalom 1944/5. számában. Idézi Kabdebó 1974:318
⁴⁸ MTAK KT MS 4677/156
⁴⁹ MTAK KT MS 4677/157
⁵⁰ Szabó 1974:444
⁵¹ Szabó 1974:445. Ismét jellegzetes, ahogy Szabó Lőrinc a sorokat számolja; megszámlálta, hogy az egyes felvonások hány sorból állnak. (I.: 850; II.: 616; III.: 688; IV.: 646; V.: 641.) Szabó Lőrinc az első két felvonással nagyjából kész volt, mire kórházba került (1466 sor), így összesen kb. csak 1900 sor maradt hátra.
⁵² Ezzel összevág, hogy a költő a kis Troilus-példányán az autográf bejegyzés szerint 1948. január 10. és március 18. között dolgozott.
⁵³ Javításaira jelen dolgozat szerzője bukkant rá Szabó Lőrinc könyvtárában, eddig ismeretlenek voltak.
⁵⁴ Huszonöt év, 391
⁵⁵ Közben szonetteket is fordít: 1948. július 30-i levele szerint „Shakespeare-ben túljutottam a 100. szonetten, azt épp egy útelágazásnál készítettem el, Tab mellett, a jelzőtáblánál, szekérre vagy autóra várakozva, és szalonnázva a forró, ragyogó, zöld somogyi tájban.” Harminchat év, 62.
⁵⁶ Szabó 1974:458
⁵⁷ Szabó 1974:461
⁵⁸ Szabó Lőrinc: A fordító az Ahogy tetszikről. (pp. 777–779) 2003:777
⁵⁹ Németh 1973:106
⁶⁰ Kabdebó 1980:226
⁶¹ Szabó Lőrinc: Napló (1945. április–szeptember). Bírákhoz és barátokhoz. 1990:59
⁶² Szabó Lőrinc: Napló (1945. április–szeptember). Bírákhoz és barátokhoz. 1990:59
⁶³ Szabó Lőrinc levele Kodolányi Jánosnak. 1953. aug. 10. Ne panaszold a magányodat 230. o. Szabó Lőrinc 1953 nyarán már tudta, hogy a következő évben komoly megbízatások várnak rá a tervezett 1955-ös Shakespeare-összessel kapcsolatosan.
⁶⁴ MTAK KT MS 4677/137. Az Ifjúsági Színház levele, 1953. júl. 29.
⁶⁵ A dátum a címlapon „1953. nov–dec;” a befejezés dátuma 1953. dec. 22. Szabó Lőrinc október 21-i levelében említi először az új munkát: „Most Shakespeare-rel vagyok magyar társulásban, kezdem a Vízkereszt új fordítását.” Szabó Lőrinc levele Kodolányi Jánosnak. 1953. okt. 21. Ne panaszold a magányodat!, 237
⁶⁶ 1954. május 8-án jelentette Lipták Gáboréknak, hogy „A Vízkereszt elé ma sikerült végre megírnom a kért kis prológust […].”; ugyanezen a napon Dr. Baumgartner Sándornak: […] „melyet majd a bolond recitál a függöny előtt” (Szabó 1974:551–552).
⁶⁷ Szabó 1974:549
⁶⁸ Szabó 1974:553
⁶⁹ Harminchat év II:447. A levél dátuma 1954. szeptember 3.
⁷⁰ Színház és Mozi (Szerk. Gyetvai János), 1954. június 11.
⁷¹ Szabó Lőrinc kiadatlan drámafordításai 1. William Shakespeare: Vízkereszt, vagy: amit akartok. A szöveggondozást végezte és a kísérő tanulmányt készítette Szele Bálint. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004.