NAPÚT 2008/3., 27. oldal
Tartalom
Papp Tibor
Romhányi Török Gábor
Gúzsba kötve táncolni? Szépen hűtlenkedve? Öncélú magamutogatás? Hosszú kirándulás? Mondatépítészet? Újjászületés?
Hogyan fordul a mű? Húszan fejtik ki, gyakorló interpretátorok, a maguk válaszát az alábbi kérdésekre:
a) Van-e belső szabálya, amelyet műfordítói gyakorlatában követ: saját használatú öt-, hétparancsolat?
b) Születhet-e szellemes személyes megfogalmazása - akár most, kérésünkre - a műfordítás mibenlétének?
c) Meddig ér egy szakfordító kompetenciája, és állhat-e helyt műfordító szakfordítóként?
Rácz Péter
a) Az 1. szabály: nincs szabály. Adott író, adott művében adott, konkrét hely van – azt kell lefordítani. 2. Szeresd, amit csinálsz, szeresd az irodalmat és a nyelvet; szerelemben az idő nem számít, napokig törheted a fejed a helyes megoldáson. Főleg a saját nyelvedet és irodalmadat ismerd. Meg azt, amit fordítasz. 3. Merj. Merj merni mindent. A fordítás – miként az írás – szabad tevékenység. 4. Az író nem téved, legfeljebb nem ismered még a gondolatmenetét. 5. A fordításod hangozzon megfelelően, de a szöveg képe is fontos lehet. 6. Mint mondtam, mindennek az ellenkezője is igaz.
b) Miért? Az írásnak van szellemes és személyes megfogalmazása? A zenélésnek? A festésnek? Az alkotót és majd a közönségét a végeredmény érdekli. Persze kékharisnyák olykor fontosnak tartanák tudni, hogyan készül a mű(fordítás) és mire gondolt közben az alkotó. Végül is persze lehetnek érdekesek ezek a kérdések is. De azért a lényeg olyasmi, hogy a műfordítás annyi, mint az eredetivel majdnem megegyező, de más nyelvű irodalmi alkotás létrehozása, feltételezve, hogy mind a műfordító, mind a közönség elfogadja: nekünk, az olvasók 99 százalékának a lefordított mű lesz az eredeti. Ami nemcsak azt jelenti, hogy Tolsztoj vagy Böll hősei szinte magyarok, hiszen magyarul gondolkoznak a regények oldalain. És persze el kell fogadnunk, Nemecsek is lehet olasz vagy bolgár kisfiú, ha egyszer olaszul és bolgárul érez, gondolkozik, beszél. És Csingacsguk is tud magyarul. Sőt: szlovákul is.
Hogy más nyelven íródott regények vagy versek magyarul is regények vagy versek legyenek, a műfordító majdnem ugyanazt teszi, mint az író – s közben használ egy mankót. A műfordító mankója az eredeti mű. A közfelfogás szerint a mű (új) nyelvéért a fordító felel, és ez így helyes.
Az olvasó tudja, de ne érezze, hogy fordítást tart a kezében. Megoldani minden problémát meg kell oldania, hogy hogyan, az az ő magánügye.
c) A kérdést alig értem. A szakfordító kompetenciája a szakszövegig terjed. A szakfordítónak az adott szakterület 200-1000 szakkifejezését kell ismernie. Ha egy műfordító ismeri valamely szakterület 200-1000 szavát, akkor szakfordíthat, ha van kedve hozzá. Műfordítani (irodalmi művet létrehozni) mindig nehezebb, mint szakszöveget más nyelvre átültetni. Egy szakfordítónak nem kell stilisztikai bravúrokra törekednie, munkájához elég az egyszerű nyelvtudás. Mindebből világos, hogy az irodalmi fordítást, azaz a műfordítást, amely a nyelvi kultúra alapja, alfája és ómegája, magasan a szakfordítás fölé helyezem. A szakfordítás iparosmunka, a műfordítás művészet.