NAPÚT 2008/5., 71–72. oldal
Tartalom
Viggo Mortensen
Őskövületek • Csak kávé • Metszések • Idilli út északon
Benedek Barna
festményei
Orhan Pamuk
Az Ártatlanság Múzeuma
A precizitások festőisége
Benedek Barna festőművész alkotásai
Az 1973-ban Budapesten született, majd Pécs városában festőművésszé érett Benedek Barna alkotásai kapcsán óvatosan kell megvonnunk a művészettörténeti következtetéseinket, esztétikai ítéleteinket. Óvatosságra az int, hogy a város által őrzött gyűjtemény révén a Pécs két emblematikus művészévé vált Csontváry Kosztka Tivadar és Victor Vasarely közül meglepő módon nem Vasarely, hanem Csontváry adott erőteljesebb ösztönzéseket alkotónknak, holott a formai párhuzamok inkább, vagy kizárólagosan a magyar származású, Franciaországban kibontakozott életművű, absztrakt mester példaadó voltára utalnak. De a formai, a stilisztikai összevetés ezúttal, vagy ezúttal is tévutakra visz: a szellemiség, a program, a festői mondandó, az alkotói elhivatottság sokkal fontosabb a külsődleges azonosságoknál és megfeleléseknél. Fogadjuk el szikár tényként: a festővé válás kezdeti szakaszában Benedek Barna a legmélyebb ösztönzéseket Csontváry piktúrájából merítette. A felkészülés pécsi periódusát vizsgálva a szakmai életrajz adhat további támpontokat, hogy mesterei alkotóelveiből, művészetének szellemiségéből – a festészeti alapelemeket analizáló, a geometrikus jellegű kompozíciókat festő Lantos Ferenc, a színek kifejezési lehetőségeit műveivel elmélyülten kutató Keserü Ilona és a talányos festőiségekre, a festői érzékenységekre hangolt kompozíciók művésze, Tolvaly Ernő művészetéből és tanításaiból – mit kamatoztatott a fiatal, a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán az ezredforduló előtti és utáni években tanulmányait végző művész. Amiként Benedek Barna nem vált Csontváry követőjévé, nem vált kitűnő mestereinek utánzójává, művészeti törekvéseinek közvetlen továbbvivőjévé sem: tanulmányait lezárva a modernista hagyomány szellemében alkotva az önálló festői megszólalás lehetőségeit kereste.
Benedek Barna a közelmúlt, a festői tanulmányok lezárása óta született, két-három éves alkotóperiódust felölelő képegyüttese egy karakteres alkotói profilú, határozott festői elvrendszer szellemében dolgozó és rendkívül következetesen építkező művészt reprezentál. Művészete a XX. századi avantgárd kezdeményezések által kimunkált, a látható valóságtól és leképezésétől már távolra rugaszkodott, egy új festői valóságot kreáló alkotómódszer szellemében artikulálódik: elvont nyelvezet, főként geometrikus jellegű motívumok megjelenítése, a festőelemek önértékeinek kiaknázása jellemzi művészetét. E piktúra sajátos módon integrálja, szintetizálja a strukturalista szellemiség, a geometrikus, a minimalista kezdeményezések nóvumait és az op art áramlata által kikristályosodott alapelemeket és értékeket: a művek mélyrétegeiben ott munkálnak a múlt századelő orosz avantgárdjának vívmányai, Moholy-Nagy László kezdeményezései, Mondrian és Klee piktúrájának tanulságai, és a közvetlen hatás hiánya ellenére természetesen azért megkerülhetetlen Vasarely és az op art irányzatát meghatározó művészek munkássága is. És a hagyományosan vászonra olajjal festett, a festéket hol ecsettel, hol hengerrel fölvitt és rögzített képeiben mindezeken túl jelen vannak a legújabb kor képalkotó eljárásainak módszerei és technikái is: a számítógépes tervezés, a grafikai, a nyomdai technikák alkalmazása, esetenként a számítógépes nyomás, a print kompozícióba építése, a maszk-sablonok alkalmazása.
Benedek Barna kompozícói világosan körvonalazott, pontosan megjelenített geometrikus alapelemekből felépítettek: körök, illetve korongok, négyzetek, téglalapok, paralelogrammák, sávok, csíkok egymás melletti, egymás alatti és fölötti, jobbára függőleges és vízszintes, esetenként ferde, de egymással rendszerint párhuzamosan futó motívumainak rendszere jelenik meg a vásznakon. Ezekben a geometriai rendszerekben zajlanak le az elvont festői történések: a finom elmozdulások, a torzulások, az elmosódások, az elhomályosulások, a kivilágosodások, a sűrűsödések és a fellazulások. A tiszta, átlátható rend néhol felbomlik, megbillen, máskor meg sejtelmes közeggé alakul: a síkok mintegy varázsütésre megfoghatatlan, pontosan behatárolatlan, végtelen mélységű tereket tárnak a szemlélő elé. A képi történések nemcsak a festői megjelenítés ezen szférájában játszódnak le, hanem az optikai tartományokban is: a motívumok ismétlődő sorozata, a sávok és a csíkok egymásmellettisége, a sötét és a világos árnyalatok váltakozása különös és izgalmas villódzásokat kelt, optikai rezgéseket, illuzionizmusokat indukál, és a festői közegeket olyan szín- és árnyalat-sugárzások, képi talányosságok itatják át, amelyek elbizonytalanítják a szemet. Szemlélőként megpróbáljuk tetten érni a változások előidézőit és a váltások pontos dimenzióit, de a dolgok valamiképpen foszlékonyakká, megfoghatatlanokká válnak. És más a Benedek-táblakép, ha távolról szemléljük, más, ha közelebbről vesszük szemügyre, és megint csak más, ha egészen közel hajolva tanulmányozzuk a vásznakat: a távoli nézőpont a nagyvonalú motívumrendszert tárja elénk, a közelebbi a variációk, az alakváltozások, a részletszépségek világát fedezteti fel, míg az egészen közeli vizsgálat a hallatlan sok részletből, finom áthatásból való felépülés festői gazdagságát jeleníti meg előttünk.
A visszafogott formarend visszafogott kolorittal, esetenként puritán egyszínűséggel, monokrómiával társul, amely a feketék és a szürkék uralma alatt áll. Szikár, fegyelmezett világ ez, s a logikus gondolkodásra utal a rend, a szabályszerűség, a rendszerelvűségre utaló ismétlődés is. Minden precízen megjelenített: nincs pontatlanság, nincs felületes vagy odavetett kidolgozottság, nincs semmi esetlegesség. Ám a rend, a precizitás, az ismétlődés, a geometria nem csak a dekorativitást, a tetszetősséget élteti: a variatív jelleg játékos szellemiséget feltételez, míg a látszatszerűségek és illuzionizmusok álcájában vagy álcája alatt költői érzékenységek, dús érzelmek és szenvedélyek munkálnak. Elvont nyelvezetével, az elvonatkoztatások szférájába emelt és előadott festői történeteivel ugyanúgy festői korképet rajzol meg, mint egy természetelvű, posztimpresszionista vagy expresszív festő; Benedek Barna kompozíciói önmaguk festői szépségein túl a valósággal, a korjelenségekkel való gondolati és emocionális összevetés révén bontakoztatják ki művészeti jelentőségüket.
Wehner Tibor