NAPÚT 2008/5., 123–125. oldal

Tartalom

Lázár Eszter
Vallomás és bírálat

Budaörs – Wudersch

Idegenség és regionalitás

Regionalität und Fremde. hrsg. von András F. Balogh und Erhard Schütz. Berling, Weidler Verlag, 2007

    A különböző kultúrák, irodalmak vizsgálatánál gyakori eset, hogy az önmagában szemlélt tárgy megértésénél és értelmezésénél sokkal gyümölcsözőbb az az összehasonlító módszer, mely nem csupán egy (nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi) irodalmat jelöl ki kutatási célul, hanem az egymás mellett létező, egymással valamilyen kapcsolatban lévő irodalmakat egymáshoz való viszonyukban próbálja megérteni, s az elemzés ezen szándéka egy átfogóbb, szélesebb horizontú kép, eredmény lehetőségét kínálja a kutatóknak. A Balogh F. András és Erhard Schütz szerkesztésében nemrég napvilágot látott Regionalität und Fremde (Regionalitás és idegenség) kötet már címében jelzi azt a két fogalmat, amelyek szervezik és irányítják a könyvben helyet kapó tanulmányok kérdésfeltevését. A Literarische Konstellationen, Visionen und Konzepte im deutschsprachigen Mitteleuropa (Irodalmi körülmények, víziók és elképzelések a német nyelvű Közép-Európában) alcím tovább árnyalja az olvasó első benyomását: a szerkesztők ezzel tovább értelmezik a címet, és emellett az alcím szavaiból az is kiderül, hogy a szerzők tisztában vannak mindazzal, hogy elképzeléseikkel, értelmezéseikkel új lehetőségeket nyújtanak, azonban korántsem ringatják magukat az egyedüli és megfellebbezhetetlen igazság kimondásának illúziójába. Az előszóban a szerkesztők rámutatnak arra, hogy a folyamatosan egységesülő világban egyre nagyobb teret nyer a regionalitás szempontja, hiszen a globális és a regionális a legújabb tapasztalatok és elméletek fényében immár nem feltétlen ellentétpárként léteznek egymás mellett, hanem sokkal inkább egyfajta különös egységben. A globális és regionális fogalmak térnyerése ugyanakkor felerősítette az Idegenre, az Idegenségre való figyelmezést is a kutatásokban. A kötetben szereplő tanulmányok elsősorban a Közép-Európában élő németek irodalmát elemzik, s a kérdezés irányát erőteljes mértékben meghatározza a kisebbségben, más nemzetek és kultúrák ölelésében élő németek helyzete, tehát az a fajta regionalitás, ami nem a bezártságot, az elzárkózást jelenti ebben az esetben, hanem egy bizonyos viszonyrendszert, kulturális kapcsolatokat. Míg eddig az idegenség elsősorban az Európán kívül területek és kultúrák megismerése során vált érzékelhető tapasztalattá, addig ezek az írások rámutatnak arra, hogy az idegenség nem feltétlenül a térbeli távolság szempontját kell jelentse, hanem a közeli, a mellettünk lévő is nyújthat olyasfajta idegenség-tapasztalatot, ami a másik megértése mellett önmagunk meghatározásában is előnyös lehet.
    Erhard Schütz Regionalität und Fremde. Einleitende Überlegungen (Regionalitás és idegenség. Bevezető megfontolások) című elméleti tanulmányában Klaus Hermsdorf és Martina Wagner-Egelhaaf munkáira hivatkozva a régiót olyan területként határozza meg, mely változó jegyeinek köszönhetően elválasztható a végtelen tértől, s így behatárolható. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a régió nem egyszerűen fizikai területként van jelen gondolkodásunkban, hanem egy olyan tudományos, politikai vagy kulturális képződményről beszélünk esetében, melynek különböző feltételei és adottságai az értelmezés új és tágabb lehetőségét kínálják. Az idegenség kapcsán pedig megállapítja, hogy sokkal többet nyerhetünk a kulturális különbségek felismerése és megértése révén – önmagunkra vonatkoztatva is –, mint ha csupán az egységet, egyfajta belső esszenciát kívánnánk megőrizni. Itt tér ki arra is, hogy a nacionalizmus nemzeti sztereotípiákat felvonultató ideológiája az, ami a leginkább mozgatja és irányítja az idegenség képzetének létrejöttét. Schütz az irodalom és a régió kapcsán egy új, tömörebb hármas felosztást javasol az eddigiek helyett. Az irodalom bázisát megképző régión olyan kultúraföldrajzi képződményt ért, melyben fontos az irodalom helyi kötődése, s ezen irodalomban hangsúlyos szerephez jut a kiemelt terület; példaként Günter Grass Danzigra vonatkozó műveit említi. Az irodalom horizontjaként tételeződő régió alatt főként az irodalom irányultságát érti; ebben az esetben olyan irodalomról van szó, ami főként egy terület közönségéhez szól, s idetartozónak véli a nyelvjárásban írt műveket. Harmadik kategóriaként beszél a régióról vagy a regionalitásról mint az irodalom intenciójáról, ami jelen esetben az a képződmény, amit az irodalmi alkotások – különböző okokból – létrehoznak, s itt említi azokat a kisebbségi irodalmakat, melyek az önmeghatározás érdekében egy bizonyos identitásképet teremtenek meg.
    Schützhöz hasonlóan Andrea Polaschegg tanulmánya is elméleti alapvetéseket tartalmaz a régió és az idegenség/idegen fogalmai kapcsán. A szerző írásában olyan fogalmakat tisztáz, melyek szétválasztása és pontos meghatározása a kötet tanulmányait tekintve különösen fontosak. Az idegen/idegenség fogalma kapcsán gyakran szóba kerül ennek az „ellentétpárja”, a saját. A szerző rámutat arra, hogy érdemes ezen fogalmak meghatározásánál feltárni a definíció elsődleges szempontjait. Míg az idegen/idegenség esetében a távolság játszik kiemelt szerepet, addig a saját meghatározásában sokkal inkább a különbség. A különbség és a távolság szempontjai már két különböző kategória meglétét sejtetik. Az egyik az identitás (Identität), a másik a megértés (Verstehen). Míg az identitás megképzése esetében a különbség, addig a megértés folyamatában a távolság válik fontos elemmé. Mindezzel Polaschegg arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a saját a másikkal (das Andere), az idegen/idegenség a meghittel (das Vertraute) alkot dichotómiát, s ezen viszonyok látása egyes kultúraközi folyamatok alaposabb megértéséhez vezethet.
    A kötetben szereplő tanulmányok a régió (Közép-Európa) és az idegenség fogalmait és ezek az értelmezést irányító szempontját szem előtt tartva széles időszakot ölelnek fel. A középkorról vagy a XIX. századi nemzetiségi törekvésekről szóló írások mellett megtalálhatók olyan szövegek is, melyek a XX. század második felének irodalmi jelenségeit értelmezik. Balogh F. András Regionales Denken und Fremdheitsbilder in den deuschen Flugschriften der Frühen Neuzeit (Regionális gondolkodás és idegenségképek a korai újkor német röpirataiban) című tanulmányában a XVI. századi röpiratokat vizsgálva mutatja ki, hogy a korabeli német szövegek hogyan szüntetik meg bizonyos mértékben az idegenség képzetét Magyarországgal kapcsolatban. Azáltal, hogy ezekben az írásokban a különböző személyek vagy települések német nevét használták, a röpiratok részlegesen felszámolják az idegenség képződményét, hiszen így megszűnik az a távolság, amit például a nevek vagy nyelv meg nem értése okozhatott. Meike Herrmann Der fremde Blick auf die Provinz (Idegen pillantás a vidékre) című tanulmánya már három XX. századi alkotó prózáit értelmezi. Zsuzsa Bánk, Terézia Mora és Herta Müller művei és ezek németországi recepciója kapcsán Herrmann azt vizsgálja, hogy az ezen alkotásokban megjelenő magyarországi és romániai vidék idegen képe miként járult hozzá a szerzők kedvező fogadtatásához és elismeréséhez, és a recepció elemzése arra is rámutat, hogyan változott meg a Kelet-Európáról kialakult kép Németországban.
    Az idegenség és a regionalitás, mint a kötetben szereplő elemzések kérdésfeltevését meghatározó szempontok, új távlatokat jelentenek a közép-európai irodalmak értelmezésében. Az irodalmi művek komparatív vizsgálata mellett azonban érdemes lenne a magyar és német irodalomtudomány regionalitással kapcsolatos eredményeit – és meglévő különbségeit – is összevetni, hiszen egyazon régió különböző értelmezési kísérleteinek összehasonlítása bizonyára tovább árnyalná a térség irodalmairól alkotott képünk, s hozzájárulna ahhoz is, hogy a régió különböző kultúrái önmaguk jellegzetességeinek megőrzése mellett Közép-Európa kulturális sokszínűségét is megőrizzék.

Vincze Ferenc

A lap tetejére