NAPÚT 2010/10., 130. oldal
Tartalom
Szántó Erika
filmrendező, író, dramaturg
Balogh Gyula Bogumil
író, feltaláló, természetgyógyász
Bráda Tibor
festőművész (Karcag, 1941. szeptember 18.)
Két bátyám után harmadikként láttam meg a napvilágot. Elég későn. Apám (gimnáziumi tanár) azt mondta, hogyha a gyerek fiú lesz, legyen pap, ha leány, akkor meg Piroska. Anyám (tanítónő) másként döntött: egyik se lettem. A második világháború ellenére jó dolgok is történtek velünk gyermekkorunkban. Időnként a holland református egyház segítségét élvezhettük. A menekülésekről azt hittem, hogy kirándulunk.
Apám elvesztése viszont az egész életünkre rányomta a bélyegét. Harminc évig vártuk a hazajövetelét. Rengeteg iskolába jártam, és mindegyikben csak rajzolni szerettem. Végül Albertirsán egy képzőművészeti főiskolát végzett apáca rajztanárnő segített a pályára: Puruczky Mária.
A Török Pál utcai gimnáziumban, Ujváry Lajos osztályában talán életem legpörgőbb, legizgalmasabb éveit éltem. Tudom, hogy minden osztály a legjobb, de a mienk is az volt. 1956-ban mindjárt egy forradalommal kezdtük a tanulmányainkat. A két lövöldözés között alig telt el másfél évtized, nekünk szinte ez megszokott állapot volt. A főiskola már gyötrelmesebb időszaka volt életemnek 1960-tól 1967-ig. Grúber Béla és Georges Rouault kegyetlen terhekkel nehezítették tanulmányaimat. Szentiványi Lajos könnyed, ragyogó koloritja, kitűnő franciás szelleme sem tudta teljes mértékig megadni festészeti szabadságomat.
Nagyon fiatalon kezdtem a tanítást a Képzőművészeti Egyetemen, talán ezzel is várhattam volna. Hiszen azokat a feladatokat, amelyeket nekem kellett volna megoldanom, a hallgatóktól megoldva kaptam vissza.
Életem során rengeteg társadalmi munkát végeztem – mindig a szakmáért.
Úgy látszik, ez egyeseknél eleve elrendeltetés dolga (Isten csapása). Most a magyar festészet napjának szervezése a mániám.
Nagyon sok kiállításom volt eddig (ezt másutt a curriculum vitae tartalmazza).
Különösen szeretek a családommal kiállítani: festőművész feleségemmel, Deák Ilonával, bőrműves nagyobbik leányommal, Bráda Judittal, keramikus kisebbik leányommal, Bráda Enikővel. Ezt külföldön is és hazánkban is szívesen vállaljuk.
Karcagi születésem folytán a gyerekkorom egy részét a berekfürdői üveggyár közelében töltöttem. Így volt alkalmam beleszeretni az üveg ragyogásába. Nincs az a festék, amelyik versenyezni tudna a nap által megvilágított színes üveggel. Nemsokára elkészül az ötvenedik üvegfestményem.
Talán pont azért, mert az előbb említettnek az ellentéte, a másik szerelmem a pasztell. Bársonyos, lágy, kissé visszafogott színeivel más mondandókat hordoz.
Köszöntöm mindazokat, akik értőn és elfogultságok nélkül tudják élvezni azokat az örömöket, amelyeket csak a festészet tud nyújtani!
