NAPÚT 2010/10., 176–177. oldal
Tartalom
Bohus Zoltán
szobrász, üvegtervező
Bibó István
művészettörténész
Sólyom-Nagy Sándor
operaénekes (Siklós, 1941. december 21.)
Ha címet adnék e néhány gondolatnak, melyekről írok, akkor az a következő lenne: Eszmélésemtől a megállíthatatlanul közeledő „eszméletlenségemig”… E könyv Tisztelt Olvasói, tudom, tőszavakból, tőmondatokból is értik majd a bennem oly mély nyomokat hagyott emlékeket, melyeket borotvaéles képekként őrzök lelkemben.
Édesanyám a legdrágább anya volt a világon. Sok testi bajjal, kínzó csontfájdalmakkal élt, szinte fiatal korától. Két nővéremnek s nekem adta – áldozta – életét, és persze drága Apánknak, aki hajdan Albrecht főherceg birtokán uradalmi főintéző volt. Így hát Anyánk nevelt mindhármunkat, méghozzá nagyon gondosan, vallásosan, szigorúan. Ez most – tudom – nem látszik már rajtam, de mindig tudtuk, hol, mikor, hogyan kell viselkednünk. Jól emlékszem, ha valamivel megbántottuk szüleinket, nem kellett kétszer mondani: „Öcsi, menj, kérj bocsánatot!” Ilyenkor az sem maradt el, hogy Apánkat megölelve kezét megkeressem és megcsókoljam. Ezt én ma sem szégyellem, sőt büszke vagyok rá, s most is itt érzem kezének melegét és szagosszappan-illatát.
1945 húsvétján menekülés Albertkázmérról két nővéremmel, szüleinkkel Baden bei Wienbe, ekhós szekérrel. Szállás egy osztrák tábornok házában. Itt ért életem első, kiradírozhatatlan, rossz élménye: nővéreimmel egy szoba sarkában kucorogva néztük, amint egy orosz katona Apánk halántékához szorítja pisztolyát. Hála Istennek, semmi nem történt, de a kép ma is hátborzongató. Megmenekülés. Júniusban haza Magyarországra: Mezőhegyes, Mindszent, Siklós (Apám munkahelyei). A főherceg melletti jólét után szinte teljes elszegényedés. Újrakezdés, közben drága Apánk négy-öt hónapos előzetes letartóztatása Pécsett. FELMENTÉS!
Általános iskola, gimnáziumi érettségi Siklóson 1960-ban. Felvétel a Zeneakadémiára. Hat év után diploma, 1966-tól Magyar Állami Operaház, 45 évig. Közben 1986-tól máig a Zeneakadémián énektanítás. Ezalatt 1981-től 2002-ig folyamatos bayreuthi szerződés. Ez a csaknem negyed század életünk, családunk meghatározó korszaka volt művészileg s emberileg egyaránt.
Látszólag sima, egyszerű, valójában mindennap szakadásig tartó, irgalmatlan munka. Nyolcvanhat szerep meghódítása színpadon, melyeknek megtanulása, eléneklése kimondhatatlan örömet szerzett, számtalan oratórium és dal a pódiumon… Csupán ezekért is jó volt megszületni. Hát még azokért az örömökért, amelyeket ezek mellé kap egy ember Teremtőjétől: csupán az, hogy Ő van, s így mindig van kihez fordulni. Azután: család – Imola –, két fiam, lányom, négy gyönyörű unokám. A napfény, az eső, levegő, a kert, ahol lakunk, erdő, hegyek, vizek… A Világ, melyből igencsak jókorát láttam-láttunk, s bizony habzsoltuk a szépet. Művészetek, étel-ital, autózás s a gyengébb nem!!! Ha valamiért már itt a Földön vezekelnem kell, akkor csak az a nem szűnő, kiolthatatlan vágyakozás lehet, amelyet szépségük iránt érzek. Még a Zene az, mellyel soha nem tudok betelni, s olykor már-már kifejezetten testi gyönyörként hat rám. De a Nő, az más! Talán még mindig hurcolom magamban a gyermekkori szülői tiltás hangját, hogy az bűn, az ördögi cselekedet. Emiatt ministránsemlékeim is a lelkiismeret-furdalást idézik fel bennem. Bizony szigorú, fegyelemmel teli évek voltak ezek.
Giuseppe Verdi: Falstaff |
Az én Drágám ezt tudja is rólam, de okosan átnéz e férfiúi gyengém felett… Én meg tényleg nem tehetek róla. Életem legizgalmasabb, legtöbb boldogságot adó lénye Ő, immár harmincöt éve. Nem kis szavak ezek, mégis így van, pedig azért korábban voltak élményeim Vénusz szépségeiről… De állj, panaszkodnom kell: most kezdtem csak élvezni ezt a sok földi jót, melyet Isten adott nekünk, és már a HETVEN harangja kondul. Egészségemet kikezdi a lassú, de megállíthatatlan gyengülés. Pedig a szívem ugyanolyan erős, ifjú, és lángolni is tud. A gondolataim szabadok, a fantáziám szárnyal, a szemem tovább gyönyörködik… Boldog vagyok, még mindig!
Néhány gondolat még arról, hogy most nálunk Magyarországon mindent szabad. És mindenkinek! Nincs szégyenérzete senkinek. Lelkiismeret-furdalás nélkül ölik egymást az emberek, felejtve, hogy ki-ki érdemei szerint kapja majd jutalmát jóért-rosszért…
