NAPÚT 2008/5., 52. oldal
Tartalom
Angela Korb
Szegregáció • Elvárások
János Szabó
Agyonverni egy kutyát gonosz dolog • A stoppos • Hamburg kontra Somberek
Béla Bayer
Korai látogató
– Hát te meg? – lépett Martin úr az ajtóban álldogáló fiú felé. – Mi az ördög hozott hozzám ezen a keresztényinek éppen nem nevezhető korai órán? Thorsten, Thorsten, hát sosem változol meg, sosem lesz belőled érett ember? Gyere be, no!
Az a tény, hogy az egykori érettségiző egyenruhát visel, egyáltalán nem tűnt fel neki.
– Tudjátok, néha szelektív a látásom – mondta a kollégáinak, ha azok panaszkodni akartak volna nála valami diákcsíny miatt –, nekem a dolgok egészen más oldalukat mutatják.
Ez a mondat később az egész gimnáziumban szállóigévé vált.
– Martin úr, tanár úr!
– Hagyd csak. Hagyd csak el a tanár urazást! Itt nálam nem kell így szólítanod. Amúgy sem vagyok már az pár hónapja. Felfüggesztettek. Inkább gyere – mondta, miközben poharak után keresgélt –, kóstoljuk meg egyszer ezt a kiváló snapszot! Te gyerek, hogy ez mennyire finom! Mindenképp meg kell kóstolnod! Közben meg mesélj, mihez kezdtél az érettségi után. Nem voltál ott az osztálytalálkozón, ugye? Látod, most bepótolhatjuk és megihatjuk a pertut.
– De Martin úr – vörösödött el hirtelen a fiú arca –, hivatalos ügyben járok itt.
– Hagyd már el a hivatalos részét! Itt aztán tényleg elfelejtheted!
– Martin úr, én rendőrként jövök magához! Felsőbb utasításra!
– Na, hát az szép, fiam. Tényleg – próbált az egykori osztályfőnök viccelődni. – Akkor időközben már meg kellett tanuljad, hogy mire valók az utasítások.
– Martin úr – igyekezett a fiú egyre szigorúbb lenni. – Velem kell jönnie!
– Merthogy?
– Politikai okokból kifolyólag.
– De hová?
– Az őrségre! El kell vezessem.
– Hát ha muszáj. Mondd csak, átöltözhetnék még gyorsan, vagy jöjjek inkább így, pizsamában?
– De Martin úr, ez komoly dolog! Ne tegyen nevetségessé!
– Jól van már, jól van! Thorsten fiam, mondd csak, mi lett belőled? Alig ismerek rád. Hát hová lett az a langaléta kölyök, aki voltál, a forradalmár, a hippi, aki hősi halált halt volna az elképzeléseiért? Az a fiú, aki inkább ellenállt volna, semmint egyszer is felhúzzon holmi uniformist!
– Igyekezzen! Ha nem vagyunk ott időre, büntetést kapok. Kérem, Martin úr, ne tegye tönkre a karrieremet! Nagyon kérem!
– Na, hát akkor mire várunk még?
Még eltartott egy darabig, amíg így ketten az utcára keveredtek. A koszos lépcsőházban unalmas csend honolt. Napfényes vasárnap reggel volt – március idusa.
Vágó Marianna fordítása