NAPÚT 2008/5., 109–110. oldal
Tartalom
Julia Franck
Délibába
Stig Claesson
Magányosan Budapesten
A csupasz lábú farkas
(Számi mese)
Volt egyszer egy derék ifjú, aki sosem ivott pálinkát és sosem pazarolt el semmit, de nagyon szerencsétlen volt, s ha időnként keresett is valamit, nem lehetett tudni, hová lett.
Egyszer elindult egy folyóhoz horgászni. Ahogy mendegélt, szembejött vele egy öregember, és azt kérdezte: „Hová mész?” A fiú elmesélte, hogy merre tart. Akkor az öreg így szólt: „Adok neked egy horgot, de bármit is fogsz vele, ne nézd meg, amíg három dolgot ki nem fogtál.” Az öreg azt is megmondta neki, hogy hol horgásszon, és hozzátette: „Amit fogsz, azt darabold fel apróra, és dobd vissza ugyanabba a lékbe!” A fiú elment a lékhez, és horgászni kezdett. Amint ott horgászott, egyszer csak valami a horgára akadt, de ő nem nézte meg, amíg három dolgot ki nem fogott. Amikor aztán megnézte, egy-egy csontot látott egy emberi koponyából, egy karból és egy lábból. Feldarabolta őket apróra, s visszadobta ugyanabba a lékbe, amelyikből kifogta őket. Ahogy tovább horgászott, egy lány akadt a horogra, és olyan szép volt, hogy minden egyes csontja ragyogott a bőre alatt. A fiú elvette feleségül.
A lány zsebkendőket szőtt, amiket a férje eladott a városban, így éldegéltek. Amikor a király fia felfigyelt arra, hogy milyen szép és ügyes a fiú felesége, saját feleségének akarta, s a fiú életére tört. A király hívatta a fiút: „Hozzál nekem egy olyan farkast, amelyiknek nincsen szőr a lábán!” A fiú elszomorodott, és bánatosan tért haza a feleségéhez. A felesége azt kérdezte tőle: „Miért vagy ilyen szomorú?” A fiú azt felelte: „A király megparancsolta, hogy szerezzek egy olyan farkast, amelyiknek nincsen szőr a lábán.” Azt mondta a felesége: „Menj el ahhoz a lékhez, amelyikből engem kihúztál, ott találsz majd egy ilyen farkast.”
A fiú útnak indult két férfival. A léknél meg is találta a csupasz lábú farkast. Azt mondja a farkas: „Nem kártyázunk?” Akkor aztán elkezdtek játszani, és a farkas nyert. Azt mondja a farkas a feleségének: „Tégy fel egy kost a fazékba!” Akkor a farkas felesége megragadta az egyik ifjút, és megfőzte. A farkas megkínálta a másik két férfit is, de azok nem ettek.
Akkor ismét szólt a farkas: „Játsszunk tovább!” Azok ketten nem akartak, de így szólt a farkas: „Ha nem akartok, akkor megeszlek titeket.” Játszaniuk kellett hát, a farkas megint nyert, és azt mondta a feleségének: „Tégy fel egy kost a fazékba!” Akkor a farkas felesége fogta a másik férfit, és megfőzte. Miután a farkas és a felesége ettek, azt mondja a farkas a fiúnak: „Na most mi ketten fogunk játszani.” A fiúnak játszania kellett, és vesztett. Akkor így szólt a farkas a feleségéhez: „Tégy fel megint egy kost a fazékba!” Akkor a fiú elsírta magát, a farkas felesége pedig fenni kezdte a kését. A fiú fogta a zsebkendőjét és elkezdte letörölni a könnyeit, de akkor a farkas meglátta a lánya nevét a kendőn, és azt mondta a feleségének: „Végül is nem ölheted meg a vejünket!” Akkor a farkas megkérdezte a fiút, hogy mi járatban van, a fiú pedig elmesélte neki. Akkor a farkas azt mondta a fiúnak: „Miért nem mondtad meg előbb, hogy ki vagy és hová tartasz? Akkor nem öltem volna meg a tiéidet.” Aztán arra kérte a fiút, hogy üljön fel a hátára, és elszaladt vele a királyi udvarba. Amikor odaértek, a fiú felesége már a királyfié volt. A farkas beugrott az ablakon, s úgy hátba vágta a királyt, hogy az felrepült a levegőbe, majd amikor visszaesett a földre, darabokra szakadt. A farkas másokat is meg akart ütni, de az emberek kiabálni kezdtek: „A fiú lesz a királyunk!” Erre a farkas megtorpant, a fiú király lett, és boldogan élt még sokáig a feleségével.
Tillinger Gábor fordítása
A fenti számi (lapp) mese Just Knud Qvigstad (1853–1957) híres norvég tudós hatalmas gyűjtéséből származik. Az itt szereplő mesét a számi Isak Persen Saba (1875–1921) jegyezte le Qvigstadnak 1891-ben.