NAPÚT 2010/10., 163–1658. oldal
Tartalom
Eszes Máté
író, szerkesztő, honvédtiszt
Kovács Kálmán
trombitaművész
D. Molnár István
irodalom- és művelődéstörténész, műfordító (Beregszász – ma Ukrajna –, 1941. november 25.)
nbsp; Szüleimet nem könnyű sorsuk többek között Kassára, majd Sárospatakra vetette, ahol keresztény szellemben, a magyarság értékelésére neveltek. Megtanítottak arra, hogy az akkori rendszer igazságtalan rendszer, amelynek meg kell változnia. Egész életemet meghatározó hatást tett rám az 1956-os forradalom. Sárospatakon érettségiztem 1960-ban, és mindjárt elkezdhettem egyetemi tanulmányaimat Debrecenben magyar–orosz szakon. (A publikációim aláírásakor később használt D betű Debrecenit jelent.) Ezek a tanulmányok hat évig tartottak, mert közben a testvérvárosban, Lublinban is tanultam, ott lengyel szakos diplomát szereztem.
1967-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Szláv Filológiai Intézetének könyvtárosa lettem, majd a következő évben orosz szakos hallgatók kísérő tanára voltam Moszkvában. 1968–1971 között a KLTE orosz szakán tanítottam és lengyel nyelvórákat tartottam. 1971 és 1973 között a varsói Magyar Kulturális Intézetben dolgoztam.
Ez megismétlődött 1988–1991 között, amikor ott nagykövetségi tanácsosként a Magyar Kulturális Intézet igazgatója voltam, nagy élményként átélve a politikai-társadalmi rendszer megváltozását.
1974-ben megszerveztem a debreceni egyetemen a lengyel szakot, 1984-ben pedig a lengyel nyelvi és irodalmi tanszék vezetője lettem. 1998–2001 között a Debreceni Egyetem Szláv Filológiai Intézetét is irányítottam. 2008-ban betegségem miatt végleg nyugdíjba mentem.
Amint az egyetemeken szokásos, közben végigjártam az egyetemi ranglétrát a professzorságig és megszereztem a szükséges tudományos fokozatokat: 1971-ben egyetemi doktori címet, 1980-ban az irodalomtudomány kandidátusa fokozatot, 1996-ban habilitált doktor, 1999-ben az MTA doktora lettem.
Könyveim azt tükrözik, hogy egyrészt a magyar–lengyel kapcsolatok és hasonlóságok, másrészt a művelődéstörténet részeként felfogott egyháztörténet érdekel: A magyarság a modern lengyel irodalomban 1919–1989 (1995), angol változata: The Hungarians in Modern Polish Literature 1919–1989 (2003); Katolicizmus, szocializmus, ellenzékiség. Jerzy Andrzejewski életműve (1995); Vallási kisebbség, kisebbségi vallás. Görög katolikusok a régi és mai Lengyelországban (1995); Lengyel irodalmi kalauz. A kezdetektől 1989-ig (1997); Kálvinista csepp a katolikus tengerben. A lengyelországi reformátusok és kultúrájuk (2009). Részben munkatársaimmal három egyetemi jegyzetet írtam lengyelül: Literatura polska XX wieku 1891–1981 (Századunk lengyel irodalma 1891–1981, 1993); Literatura polska XIX wieku 1796–1890 (Lengyel irodalom a XIX. században. 1796–1890, társszerző: Anna Sprawka, 1997); Literatura polska od pocz±tków do roku 1795 (Lengyel irodalom a kezdetektől 1795-ig, társszerző: Nagy László Kálmán, 1998).
Az általam szerkesztett tanulmánykötetek: Magyar–lengyel közelítések (1985); Polskie głosy o kulturze węgierskiej (Lengyel hangok a magyar kultúráról, 1988); Węgrzy, Polacy a ich s±siedzi. Studia historyczne i literackie (Magyarok, lengyelek és szomszédaik. Történelmi és irodalmi tanulmányok, 1990).
Szerkesztett irodalmi művek: Polscy pisarze – uchodĽcy a Węgry (Lengyel menekült írók és a magyarság, antológia, 1991); Polskim piórem o węgierskim PaĽdzierniku. Antologia (Lengyel tollal a magyar Októberről, antológia, 1996); Adam Mickiewicz: A lengyel nép és a lengyel zarándokság könyvei magyar, lengyel és francia nyelven (1998); Lengyel tollal a magyar Októberről (antológia, 2006).
Megjelent, ill. bemutatott fordítások: Aleksander Krawczuk: Nagy Konstantin (Konstantyn Wielki, 1981); Aleksander ¦cibor – Rylski: Kényszerzubbony. Tévéjáték (Kaftan bezpieczeństwa. Sztuka telewizyjna, Magyar Televízió 2, 1982. július 1.); Witold Kula: A feudális rendszer gazdasági elmélete (Teoria ekonomiczna ustroju feudalnego, 1985); Wiktor Woroszylski: Magyarországi napló, 1956 (Dziennik węgierski 1956, társfordító: Kerényi Grácia, 1994); Cecylian Niezgoda: Szent Kinga. Életrajz (¦więta Kinga. Żywot hagiograficzny, 2003); Athanasius B. Pekar: „Tanúim lesztek” Adalékok a kárpátaljai görög katolikus egyház vértanúságához („You shall be witnesses unto me” Contribution to the martyrorology of the Byzantine Catholic Church in Subcarpatian Ruthenia, 2003).
Tagja vagyok vagy voltam a magyar–lengyel történész vegyes bizottságnak, a Magyar Írószövetségnek, a Slavica (Debrecen) és a Valóság szerkesztőbizottságának, tagja vagyok a Professzorok Batthyány Körének.
Lengyel kitüntetéseim: Érdemkereszt a lengyel kultúráért (1987), Lengyelország újjászületése érdemrend tiszti fokozata (1999), a lublini Maria Curie-Skłodowska Tudományegyetem tiszteletbeli professzora (2005).
Kitüntetésnek tekintem II. János Pál pápa levelét (1995 karácsonyán), amellyel görög katolikus témájú monográfiámat megköszönte.
Mindezt nem értem volna el Feleségem áldozatkész közreműködése nélkül, amelyet nagyon köszönök. István András fiamnak és két gyermekének, a Lengyelországban élő Annamária lányomnak és kislányának további sikereket és szerencsét kívánok!
Remélem, mindezek osztályrészül jutnak jó úton járó nemzetemnek, hazámnak is.
