NAPÚT 2009/4., 56–57. oldal
Tartalom
Molnár Miklós
Begorombul a huhogály
Nagy Zopán
Non – szensz • Kivonat(ok)
Vasadi Péter
Csönd-zóna
Magamon hordom, mint
könnyű köpenyt, áttetsző
lebegést, mely túlleng
fodrozódva síkon, hegyen,
s tornyot, villanyoszlopot,
kazlat beföd, lépteket,
zsivajt, bőgést, dörgő
motort, csörömpölő menet-
oszlopot, baltacsapást;
farönk hasad, s vastag
gyökérre sújt a fényes él;
e csönd el is homályosít,
bár forog a mindennapi
őrület tovább, de mint
a néma filmben, csak
surrogását hallani,
s egyszer majd azt se;
akkor megértjük: igaz
történetünk elsötétítő
haragban a csönd föl-
építése volt, hiába, hogy
a Konok Agyasság villámot
táncoltatott törékenyen
megrajzolt testen, tájakon,
egyet, tízet, vakító izzás-
köteget, hogy még a levegő
is lángra kapjon; s akár
Goya őrültje, ni, eltátott
szájjal élvezte is a
történelmi rövidzárlatot.
Angyal jön majd.
Madársuhogással jó sereg.
A csönd-zóna leplét föl-
röpteti, s ékes mozdulattal
az ég alatt sarló-kapát a
földre vet, hadd saraboljon.
Kint, bent
Itt ácsorgok, s már mióta
ebben a kalapács-nehéz
kulcsra zárt kapuban,
hogy bemehessek, végre;
Ferenc is így tapogott,
s várakozott a hóban.
S egyszer csak hallom:
Miért csuktátok rám,
fiúk, ezt a karantént?,
kiáltja bentről a Bárány.
Többet tessék pihenni
Na-igen, persze, tudom.
Jól is esik leheverni.
Csak ne volna az a
fekvőhely, bárhol van,
s bármilyen, nyikorog
vagy olajozott rugókon
huppan, csak ne volna
a semmi
domborodó melegágya.
Sejtelem
Ahogy forgattam, s kezdtem
benne lapozni elölről
hátra, hátulról előre,
s itt is, ott is bele-
mélyedtem, s rövidesen
be fogom tenni, szóval
ezt az egészet, alig-
hanem félreértettem;
de nem akárhogy,
mert – tökéletesen.
Akkor pedig ellenem
hiába kapálózik:
a magja vagyok.