NAPÚT 2011/1., 17. oldal
Tartalom
Gyurkovics Tibor
közöletlen versei
Bertalan Tivadar
Baj
Baán Tibor
Könyvjelző
– Gyurkovics Tibor emlékének –
Hova tűntek a boldogok,
A halhatatlan szépek?
Szél fúj, de mintha föld alól.
Biciklicsengő csönget.
Csönget, de lám, a levegő
A hangokat felissza
És nem jut el a házakig
A biciklin vitt nóta.
A tér: a merev pusztaság,
Mint évszaktalan álom
Árnyékot vet, kizöldül
És nem tudja, hogy látom.
Folytatás
„Fénykép az agyban – aztán meghalunk”
Gyurkovics Tibor
Kívántam, hogy a diadal
kiszínezze az arcát,
felgyújtsa emlékeit,
mint fából épült pajtát.
Hogy kihegyezze magát végre
és elszántan előre,
mint aki tudja, merre van
a vesztes csata vége.
A holdsütés: a csiganyál
a téren összevissza
keresgéli a folytatást
és nyikorog a hinta.
Kívántam: fejtse meg magát
s mint bélyeget ragassza
arcát a gyászkeretes
tegnap borítékaira.
De mit tehet tehetetlen
a kéz – a kezek körme,
ha a porond, mint szörnyeteg
bezárja örök körbe?!