„S Lászlóffy Csaba, a költő? A vers, a történetmondás, az elmélkedés, a drámai jelenetképzés poézisével mindnyájunkat torkon ragadó vagy lefegyverző alkotóművész? – Autentikus önismeretre szólít, ábránd és öncsalás nélküli hitre és tudásra. Reményre és vállalásra, zűrzavaros századok csapdái között is.” (Bertha Zoltán)

„Miután egy hónapig dolgoztam örömlányként, és úgy éreztem, nem bírom tovább, elmentem a kórházba, hátha visszakönyöröghetem magam. De ott azt mondták, hogy nem vehetnek fel újra, mégpedig erkölcsi megfontolásból (tisztában voltak ugyanis azzal, hogy miből élek, mert a fél igazgatótanács hozzám járt.” (Nagy Koppány Zsolt)

„Az pedig egészen biztos, hogy a közvéleményt főleg a tudatosan, jól megválasztott alakzatokkal nyerjük meg. Ezért ismeretük, beleértve további kutatásukat, szerveződésük vizsgálatát is, tudatosításuk rendkívül fontos, s ebben szövetségre lel egymással a mindennapi és a művészeti szövegek kutatója, nyelvész és irodalmár.” (Balázs Géza)

„A napokban viszont annak lehettünk szemtanúi a tévében, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltásával kapcsolatban Koszovó vezetősége a rendet egy vegyes, félig albán, félig szerb rendőri felügyelettel próbálja biztosítani. Az albánok – annak ellenére, hogy a szerbek kisebbségbe kerültek – igyekeznek tiszteletben tartani a kisebbség jogait is. Ez, amíg tart, Európához méltó.” (Csillaghy András)

„A város felett, ahol élek, harmadik napja csendes a légtér. A NATO azonban annyira kiszámíthatatlan, hogy sohasem tudhatjuk előre, melyik pillanatban remegnek meg újra a falak, az ablakok. Egy-két napig békén hagy itt bennünket Újvidéken, de aztán mindig újra tapétára kerülünk. Légiriadó is on the board!” (Szabó Palócz Attila)

2009. május–június – XI. évfolyam 4. szám
Mustrák

Madár János • Holdfény • Fogadjanak örökbe

Lászlóffy Csaba • Dögevők • Közelkép egy néhai hatalmasság ravatalán • Torda után, akár a világ vége

Bertha Zoltán • A hetvenéves Lászlóffy Csaba köszöntése

Szepes Erika • Lászlóffy-glossza jázminillatra

Mustra

Nagy Koppány Zsolt • Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk

Zalán Tibor • Patt Lenn

Benedek Szabolcs • Március

Mátyus Aliz • Mítosz és valóság

Szabó Palócz Attila • Lapsus

Molnár Miklós • Begorombul a huhogály

Vasadi Péter • Csönd-zóna • Kint, bent • Többet tessék pihenni • Sejtelem

Nagy Zopán • Non – szensz • Kivonat(ok)

Koch Imre • Virtuális mezők • Kísértés

Horváth Bernadett • arról, ami láthatatlan • impresszió • írni, hiába

Nyerges Gábor Ádám • A Muszájkatullusz

Kutas József • Kétéltűek tánca

Kő-Szabó Imre • Elnyújtott sípszó

Tárlat

Magyari Márton festményei

Wehner Tibor • A festőiségek szabadsága

Mustra

Csillaghy András–Hubay Miklós • Erdély és a Felvidék: valóság és mítosz

Orosz István • Sári

Weiner Sennyey Tibor • Ablaikit

Zirkuli Péter • Noktürn

Móra Regina • Vörös hajú • Tengerparton

Csíki András • Muszáj • Vers vagy te is

Erdélyi Tea • Átmenet • Te vagy • tört

Szóvár

Balázs Géza • Az alakzatok mint szöveg- és stílusépítő eljárások

Ablak

Váradi Ábel • „az élet örök / kockán forog”

(Kiss Anna • Az úrnő ezüst ujja)

Bereti Gábor • Egy jó regény belső árnyai

(Jenei László • Szarvas a temetőben)

Véghelyi Balázs • Akiben a harang szól

(Csoóri Sándor • Harangok zúgnak bennem)

Németh István Péter • Könyvjelző a Kísértetek korába

(Bekezdések Suhai Pál költészetéről)

Káva Téka – Napút-füzetek 34.

Lukáts János • Keserű teher

(Tizenhárom novella)