NAPÚT 2011/1., 11–16. oldal
Tartalom
A négyesfogat
Baán Tibor
Könyvjelző; Folytatás
Gyurkovics Tibor
Bertalan Albert (1899–1957)
Akt metafizikus fényekkel (1920)
Nem akarok anyámhoz visszatérni
úgyis megőrjít állandó hiánya
ahogy megadva látom és kitárva
hogy belekaroljon mint valami férfi
nem akarok anyámhoz visszatérni
A lénye mélye nyelt el mint a bálna
érzem ma is sodor belé a hullám
s én tehetetlenül pörögve hullán
alátűnök az óriási szájba
a lénye mélye nyelt el mint a bálna
hogy beborít örökös szőkesége
amiből nem tudok kikandikálni
mélyebbre csak a szőkeségbe szállni
nem is fogom fel teste test-e képe
úgy beborít örökös szőkesége
nem is tudom valaha véget ér-e
teremtő comb anyám teremtő combja
mi hiányomat mindig magába vonja
ugyanakkor a földre száll le végre
nem is tudom valaha véget ér-e?
miközben megszül ő veszejt el engem
világos hamva visszanyel magába
fénylő testű hatalmas ívű bálna
helyette hogy mást nem lehet szeretnem
miközben megszül ő veszejt el engem.
hogy nem lehet már soha visszatérni
a kápráztató és megszült világba
guggolhatok előtte mint az árva
s beléje bukva vágyva mint a férfi
ahonnan nem lehet már visszatérni.
Csűrdöngölő
Eltörtek a sorok
mint a gondolatok
szétrepedt a teknő
pedig vájtam nagyot
itt állok keresztbe
béna vagyok, balog.
Almásrétes ízét
már ki fűszerezi
ha ered a csikó
ki iramlik neki,
jószágnak, alomnak
szegfűt ki szerezi?
Ki jó fönn az égben
he lesújt a villám?
Ki hozza az esőt
ha magam nem bírnám?
Gonosz emberekhez
ki a váltig hitvány?
Ki tartja haragját
sokáig eszében
ki kever el szókat
színes beszédjében
ki mártja a nyelvét
csókba, hogyha én nem?
Ki játszik a hallal
víz alatt fogócskát,
ki cserél el szívet
és kap érte ócskát,
a folyó habjait
ugyan kik fodrozzák?
Kik temetik be a
feketeség sírját?
Futó nyulak szívét
vajh kik bátorítják,
cselvetők lépteit
el kik kanyarítják?
Ki áll ki az útra
mint a fakereszt is?
Ki hoz vissza csibét
mit a héja elvisz?
Ki színez virágot
reggeltől napestig?
A Hold sugaránál
ki fon a lányoknak
aranyhajat imígy
hol macskák nyávognak
és ha kell kalácskát
a szemes raboknak?
Varjú mögött csóka
kedvét kik gyanítják,
kik lesznek a rendben
hősök és borisszák,
kicsinyét elvinni
másnak, ej, kik tiltják?
Mi lesz a virággal,
hogyha egyszer elnyílt?
Öregedő leányt
a táncba ki perdít?
Ki visz át a folyón
ötért? A keservit!
A madárka röptét
ki tartja az égen?
Ki simítja el a
fű haját a réten?
Ki szedi a makkot?
Talán az Úristen?
1959
Mi történt?
Mi történt édes Istenem
húsz év alatt a Széheren?
Csak ültem mint egy rongy a kertben
az olajfa alatt veszetten
és megszámoltam a bogyót
mielőtt mindennek vége volt?
Jószerén mi volt az a minden?
Megáll a vér az ereimben
ha megtudom hogy nem tudom
mi történt a Széher úton?
Láttam az égen egy-két
Afrikába induló fecskét
a villanydróton üldögéltek
mintha csak arról fecsegnének
hogy lesznek akik visszatérnek
és olyan is lesz aki nem
Mi történt édes Istenem?
A kuglikertben megpörögve
a kuglibábokat ledöntve
suhintottam néha kilencet
s cukrot vettem a gyerekeknek
akik zegzugában a kertnek
mint a fabábuk ottrekedtek?
vagy csak én emlékezem így
kibontották a szárnyaik
és útrakeltek mint a fecskék
várta őket a végtelenség
és létrehoztak kisfecskéket
ki érti meg ezt az egészet?
A szürke néni aki leste
hogy hazaérnek-e minden este
vagy egyszer végleg elmaradok
mielőtt lehúzza a rolót?
ó Istenem a Széheren
nem jutott eszembe semmi sem
a kismanzárdban mit csináltam
csak a díványon üldögéltem
mielőtt véget értem?
Vagy fölkapaszkodtam a ferde
ablakpárkányra hogy körbe-körbe
az erdő sűrűjére nézzek
s a fákból valamit megértsek?
Mit csináltam? az asztal előtt ültem
a papíroktól megbűvölten
hogy mindjüket tele kell írnom
ha egyáltalán még kibírom
de mit bírok ki mit bírok ki
ott volt a lábamon a zokni
a feszes ing a testemen
mit bírok ki Istenem?
A kerítés mellett a rózsát
a lassú örökkévalóság
elfoszlását de nem tudom
mi történt a Széher úton?
A szemüvegemet – volt már –?
letettem hogy az oltár
a tükörben összetörötten
feküdt szétszórva körben
de milyen oltár nem is volt már
az arcvonásaimban oltár
zengett még akkor a mise
a fejemben? nem volt semmi se?
se pap se hit se jézusisten
meghűl a vér az ereimben
ha arra jutok hogy negyven éve
megszűnt az Isten menedéke?
Milyen menedék? sose voltam
már ötven éve sem templomban
a Széher út annyira lejtett
hogy lassan mindent elfelejtek
mire leérek ahogy akkor
a legutolsó alkonyatkor
mikor mentőkocsiba be-
kerültem fél kilenc fele
de ott is előbb tanakodtak
mikor az intenzívbe toltak
hogy szív-e epe gyomor-e
ha meghalok majd amibe?
De addig! Közel negyven éve
mit csináltam és véget ér-e
– mi is? – a kertkapuban álltam
anyám halálhírére vártam
negyvenöt évig gyerekek
ilyen hülye nem lehetek!
Hogy jött a Cas is imbolyogva
orvos létére és azt mondta
megállt a tüdőkapuban
egy kis vérrög az anyuban…
Ennyi volt? Akkor árva lettem
a Széher úton Budapesten
Szeptember hetedike volt
Pergő levelek Ennyi volt.
Köpeny
Lazíts ha tudsz Lazíts ha nem birod
magadra venni saját súlyodat
mint nagy köpenyt ami a földre nyom
királyi terhed így magától oszlik
Nem baj fiam
vannak kik még a súlyt
mit ország rak reájuk – viselik
vállukba mélyedt borzalmas köpenyt
mi mint a pókkar földre rántaná
nehányukat a velejükbe csontjuk
mélyébe vájja országterhüket
beeszi magát testük lelkibe
hol nemes szívet bántanak a pántok
Nem baj fiam
még vannak kik a terhet
mint tüzes testet borító palástot
Trianont a bőrükön viselik
égő csuháját le nem rántva onnan
minden áldott nap befalazva önnön
sóval varas sebeik recsegő
ördögkemény felületére vonják
hogy ne lássák rokoni népeink
mint vérzik el belülről Magyarország
Nem baj fiam
vannak kik összezárt
buldogfogak porával elegyített
ehetetlen keserves ételük
nyelik melyben a zöld beléndek
mit belefőztek a szomszédi népek
úszik mint Magyarország címere
hogy megdöglik bele
de régi technikával úgy csinálja
mintha még nem jött volna el halála
Még él fiam
kis zeg-zugokba rejtve mint a néptanító
suttogja el
hogy sose adja fel
Hogy míg a sír rá nem lehel
ő sose adja fel
még ha a földön nincs számára hely
ő sose adja fel
ha mindig tűrni és remélni kell
ő sose adja fel
ha beborítja vállát a lepel
ő sose adja fel
ha fene földbe rántja a teher
ő sose adja fel
a nemzetét eszméletét
ő sose adja fel
érted fiam?
Ő sose adja fel.