NAPÚT 2009/4., 62–63. oldal
Tartalom
Koch Imre
Virtuális mezők • Kísértés
Nyerges Gábor Ádám
A Muszájkatullusz
Horváth Bernadett
arról, ami láthatatlan
„…s csak ekkor látod, hogy mi, honnan, hová
vezet, mert idővel minden láthatatlanná
válik…”
(Dunajcsik Mátyás – Néhány szó a ragaszkodásról)
megfigyelhető volt
az öröklött mechanizmus
amikor nyelt
behunyta szemeit
átadta magát
teljesen
a gégefedő zárult
a hideg víz
átjárta egészen
eltűnt a pohárból
az átlátszó jég
szervezetébe került
és már nem egy pohár
jég volt hanem
víz és nyál és sav
és a vérkeringés volt már
ez a pohár jég
lett a vér-
keringés
és nem veszett el
csak átalakult
impresszió
vetetlen ágyban fekszenek
az egyik lelke szakad
a másik simogatja
egyiknek sem
másiknak sem kell
már fény
[[[az idő bezárul]]]
nem tágul tovább
el – fá – rad…
írni, hiába
––––––––––––––––––––––
felhőkhöz írt versekkel fűtök
be ma hab könnyű
meleg s é g
járja át a
tere t pár
per c és
új ra
fá zom
nem értek ti semmit dddiiiidd
deeeeeerrrrrrrrgggggggeeeem
felhőkhöz írt boldog versek
––––––––––––––––––––––