NAPÚT 2008/5., 118–119. oldal
Tartalom
Georg Trakl
Télen
Macuo Basó
haikui
Marie von Ebner-Eschenbach
Szent Péter és a Kékharisnya
Menny kapuján leány koppant,
Szent Péter szól: ’Ki van ottan?’
Szeppent lányka: „Egy Harisnya.”
A szent szép szóval buzdítja:
’Mutatkozz be hogy’ illenék!
Mily Harisnya?!’ „Bocsánat: kék.”
Dörgve állja el az ajtót:
’Ritka erre a te fajtád.
Ilyen szabad szellemű, mint te,
Ördögnél is pimaszabb szinte,
távozz! Ő tud valószínűleg
Rólad, s meglesz Urunk nélküled.’
„De én nélküle: nem! Ezt jól tudom.
Bocsáss be, ó, s tovább ez uton!”
Belekap Péter leplibe,
nem röst térdepelni se.
„Erős Szikla, el ne taszíts,
hadd lássak az Arcába is,
hisz úgy kerestem, s mert Örök az.”
’Lányom, kerested, szent igaz,
de nem úgy, ahogy megíratott,
idegen itt földi alakod.’
Fölpillant rá a fehérnép:
„Életemet bár ismernéd,
tudnád, boldog óráimban
elmondhattam, Isten itt van.”
Posztonálló hökken: ’Hogyan?!’
„Ott volt, ahol otthon voltam,
(ez ím hivatásom éppen)
a szívemben. Csodásképpen
körülvett a Legfönségesebb,
fénnyel szőtt szövétneket,
miből mindig maradt szikrányi
világ újra reátalálni.
Isten – oltáron vagy pedig
szívemben – szebben hol rejtezik?
Dönts felőle, a te dolgod.
Pokol vár vagy boldog leszek, boldog?”
Zavarba jött a mennynek őre
s hallgatott hosszan eltűnődve,
mert jól felel, hogyha kérdik,
és amíg szól csak, fogja végig
Szent Péter a glóriáját:
’Beszéld meg odabent – jer hát!’
Németh István Péter fordítása
Marie von Ebner-Eschenbach (1830–1916) osztrák író, Ferdinand von Saarral együtt ő tekinthető a XIX. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb képviselőjének.