Eduardas Mieželaitis

Pygmalion

Semmiből hoztalak létre:
Hóból, földi eperből, két szürke kőből,
Harkály elhullott tollaiból: fehér
Arcod körvonalát, vörös ajkad,
Szürke szemedet, éjsötét hajad: a semmiből
Alkottam meg a mozaikot. Azt mondtad: köszönöm…

Semmiből hoztalak létre:
Diego Rivera színeiből, Petrarca
Szonettjeiből, Salamon Énekek énekéből,
Elefántcsontdarabból meg a Milói Vénusz
Fehér árnyékából: a semmiből
Alkottam meg a mozaikot. Azt mondtad: köszönöm…

Semmiből hoztalak létre:
Mint a sápadt Ophélia, idejött
A tengelice hangján éneklő nyár: hangszalagjait
Ajkaid közé tettem és megparancsoltam:
Énekelj!: a semmiből
Alkottam meg a mozaikot. Azt mondtad: köszönöm…

Semmiből hoztalak létre:
Alvásból, álomból, az Ave Maria
Orgonahangjaiból, melyek
Magasba törnek, mint a székesegyház tornya: a semmiből
Alkottam meg a mozaikot. Azt mondtad: köszönöm…

Semmiből hoztalak létre:
És ezért nem maradt semmim: a hó
Elolvadt, az eper túlérett, a szürke köveket
Benőtte a moha, a madártollakat
Elfújta a szél, csupán az orgona
Búgó bánata maradt, s a katedrálisok
Tornyai nyújtják nyakukat az eső áztatta
Város fölé: a semmiből
Semmi… És senkinek semmi köszönet.

Semmiből hoztalak létre:
És nem maradt semmim, elpusztultak a
Szerelmes jávorszarvasok a vadaskertben és
Álmomban megjelent árnyad, Galathea –
És akkor azt mondtam: köszönöm…

Bán Péter fordítása