NAPÚT 2008/5., 120. oldal
Tartalom
Marie von Ebner-Eschenbach
Szent Péter és a Kékharisnya
Buccso
tankája
Macuo Basó haikui
Régi kunyhómat
új lakó díszíti fel
babák ünnepén.
Nyári hegytetőn
fapapucshoz könyörgök
s útnak indulok.
Beültették már
mindenütt a rizsföldet –
árnyat adó fűz!
Rizst ültető kéz
ó, egykoron Sinobu
kelméket festett.
Ó, Kaszadzsima
hol vagy esős időben,
cuppogó sárban?
Nőszirom kékje –
bekötözöm sarumat
cipőfűződdel.
Májusi eső
sem győz le téged: fénylő
színarany szoba!
Arcpirosító
pamacsvirág – épp, mint egy
szemfestő ecset.
Napsugár tüzét
tengernek ajánlod fel
Mogami folyó!
Ó, Kiszagata!
esőben ázó bús Szeisi,
alvó virágszál.
Bódít a zsenge
rizs illata, vándorlok –
jobbra: nyílt tenger.
Ó, mily kedves név:
Kisfenyő! S szélfútta sás,
kis hagivirág.
Lám a mai nap
törölni kell szavaim –
kalapomon dér.
Udvart söpörtem;
kilépek a templomból:
fűzfalevél hull!
Holdfény szikrázik
Jugjónak tisztelegve
áldott homokon.
Ó, magányosság!
Szuma öble feledtet
sivár őszi part.
Hullámok között
elvegyülnek kis kagylók,
s hagi szirmai.
Kéthéjas kagyló
kettős öblét elhagyjuk
én, s társam, az ősz.
Vihar Judit fordításai
Macuo Basó az egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb japán költő. 350 évvel ezelőtt, 1644-ben született és 1694-ben, 300 éve halt meg. Az ismert és kedvelt japán műfajt, a haikut vitte tökélyre, amely nemcsak Japánban vált népszerűvé, hanem az egész világon is.