NAPÚT 2008/5., 76–77. oldal
Tartalom
Szakolczay Lajos
Síkot a tér templomává
A többnyelvűségi hagyomány hiánya
Elkötelezettség és oktatás
„Szembe kell néznünk a nemzetiségi oktatás problémáival”
Interjú Knáb Erzsébettel, a Magyarországi Németek Általános Oktatási Központjának igazgatónőjével
– Mennyiben befolyásolta pályáját, karrierjét magyarországi német származása, illetve a nemesnádudvari környezet, amelyben felnőtt?
– A magyarországi németek életében, a 60-as években még nagyon erősen lehetett érezni a háború utáni történések hatását. A történések és a politikai akarat ellenére Nemesnádudvaron erős volt az összetartás a németek között. Számomra egyértelmű volt, hogy olyan gimnáziumot választok, ahol németet lehet tanulni, és német nyelvterületen fogok majd egyetemre járni.
– Ha már szóba hozta az egyetemet, miért választotta a német–történelem szakokat?
– Valójában németet és újságírást szerettem volna tanulni, ezekre a szakokra is jelentkeztem. Akkoriban nem volt egyértelmű, hogy az embert arra veszik fel, amire jelentkezik. Meghirdették a német–történelem szakpárt, én pedig elfogadtam ezt a lehetőséget.
– Mennyiben volt tudatos választás, hogy a tanulmányok után régi gimnáziumába, Bajára tért vissza tanárként?
– Szerettem volna a régi iskolámba visszatérni, mindig is szerettem az intézmény atmoszféráját. Később aztán adódott a lehetőség, hogy tovább is lépjek, hogy tanítsak a germanisztikai tanszéken is. Szeretem a pedagógusi pályát, külön öröm például, hogy a mai napig jók a kapcsolataim korábbi diákjaimmal, sőt néhány korábbi tanítványom ma a bajai gimnáziumban dolgozik.
– 1994 óta igazgatója az intézménynek. Ez idő alatt a korábbi Frankel Leó Gimnáziumból a Magyarországi Németek Általános Oktatási Központja lett. Hogyan élte meg ezt az igen sok munkával járó átalakulást?
– Az elején nehezen tudtam elképzelni, milyen nagy és összetett feladat vár ránk. Ha ma megkérdeznék tőlem, végigcsinálnám-e még egyszer, kicsit bizonytalan lennék a válaszadásban. Voltak pillanatok, amikor elgondolkoztam, hogy jó döntést hoztam-e. Egy kis iskolából egy oktatási központot kívántunk kialakítani egy olyan környezetben, amely sok szempontból Magyarországon a perifériára szorul. Sajnos, a német nyelv tudása kapcsán is jelentős hátrányokkal kellett szembenéznünk. Németországi segítség nélkül biztosan nem ment volna. Nekünk magunknak kellett azonban egy új koncepciót kidolgoznunk, a megfelelő embereket megkeresni. Szerencsére ez sikerült. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy 2000-ben aláírtuk a szerződést, amely lehetővé tette, hogy iskolánkban megszerezhető a német érettségi. Ezzel nemcsak a diákok számára nyílt meg a világ, hanem a magyarországi német oktatási rendszer is felértékelődött.
– 2007 óta alelnöke a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának. Az, hogy egy pedagógust választottak alelnöknek, talán azt is jelenti, hogy a magyarországi németek politikájában kiemelt jelentősége van az oktatásnak, a német nyelv megőrzésének. Ön mennyiben osztja ezt a véleményt?
– Meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb lehetőség az oktatás területén rejlik, ugyanakkor a legtöbb kötelezettség is. Ha azt akarjuk, hogy a németség Magyarországon sokáig megmaradjon, el kell érnünk, hogy diákjaink jól elsajátítsák a nyelvet. Szembe kell azonban nézni a tényekkel. Sajnos az iskolákban nem mindig olyan a helyzet, amilyet mi szeretnénk. Az iskolába jelentkező diákok némettudása nem elégséges. A német nyelv visszaszorulása olyan veszteség, amellyel kezdenünk kell valamit. Hatékonyabbá kell tenni a németoktatást iskoláinkban. Ehhez nem elég új módszerek bevezetése, szükség van egy minőségi és minősítési rendszer bevezetésére az oktatási intézményekben. Tudom, ez nem egy kedvelt dolog, senki nem szereti, ha ellenőrzik, de az egyetlen kiút, ha emeljük a minőséget. Először tükörbe kell néznünk, fel kell mérnünk a pontos helyzetet, problémáinkat, csak utána tudunk megoldásokat keresni. Sajnos kevés a jól képzett némettanár és kevés a németül jól beszélő szaktanár is. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata tisztában van ezzel a problémával, és meg kívánja oldani azt. Sajnos nincs sok beleszólásunk, mert a nemzetiségi oktatás nem autonóm hazánkban.
– Ezek egyértelmű szavak. Milyen esélyeket lát a jövőre nézve a helyzet megoldására?
– Sosem szabad feladni, mindig tenni kell a minőség javításáért. Komolyan, szakbizottságokban kell foglalkoznunk a témával, impulzusokat kell keresnünk. Ehhez megvannak a lehetőségeink és a csapatunk, az embereink is, mint például kollégám, Englenderné Hock Ibolya, az oktatási bizottság elnöke. A megoldás nem születik meg máról holnapra. Ki kell bővítenünk a kört, be kell vonni új embereket.
– Mikor lenne elégedett munkájával?
– Az én generációm feladata a ránk jellemző meggyőződés és tenni akarás átadása a következő generáció számára. Ennek az elkötelezettségnek a része azonban az is, hogy az ember sosem lesz elégedett.
Christian Erdei
Dr. Knáb Erzsébet 1957. november 6-án született a Bács- Kiskun megyei Nemesnádudvaron, német nemzetiségi családban. A bajai Frankel Leó Gimnáziumban megszerzett érettségi után felsőfokú tanulmányait Greifswaldban, az Ernst-Moricz-Arndt egyetemen végezte. 1980, a német–történelem szakos tanári diploma megszerzése után a bajai gimnáziumban, majd több egyetemen is tanít. Számos német tankönyv szerzője, a német nyelvészet summa cum laude doktora. 1994 óta a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának igazgatója, 2007 óta a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke.