NAPÚT 2007/7., 84–91. oldal

Tartalom

Krupa András
A tél fele

Illés Károlyné
Napszövetre mentve

Ocsovszki Ildikó

Večierkára szólít

A citera a dél-alföldi szlovákok kultúrájában

    A magyarországi szlovákok körében a citera komoly hagyományokkal rendelkezik. A 18. századi szlovák telepesek és a citera különböző irányból, de körülbelül egy időben érkeztek a Dél-Alföldre, ahol egymásra találtak. A Magyar Királyság északi megyéiből, a mai Szlovákia területéről magukkal hozott és a Dél-Alföldön alkotott, illetve a magyar környezettől átvett dallamokat nagyapáink két évszázadon keresztül ezen a hangszeren szólaltatták meg. A gazdaságokban, a tanyákon a XX. század közepéig egy-egy mezőgazdasági munkafolyamat befejeztével előkerült a mestergerendáról a gazda citerája és – hasonlóan a környéken élő magyar parasztokhoz – vidám esti mulatság – „večierka” vette kezdetét.

Egysoros diatonikus citera Csabai gyermekcitera Ladislav Leng Slovenské ľudové nástroje című könyvéből Egysoros és kétsoros kanálcitera Leskowsky írásából

    Ladislav Leng a citeráról szóló munkájában (Slovenské ľudové hudobné nástroje) a következőket írja: „A citera doboz formájú húros hangszer, diatonikus hangsorral. A fogólapon a szögek egy sorban találhatók. Régebben a húrokat lúdtollal pengették, ma már műanyagból készített pengetőket használnak. A dallamjáték során a dallamhúrok megrövidítésére vastagabb lúdtollat használtak. A citera egész Szlovákia területén, de legfőképpen Dél-Szlovákiában volt elterjedt hangszer. Az első világháború előtt Strekov nevű faluban nem volt olyan család, amelynek ne lett volna citerája. Ma egyre kevesebb az előadók száma a Dél-Alföldön is.”
    Leskowsky A citera című cikke szerint ez az ázsiai eredetű, Nyugat- és Észak-Európában is elterjedt hangszer a 19. század elején jelenik meg a mai Magyarország területén. A Dél-Alföldön az egysoros diatonikus felosztást kétsorosra egészítették ki. A második sorban a hiányzó félhangokat helyezték el. Így alakult ki a kétsoros dél-alföldi citera.
    A citerát sok helyen – például a Békés körüli tanyákon – tambura néven is emlegették. Ján Krasko a Muzeálna slovenská spoločnosť című folyóiratban (20. évfolyam 7. old.) tambura néven ír le egy gyermekciterát. A leírás szerint kisfiúk készítenek ilyen hangszert Békéscsabán.
    Leskowsky szerint a mai tambura a 19. század végén alakult ki a kanál formájú citerából. A kétsoros diatonikus hangsort a fogólapon kromatikus sorrá alakították. Ekkor jöttek létre a 4-5 tagú tamburazenekarok.
    A tamburához hasonlóan a 20. század 60-as éveitől, a pávaköri mozgalom erősödésének idején sorra alakultak a citerazenekarok is. A nagyobb hangterjedelem érdekében ma háromféle citerát használnak: prím, tenor, basszus. Sőt, néhány csoport bőgőciterával is kiegészítette zenekarát.
    Az 60-es évektől a pávaköri mozgalom hatására a magyar népdalkörökhöz hasonlóan szlovák népdalkörök is alakultak, melyek a szlovák népdalok, népzene ápolásával foglalkoztak. Szinte minden dél-alföldi szlovák népdalkör mellett működtek citerások. A citera a fiatalok körében is divatos hangszer lett. A 80-as években országszerte sorra alakultak a gyermek és ifjúsági citerazenekarok. Így történt ez a szlovák településeken is (Szarvas, Békéscsaba, Csorvás, Mezőberény, Püspökhatvan, Galgagyörk, Öskü). Az együttesek egymástól elszigetelten működtek. A kezdők gyakran szakmai segítség nélkül próbálkoztak a hangszer megismerésével, mások járatlanok voltak a magyarországi szlovák népdalok világában. Szükség volt egy közös alkotóműhelyre, ahol a csoportok tapasztalataikat megoszthatták egymással, illetve szakemberektől segítséget kaphattak. Ez volt a célja az Acsán 1989-ben megrendezett első magyarországi ifjúsági szlovák citeratábornak. A tábor sikeresnek bizonyult, azóta összesen 17-szer került megrendezésre.
    A Csabai Szlovákok Szervezete 1996 óta gazdája a minden évben megrendezésre kerülő szakmai tábornak, melyben citerásaink megismerkedhetnek a népi hangvétellel, a citerajáték és a szlovák népdaléneklés sajátosságaival.
    Szlovák népdalkincsünk megőrzése és hiteles előadása ma is nagyon fontos a dél-alföldi szlovákság számára. A megőrzés és továbbadás érdekében dalkörvezetőinknek, népdallal foglalkozó pedagógusainknak, citerásainknak meg kell ismerkedniük a népi hangvétellel, a citerajáték és a szlovák népdaléneklés dél-alföldi sajátosságaival, dalanyagával. Ezért a Csabai Szlovákok Szervezete a citeratáborok megszervezése mellett pedagóguskórust, népdalköröket és ifjúsági citerazenekart tart fenn, számukra szakmai programokat biztosít.

Mit énekeltek a dél-alföldi szlovákok?

    Mint énektanárnő és népdalkörvezető sok szlovák népdalt gyűjtöttem és tanítottam a dél-alföldi szlovákok körében. Az alföldi szlovák népdalok egy része a bartóki rendszerezés szerinti új stílusba sorolható. A mai szlovák népdalkörök szinte kizárólag ezeket a dalokat éneklik szívesen és tekintik sajátjuknak. Népdalkincsünkben azonban szép számmal akadnak régi stílusú, illetve a két említett kategória egyikébe sem sorolható dallamok. A mai adatközlők ezek nagy részét már nem ismerik, idegen dallamként fogadják.
    A régies szlovák dallamok gyökerei a középkorba, vagy annál korábbra nyúlnak vissza. A középkorban a vándorzenészek révén sok dallam bejárta egész Európát, így eljutott a szlovák népi kultúrába is. Nyugodtan merem állítani, jó pár dallamunk az európai örökség része.
    Hosszú évek óta azon fáradozom, hogy ezeket az elfeledett régi dallamokat felelevenítsem, újra megismertessem a dél-alföldi szlovákokkal. Érzékeltetni szeretném, hogy milyen gazdag és értékes kinccsel rendelkezünk. A teljesség igénye nélkül régies dalaink közül megemlítek néhányat.

    1. Elsőként a középkori eredetű vágáns ritmusú táncdalokra néhány példa:

Zašou ja tam do hostinky	– Nyíregyháza (Dancs–Német: Orie šuhaj, 16. szám, 36. old.)
Tajšlo diovča na vodičku	– Kiskőrös (Š. Lami: Keď si ja zaspievam: 300. sz. 321. old.)
Stratila som z vačku ručník	– Márianosztra (Š. Lami: Výročné zvyky…: 303. old.)

    2. A proporciós gyakorlat nyomán kialakult aszimmetrikus ritmusok állandósult formáit is őrzik dallamaink:

Na Kereši šaty prala	– Békéscsaba, dallamváltozata: Hej, Vargáné – Vésztő, mazurkaritmus (3/4 ti-ti tá tá / ti-ti tá tá), katonadal
Poľa tých Veľkých	– Mezőberény (párosító)
Na Beríni vyhlásili	– Mezőberény (csúfolódó) 6/8-os dallamok trocheikus ritmussal (6/8 _. _. / _. _.) Ez a típus Közép-Európában terjedt el.
Nosím, nosím vrbovo klbiečko	– Tótkomlós (a húsvéti vesszőzés szokását őrző gyermekdal) 3/8-os dallam
V tej rajskej záhrade	– Rudabányácska (ballada, 3/4-es lüktetésű lakodalmi szokás dallam)

    3. A középkori zenei gyakorlat hagyományait őrzik azok a dallamok is, melyeken belül hangnemváltás történik, a dúr hangnemben kezdődő dallam moll zárlatot kap. Ilyen „dúr-moll” dallam például a Wenich Károly által 1894-ben Békéscsabán gyűjtött „Moj sa frajer fšade chváli” kezdetű népdal is.
    Hangnemváltás történik a „Veje vetrík proti mne” kezdetű dallamban is, melyben a 2. sor domináns zárlatot kap (m m r r m s fá / m m r fi s s). Huszita dallamokban, illetve Jiří Tranovský evangélikus szlovákok számára 1636-ban összeállított és kiadott vallásos énekgyűjteményében találhatók ilyen dallamfordulatok.

    4. Különleges dallamaink nagy része a szokásdallamok és a balladák körében található. Lami István 149 balladát közöl a Slovenské ľudové balady v Maďarsku című balladagyűjteményében. A Dél-Alföldön 25 ballada ismert, melyek témájuk szerint 11 csoportba sorolhatók. Ez utóbbiakat az alábbi táblázatban foglaltam össze.

    A kis hangterjedelmű (s, l, d r m f) „Košeľka tenulká” kezdetű ballada aszimmetrikus ritmusa (7/8 és 5/8) elsősorban a Balkánon és a moldvai magyarok zenéjében megőrzött táncritmus. Hogyan kerülhetett ez a dallam a berényi szlovákok népdalkincsébe, rejtély! Tény, hogy az adatközlő édesapja gyűjtőtevékenysége révén több régies dallamot őrzött meg, melyekre kortársai már nem emlékeztek. A dallam tulajdonképpen egy periódus, mely két részből áll: A/B. Mind a két részt 3-3 frázis alkotja 6+6+4-es szótagszámmal. A kétsoros dallamszerkesztés is a középkori táczenei gyakorlat emléke.
    Az adatközlő a dallammal sajnos csak egy versszakot tudott felidézni, melyben az édesanya által megvarrt ing motívuma szerepel. További információk gyűjtése érdekében áttanulmányoztam pár népdalt, melyben az említett motívum szerepel. A „Jarabí kohútik” kezdetű mezőberényi lakodalmas dalban az inget a fiú kedvese varrta. A vanyarci „Sedev Janík, sedev” kezdetű betyárdalban (Ján Manga: Z minulosti Veňarcu, 147. old.) az inget Janík kedvese varrta, s közben vidáman énekelt. Mikor a fiúnak odaadta az inget, keservesen zokogott. A békéscsabai szövegváltozat „Keď som prišov domov” kezdettel a harcból hazatérő katona esetéről szól. Szülei nem ismertek rá, de kedvese felismerte az ingről, melyet ő maga varrt neki. A csabai dallamváltozat áll legközelebb a berényihez (moll dallam 3/8-os, 5/8-os aszimmetrikus ritmussal, kis – 8 hangból álló – hangterjedelemmel). A berényi dallam szövegét a vanyarci és a csabai változatok segítségével, mint a visszatérő katona balladáját rekonstruáltam:

Keď som prišov domov zo z ďalekej vojny, radadajdom,
Var mňa nepoznali, rodičovia moji, radadajdom.

Ale ma poznalo susedovo diovča radadajdom,
Po tej košeľôčky, čo mi ona šila, radadajdom.

Košeľka tenuľká, šila ju má milá, radadajdom,
Šila ju s hodvábom, pod zeleným rajom, radadajdom.

Keď ju ona šila, pekne si spievala, radadajdom,
Keď mi ju dávala, žalostne plakala, radadajdom.

Mikor a harctérről hazatértem,
Nem ismertek rám szüleim.

De felismert a szomszéd lány
A nekem varrt ing alapján.

Vékony ingecske, a kedvesem varrta,
Selyemmel varrta, a zöld lugasban.

Amikor varrta, szépen énekelt,
Mikor nekem adta, sírt keservesen.

    Középkori francia dallamtípus variánsát őrzi a Szarvason gyűjtött „Šaštinský pernikár” kezdetű ballada. Dallamát szűk ambitus, valamint a kettes és hármas értékcsoportokból kombinált sorképletek jellemzik. A szakirodalom szerb, horvát, magyar, román, görög, olasz, francia és breton változatait jegyzi. A szlovák változatok:

    Na sarvašskom moste – Szarvas, lakodalmas szokás, Alexander Móži gyűjteménye
    Tam hore, tam dole – Püspökhatvan, Lami István gyűjtése (kézirat)
    Píše Ťurek listi – Nógrád, Lami István gyűjtése
    A dallam magyar változatai.
    Bartók I. 373–376 (186a), Vargyas 313 (29)
    A halálra hurcolt menyasszony (Bodor Katalina)
    A szégyenbe esett leány
    Mennybevitt leány
    Kegyetlen anyós (A magyar zene története, 57. sz. melléklet).
    Jöjj meg, Duna (Kallós Zoltán: Balladák könyve – Magyar Helikon – 1977)
    A halálra táncoltatott leány

    5./A Az észak-magyarországi szlovákok szép számmal őriztek meg karikázó dallamaikban régies elemeket, mint a rubato sétálás, a többszólamú ének és az antifónia (solo-tutti). A szlovák karikázók egy része szorosan kapcsolódik a tavaszi népszokásokhoz (Jarné chorovody – Tavaszi sétálók). A népszokások nemcsak középkori, de annál régebbi elemeket is tartalmaznak. Ilyenek nemcsak a tavaszi, de a lakodalmas sétáló dallamok is. Nagy örömömre ezek a szlovák különlegességek a magyarországi szlovákok népdalkincsében is fellelhetők.
    Példákat e daltípusra a mai gyermekdalok között találunk: Seje Peter proso (gyülekező ének), „Prepletám pančuške” (fonás imitálása). A dallamot Galgagyörkön 3/8-os, más településen 2/4-es ritmusban éneklik. Ez a jelenség a középkori proporciós gyakorlat eredménye. A dallam farsangi változata „Fašange, Fašange” kezdősorral szintén mindkét ritmusváltozatban ismert a magyarországi szlovákok körében. A feketevasárnapi kiszehordás töredék dallamai is a gyermekdalok között maradtak fenn: „Navaríme, navaríme čierneho piva”. A tótkomlósi „tojásolás” és a békéscsabai „kismenyecske járás” a virágvasárnapi tavaszköszöntő rítusok maradványai. A többszólamú éneklés hagyományát Magyarországon a pilisi falvakban élő szlovákok őrzik. Kétszólamú tavaszi sétáló például a „Neni lepší ako z jara” kezdetű dallam.
    5./B A lakodalmas sétálók dallamai közül egy dallam változatait éneklik az észak-magyarországi szlovákok a következő kezdősorokkal:
    „Ten fizerskí plebán”, „Popaď Eržo” (Füzér), „Idze svadba” (Vágáshuta), „Idzeme my z doly” (Rudabányácska). Hosovskij, ukrán népzenekutató szerint ezek ukrán lakodalmas sétálók, úgynevezett „ladkanky”-k. A szlovák lakodalmas sétálók funkciója azonos az ukránokéval.
    Szerkezeti szempontból is nagy a hasonlóság a két nép lakodalmas szokásdallamai között. Szintén hat szótagosak, dallamkészletük többnyire dó-hexachord, gyakran kezdik a verssorokat „Ej” szótaggal, kibővítve így hét szótagra a verssort. Ilyen ősi szláv lakodalmas szokásdallamot őriztek meg a szarvasiak „Ej, otvárajte vráta” és a püspökhatvaniak „Bábence, bábence” kezdősorral. Ezek a dallamok gyakran kezdődnek dó-ré-mi hangokkal, mint a középkori gregorián dallamok, s ritmusuk hasonlít a vágánsdalok ritmusához. A középkori kultúra tehát megkönnyítette e dallamok fennmaradását és további fejlődését, sőt, proporciós változatuk kialakulását is. A csabaiak például a „Cinterín, cinterín” és a „Môj zelený veniec” kezdetű dalokat keringőritmusban éneklik.
    Szeretném, ha a szlovák népdalkedvelők, népdalkörök, citerazenekarok e dallamokat is tovább éltetnék. Zenei kultúránk így teljes. E dallamok egy része ősi szlovák hagyaték, más része a középkori európai kultúrából hagyományozódott ránk.

Szakirodalom

Cyril Zálešák: Ľudové tance na Slovensku (1964 Vydfavateľstvo Osveta – Bratislava)
Magyar néptánchagyományok (Zeneműkiadó Bp. 1980) – 133–134. old.: Martin György: „A fegyvertánc, mutatványos szólótánc, hajdútánc”
Volodimir Hošovskij: U pramenů lidovej hudby Slovanů (preklad z ruštiny) Editio Supraphon – Praha 1976


Zbierky ľudových pesní

Štefan Lami: Slovenské ľudové balady v Maďarsku (Bp. 1981)
Štefan Lami: Výročné zvyky
Štefan Lami: Keď si ja zaspievam
Ildika Očovská: Čabiansky spevník (Békešska Čaba, 1994) Vydavateľ: Pamätný dom Mihálya Munkácsyho
Ildika Očovská: Na berínskom moste (Poľný Berinčok, 1998) Vydavateľ: Organizácia Slovákov v Poľnom Berinčoku (2000)
Alexander Móži: Na sarvašskom moste – (Sarvaš 1999)
Zbierka slovenských ľudových piesní zo Sarvaša



Michal Blaško: Jazikomuzikálnie prekrási sarvašskej slovenčine (Sarvaš 2003)
Michal Blaško: Zbierka sarvašských ľudových piesní v rukopise zberateľa
Kallós Zoltán: Balladák könyve (Magyar Helikon, 1977)
Ondrej Ivičiak: Zahrajte mi muzikanti (Báčsky Petrovec, 1994)
Dancs Lajos–Németh Zoltán: Orie šuhaj Tirpák népdalok
János Manga: Z minulosti Veňarcu (štúdia), Vydavateľstvo učebníc Bp. 1978.
Miroslav Brna: Žiaľ, žiaľ, žiaľ mi je (Zbierka komlóšskych slovenských ľudových piesní)

A lap tetejére