NAPÚT 2011/1., 49–50. oldal
Tartalom
Liptay Katalin
„Én? Mecénás?”
Mirtse Zsuzsa
Kései búcsúlevél
Madarassy István
A fakereszt…
Nem nehéz felidézni, mert itt van, emlékeimben nagyon közel… a verseivel is, a verseiben is. Él!
Tapasztalatom az, hogy a saját versét mondó vagy olvasó költő verse így a leghitelesebb. Ott a hangsúly, a gondolatjel szünete és annak hossza, a vessző, a pont, a felkiáltójel és a kérdőjel csak annyi és olyan lehet, ahogy szülőatyja megálmodta, érezte, gondolta és leírta! Hiába, színészt, előadót nem lebecsülve – az általuk előadott, az már más. Az egy másik!
És hogy ezt miért mondom?
Tibor 75. születésnapjára jelent meg Fecskekód című könyve, melyben jelentősebb verseiből és azok keletkezéstörténetéről található válogatás. E könyv borítóját és illusztrációit tervezhettem, rajzolhattam. Ennek kapcsán, kortárs művészettel gazdagon „díszített” lakásának falai között kérésemre elmondta, felolvasta e könyvbe beválogatott ötven versét. Mindet! Szemtől szembe! Szemben ülhettem vele, így minden rezdülésével, mimikájával, grimaszával láthattam, hallhattam őt, és mélyen átérezhettem a versek mondandóját, örömét, bánatát, tragédiáját. Örömömre maradandó élmény maradt, marad, így hangja fülembe cseng, habitusát látom magam előtt, valahányszor e versek elibém kerülnek. Csak egyet emelnék ki ezek közül: a Moszkva felé címűt. Ezt csak ő tudta úgy mondani, ahogy kell!
Az öt egyéni kiállításom megnyitóit ünnepnappá tette – Tamási, Dunakeszi, Sissy Galéria, Katartik Galéria, Balatonföldvár. Egyedivé, egyszerivé és ismételhetetlenné! Mindegyiken minden szavára figyelni kellett, mert a félszavainak, a levegővételének is jelentése, jelentősége, mondanivalója volt. A hangsúllyal kikerekítette, értelmezte a kiszemelt opust. Gazdag árnyaltsággal adott hangot a fontos mondanivaló kiemelésének. Így emelt egy-egy művet piedesztálra. Ezt tette az Extázis I–II. könyveiben is az oda beválogatott, általa szeretett festményekkel, szobrokkal, régiekkel és maiakkal – a hozzájuk írt versekkel.
Mély barátságunkból egy szép napot idéznék ide.
Szanda – vele akkor jártam ott először. Ültünk a gyönyörűen felújított tornácos parasztház zöld füves kertjében, és beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Istenről – Istennel!
Részlet a Fönn című verséből:
Egy pillanat csak, már az ember
a helyzeté, az istené,
az kit halálos türelemmel
tart a mélység maga fölé.
És egy másik részlet a Próba című verséből:
Jézus olyan
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva
és átmetszi egy függőleges.
E tornácos ház előkertjében áll egy általa faragtatott kereszt!
Az ő Keresztje, Tibor Keresztje! Áll! Lerajzoltam!
Hálás vagyok, hogy ismerhettem! Köszönöm!