NAPÚT 2007/7., 78–83. oldal
Tartalom
Pavol Kondač
Elkésett visszatérés
Ocsovszki Ildikó
Večierkára szólít
Krupa András
A tél fele
Pál napja a szlovákoknál
(Tanulmányrészlet)
Számba véve a ma élő tradíciót, igen kevés a januári jeles napok száma. A karácsonyi ünnepkör e havi ünnepeit követően mintha kis szünet következne. Vízkereszt után majdnem két hétre jelentkezik az első: Vince napja, s rá három napra Pálé.
Az ebbe az időszakba eső jeles napok hiedelmei, eljárásai jelentős részének időjárásjósló tartalma van, az év eljövendő terméseredményeit kívánják befolyásolni vagy pedig ezekre következtetnek.
Az egyes hiedelmek, népi ismeretek adatainak táji jellegű kimutatása a hazai szlovákok szétszórtsága, lokalitástudata, a helyi variánsok miatt többnyire nagy nehézségbe ütközik, ezért alkalmazzuk most és a továbbiakban a kutatópontok felsorolását azonosság esetén. Természetesen az érzékelhető régiókra is rámutatunk.
A szlovákok települési helyüktől függetlenül általánosan a tél felének tartják Pál (Paľo, Pavla) napját, január 25. a tél fele (pou zima je): Ambrózfalva, Békéscsaba, Csanádalberti, Csővár, Galgaguta, Galgagyörk, Kardos, Kiskőrös, Lucfalva, Nagybánhegyes, Nagylak, Püspökhatvan, Szarvas, Tótkomlós; (je pou/pol zimi): Jásd, Pilisszántó, Öskü, Sári, Sárisáp, Tardosbánya; (pul žimi): Kishuta, Óhuta, Újhuta.
Vallási ismereteiket felhasználva (a hitoktatásban, prédikációkban hallottak Szent Pálnak a damaszkuszi úton bekövetkezett csodás váltásáról), egyúttal az apostoli váltásra emlékezve pálfordulás-nak is nevezik: obráťeňie Pavla (Bodonos), obráťení Pavla (Felsőpetény), obráceňí Pavla (Piliscsév); na obráťení Pavla (pálforduláskor: Kesztölc).
Több adatközlőnk már csak magyarul említette (Bánk, Csömör, Galgaguta, Mátraszentimre, Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Óhuta, Péteri).
Általában többségben vannak azok, akik nem tudják indokolni, miért tartják Pál napját a tél feltételezett közepének. Sokszor ugyanabban a helységben a Gyertyaszentelőt is annak tekintik (pl. Bakonycsernye, Kiskőrös, Níregyháza, Óhuta, Örménykút, Sárisáp), de ehhez a jeles naphoz fűzött különböző hiedelmek és eljárások elmondásával közvetve érzékeltetik, hogy valamennyi hiedelemfelfogásban ennek tudtával tevődött erre a napra.
A kevésbé jó gabonatermő hegyi vidékeken a tél felének Pál napjához kötése miatt vették ezen a napon számba a takarmányt (krm). Ha annyi maradt, amennyit feletettek eddig, a népi bölcsesség szerint elégnek bizonyul tavaszig (Csővár, Galgaguta, Galgagyörk, Szápár). Nemcsak az állati eledelt mérték fel, hanem a kenyérre valót is, ezért a csépléstől az új aratásig tartó gazdasági év felének is (pol rok) tekintették: Keď do ťel dost bolo chleba, a ešče tolko mal do žatvi, todi bol spokojní, vitrvál ze viživeňím (ha addig elég volt a kenyér, és még annyija volt aratásig, akkor nyugodt volt, hogy elegendő lesz az élelem – Bakonycsernye).
A medvejóslás is magyarázatul szolgál a tél felének a megállapításához. A hazai szlovák falvaknak több mint a felében Pált jelölik időpontjául. Néhány helységben azt hiszik, hogy ha a medve magatartása további telet jósol, akkor a hideg ugyanaddig fog tartani, mint addig tartott (ešte buďe za teľkí čas zima, ako dosiav bolo – Csömör; esče tolko zima buďe – Sárisáp). Békéscsabai magyarázat szerint azért van Pál napján a tél fele, mert a medve ezen a napon fordul a másik oldalára: Medveď do Pavla na enom boku ľeží, po Pavla sa na druhí bok prevráťi, za to je pou zima. (A medve Pálig az egyik oldalán fekszik, Pál-nap után a másik oldalára fordul, ezért a tél fele.)
A jóslások zöme elsősorban arra összpontosít, hogy lesz-e változás a további időjárásban. Egyértelműen a Pál-napi idővel ellentétes időjárás bekövetkezését hirdetik (főként a felejtés teszi, hogy néhány adatközlőnk párhuzamos megvalósulásáról is szólt). Az alaphiedelem ez: ha Pál napján kijön a medve, és meglátja árnyékát a napsütésben, visszamegy aludni, s hosszú tél következik. Ha viszont zimankós az idő, kint marad, és rövid tél lesz: medveď ak vinďe a zazrie slnko, sa vráti naspak, buďe zima, ak ňezazrie, chitro buďe jar (ha kijön a medve, és észreveszi a napot, visszatér, tél lesz; ha nem látja, gyorsan jön a tavasz – Galgagyörk); vinďe medveď, si viďí chládok, todi ešťe zinde tanu, a buďe ďaľej zima, ak si ňeviďí chládok, buďe kratšia zima (kijön a medve, látja árnyékát, akkor még bemegy, és tovább tart a tél; ha nem látja árnyékát, rövidebb lesz a tél – Apatelek). Hasonlóképpen hiszik még az alábbi településeken: Acsa, Ambrózfalva, Bánk, Bakonycsernye, Békéscsaba, Csabacsüd, Csanádalberti, Csomád, Csömör, Csővár, Erdőkürt, Füzér, Kishuta, Kiskőrös, Mátraszentimre, Nagybánhegyes, Nagyhuta, Nagylak, Nyíregyháza, Örménykút, Péteri, Pilisszántó, Sámsonháza, Sári, Szarvas, Tótkomlós, Újhuta.
Többnyire hivatkoznak a medve fekvőhelyére is, ahova visszamegy (do barlangu – barlangjába: Bakonycsernye, Kishuta; do brlohu – Békéscsaba), illetve ahonnan kijön (z ďieri – a lyukából: Bánk, Csanádalberti, Nagybánhegyes, ľežisku – fekvőhelyéről: Felsőpetény, zo skali – a szikláról: Sárisáp) vagy ahol szemléli az időjárást (u dziri – lyuknál: Vágáshuta).
Visszatérésekor rendszerint a másik oldalára fekszik (ľahňe si na druhí bok – Békéscsaba, Kardos, Nagybánhegyes, Nagylak, Püspökhatvan Szarvas). Ilyenkor egyesek szerint negyven napig marad bent (Nagylak, Tótkomlós), ugyaneddig nyalja a talpát is, addig tart a hideg (za šťiricat’ dňi si labu ľíže – Csanádalberti). A várható hosszan tartó tél miatt el kell tenni az ízéket (lerágott kukaricaszár) is, mert még szükség lesz rájuk (načim zetke skovávať, té ešte dobre pannu – Sári).
Kesztölcön úgy vélik, hogy ha a kunyhóját javította, hosszú télre, ha pedig szétverte, korai tavaszra, melegre számíthatnak. (Je pekní čas, medved vinde ven a spraví, napravuje si búdu, bude dlhá zima. A ked je zima, vinde venok, rozhodí si búdu, dóde teplo.) Mátraszentimrén pedig, ha nem bújt ki, s nem rombolta szét a kalyibáját (nezrúťil si kolibu), és tovább aludt, hosszú tél lett (bula dlúha zima).
Több vélemény szerint, ha jó idő van, a medve nem jön ki, csupán a másik oldalára fordul (Dunaegyháza, Nagybánhegyes). Csak akkor bújik elő, ha rossz az idő, mert jó időjárásra számít: Na Pavla, keď ňe, tedi še ňeobraci, ostaňe venjak z barlangu (Pál-napkor, amikor jó az idő, megfordul a medve, s ha nem, akkor nem fordul meg, hanem kint marad a barlangjából – Kishuta).
Bánkon ekkor a Pál nevűeket szidták: Vibijeme tich Paľov, ľebo ešťe je pou zima! (Kiverjük ezeket a Pálokat, mert még a tél fele van!) Felsőpetényben pedig még 1991-ben is, ha napfényes volt az idő, így szidalmazták őket: Pavel ňezaslúži aňi poudeci, aňi ľiter víno, ľebo je ňidobrí medved’. (Pál nem érdemel sem féldecit, sem fél liter bort, mert nem jó a medve!) Kiskőrösön a Pál-napi időjárásról általánosan így fogalmaztak: Na Pavla račej vlk zhúkou do obloka, ako žebi slnko zasvieťilo. (Pál-napkor inkább farkas üvöltsön az ablakba‚ mintsem a nap süssön.) Vagyis inkább rossz időt vártak.
Ha a medve kijön, és szép az idő, magában ezt mondja: A, drichmať si ja buďem, ľebo ešťe aj mrcha čas buďe. (Ó, még aludni fogok, mert még ronda idő lesz – Tardosbánya.)
A medve említése nélkül is azt állították, hogy ha kisütött a nap, hideg lesz, s ha havazott, borús nap volt, gyorsan elmúlt a tél (Békéscsaba, Mátraszentimre). Mátraszenistvánban, Mátraszentimrén azt is mondták, hogy ha Pál napján nem havazott, és szép idő volt, a tél eltarthatott akár áprilisig is.
Feltehetően a Gergely-féle naptárreform nyomán keletkezett egyhetes eltolódás miatt a bihari szlovákok nem Pál napját, hanem a Gyertyaszentelőt tekintik a tél felének (Almaszeghuta, Bodonos, Sólyomkővár). Sőt, Sólyomkővárott a Pál-napi szokáseljáráshoz hasonlóan ekkor mérték fel a megmaradt takarmányt, s ha a felét feletették, szerintük a meglévő másik fele már csak a juhok számára elég, a többi lábasjószágnak több kellene a hátralévő időben (a magas fennsíkú településen a tavasz is később kezdődik).
Szintén a naptárreform lehet az oka, hogy a szlovákok lakta helységek egy részében a téli hidegnek melegre, illetve a meleg időjárásról hidegre való váltását (ellentétes tartalmú mondással) a Gyertyaszentelő (Hromnice – febr. 2.) jeles naphoz is kötik. Nagyon sokan a medvés jóslást is ekkor éltetik. Sokszor ugyanabban a helységben mind a Pál, mind a Gyertyaszentelő napjára alkalmazva (legtöbbször a szomszédok, a jó ismerősök egy része Pálhoz, míg mások Gyertyaszentelőhöz ragaszkodnak).
A vizsgált települések közel egyötödében mind a két naphoz fűzik (Apatelek, Bakonycsernye, Bánk, Csanádalberti, Csömör, Erdőkürt, Mátraszentimre, Óhuta, Örménykút, Pilisszántó, Sárisáp). Ezek a helységek valamennyi hazai szlovák lakta régióhoz tartoznak, tehát országos szóródású az ismeret. Számuk többre is tehető, mert sokan ugyan Pál napja mellett kardoskodtak, de hivatkoztak arra is, hogy mostanában olvasták, hallották, hogy a Gyertyaszentelő az időpontja. Tehát a medvés jóslat idejét illetően egyfajta integrálódási folyamat zajlik le napjainkban. Ebben szerepet játszhat a migráció is, hiszen a lakosságcsere és az iparosítás nyomán szinte mindenhová új lakossági rétegek költöztek be, amelyek szintén módosíthatták a medvés jóslás időpontjáról vallott nézeteket.
A 20. század utolsó harmadában gyűjtött adatok tanúsága szerint a Gyertyaszentelő „javára” tolja ezt a hiedelemvéleményt a tömegkommunikáció is, mert mind a rádió, mind a televízió az e napi híradásaiban időjárásjóslás céljából jelképes riportokkal rendszeresen „felkeresi” az állatkerti medvéket. De a szlovákokkal együtt élő s a környező magyarok mai hiedelemismerete is inkább a Gyertyaszentelőhöz kötődik. Ezt a kettős időpontot ugyanaz a tapasztalati élmény idézhette elő, mint a kora téli időszakban a hóra várás több jeles napnál érzékelhető ismétlődését is, mármint hogy az időjárás szeszélyei folytán ezek az időjárási jelenségek nem valósulnak meg egyetlen jeles napon, hanem mind a kora téli, mind a télutói szakaszban változó időpontokban jelentkeznek.
Azt is hitték, hogy Pál napján a leghidegebb a tél (todi je največšia zima – Mezőberény; je najstudeňejše – Terény). Ha pedig valóban kemény hideg volt ezen a napon, Galgagután azt mondták, hogy erősek a Pálok (Pavlovia boľi mocní). Terényben is dicsérték őket: ako je stuďení ten Paľo! (de hideg ez a Pál!). De ha locspocs jött, kigúnyolták őket: tak sa ľen dopíšaľi Paľovia! (de jól bepisiltek a Pálok!).
Békéscsabán ugyanakkor úgy vélték, hogy a szép, derült idő jó termést jósolt: Ač je jasno buďe dobrí rok. Ak svieťi slnko buďe hojná úroda. (Ha fényes az idő, jó év lesz. Ha süt, jó termés lesz.) A derült éjszakai égbolt is ezt jelezte:
| Keľko hviezdov, | (Ahány csillag, |
| teľko krížov. | annyi búzakereszt.) |
Nyíregyházán, Tótkomlóson is gazdag évet jósolt:
| Až bou Pavla jasní | (Ha Pál fényes volt, |
| bou seľiak šťasní. | szerencsés volt a gazda.) |
Viszont egy békéscsabai jóslat szerint kevés lesz a görögdinnye, ha süt a nap (ač svieťi slnce, málo budu gerege).
A ködös, nyálkás Pál-nap rosszat jelentett az emberre, állatra egyaránt. Békéscsabán szlovákul és magyarul is idézték a közismert verses regulát:
| Pál jön köddel, | |
| halál jön döggel. | |
| Paľo takí šaľo, | (Pál olyan bolond, |
| príďe na pou zime | a tél felén jön, |
| dá brloh na sviňe. | a disznókra vészt hoz.) |
| Ak je hmla, budu veľa chorí. | (Ha köd van, sokan lesznek betegek.) |
Tótkomlóson a Pál-napi széljárás szerint is értékelték a beálló gazdasági évet: ha keletről fúj a szél, jó, ha délről, közepes, s ha északról, gyenge termést adott. Csanádalbertin az e napi szeles idő alapján általában rossz évre számítottak: Keď je vetor, je planí rok. (Ha szél van, rossz az év.)
A termékenységre való késztetés időpontja is volt Pál. Mivel a közeljövőben kezdtek tojni a libák, a délkelet-alföldi szlovákoknál a gazda vagy a gazdasszony megfogta a libát, s öklével vagy sütőlapáttal (pekáca lopata) annyiszor ütött a hátára, ahány tojást várt tőle (Csanádalberti, Nagybánhegyes, Nagylak, Tótkomlós).
Amiként Lucakor – az egykori téli napforduló napján –, Pál napján is (mely a pálforduló értelmében kezdőnap is), rendszerint sütöttek pogácsákat (pavlovňíka – Pál-napi pogácsa).
Korábban ahány családtag volt, annyi pogácsába szúrtak tyúktollat (sľepačvo piera), s a kemencéből kivéve megnézték, melyiküké milyen: akinek teljesen leégett, meghalt, akinek megpörkölődöttt csupán, az beteg lett, csak az ép toll jósolt egészséget. Az utóbbi időben ezt a rituális haláljóslást a pogácsa (púchňe, slatkáňe, bagáňe) sütése alkalmából a dél-alföldi szovákoknál csak ott végezték, ahol Pál nevű volt a gazda vagy valamelyik családtag (Békéscsaba, Csanádalberti, Elek, Nagylak, Szarvas, Tótkomlós): Ten robiu, čo mau Paľa. (Az csinálta, akinek Pálja volt – Békéscsaba.) Napjainkban a Pál nevű családtag tiszteletére még szintén sütnek pogácsát, de a rituális tollas haláljóslásra legtöbben egyáltalán nem emlékeznek (Ambrózfalva, Apatalek, Galgaguta, Nagybánhegyes, Nagylak, Pitvaros): Pavlovňíke ždi boli, krumpľovie bagáňe, ľebo apovka boľi Paľo. (Pál-napi pogácsa mindig volt, krumpli-pogácsa, mert az apu Pál volt – Pitvaros.) Nagybánhegyesen termékenységi serkentés céljából is sütöttek pogácsát, hogy a libák többet tojjanak. Mint az adatokból kitűnik, a Pál-napi pogácsával kapcsolatos hiedelemeljárás a hazai szlovákok középső régiójában maradt meg.
A karácsonyi ünnepkörön túl most is előfordult, hogy a gúnárnak fokhagymát és borsot adtak, hogy kemény legyen (žebi bou tuhí – Csanádalberti), és hogy jobban tojózzon (žebi ľepšie dláviu – Békéscsaba).
A középső nagyrégióban (Nógrádtól Békés megyéig) újabban, a farsangra való tekintettel is, csörögét (herovke), fánkot (pampúche, pampúške, fánke) sütöttek Pál napján (Bánk, Csömör, Nagybánhegyes, Nyíregyháza, Péteri), ill. papsapkát, túróstáskát (pavlovňíke, tvarohovie čiapke – Csővár), buktát (buchti – Mezőberény), ezekkel kínálták meg a névnapozó vendégeket: Kto mau Paľa, pohost’ení bou (akinek Pálja volt, vendégül látott – Csővár); Todi boľi faršange a Pal’ov zme tak odmieňaľi. (Akkor volt farsang, s a Pálokat így köszöntöttük fel – Péteri.) Mivel Pál napja farsangi időszakra esett, a Pest környéki szlovákok által is lakott helységekben az 1930-as évekig fonóbeli táncmulatságot rendeztek, mintegy befejezve a fonást (Csömör), illetve általában bálat rendeztek (Csomád). A Pál-napi táncokon is ugráltak a magas kenderért (Felsőpetény).
Pál napján az Alföldön nagyobb méreteket öltött a disznóvágás is. A népi felfogás szerint ez az időpont azért volt a legalkalmasabb, mert még nagy hidegek voltak, s a karácsony előtti disznóölés frissen ehető disznóságai már elfogytak.
A disznóvágáskor a tél tartamára a hízó lépe (slzina) alapján is jósoltak: ha vastag és hosszú, sokáig lesz még tél, ha rövid és vékony, nem sokáig tart már (Nagylak).
A főként Pál nevű gazdáknál a disznótort összekötötték a névnapozással (Békéscsaba, Csanádalberti, Mezőberény, Tótkomlós stb.). A Pálokat a közismert köszöntő verssel köszöntötték fel:
| Pamodaj zravia, | Aggyisten egészséget, |
| ako ľuďia vravia. | miként az emberek mondják. |
| Naší starí ocovia boľi proroci, | A mi öregapáink próféták voltak, |
| piľi vínko do pounoci. | bort ittak éjfélig. |
| Od pounoci do poluňa, | Éjféltől délig, |
| preto boľi svatí ľuďia. | ezért voltak szent emberek. |
| Glon, glon! | Csinn-csinn! |
| Nak pán boh živia aj tento dom, | Hadd éltesse az isten ezt a házat, a Pálokat |
| aj nás šeckich, Paľov, čo zme v ňon, | és mindnyájunkat, kik benn vagyunk |
| v tomto vašon príbitku. | ebben a lakásukban. |
| Isten éltešen, | Isten éltessen, |
| vínko vipijen. | a bort kiiszom. |
| Na rok ač dožijen, | Egy év múlva, ha megérem, |
| tak ván ešte krajšie | még szebben |
| zavinšujen! | köszöntöm fel! |
(Telekgerendás)