NAPÚT 2010/10., 122. oldal
Tartalom
Medgyasszay László
állatorvos
Surján László
orvos, képviselő
Babarczy László
rendező (Budapest, 1941. szeptember 3.)
Azt gondolom, hogy 1941-ben születni nem volt nagyon nagy szerencse. Az én első emlékeim 1944-ből vannak, ’44 karácsonyán kezdődött a város ostroma. Égő házak, pince, ahol lakunk, velünk szemben találat ért egy játékboltot és oltották, az izzó, vörös fény előtt fekete alakok ugráltak, próbálták oltani a tüzet, de szemmel láthatóan ez nem nagyon ment, és elkezdték kifelé dobálni a játékokat. A lábam elé esett egy doboz, abban egy szájharmonika volt. Mivel senki sem törődött vele, így aztán végül a harmonika az enyém lett. Miután karácsony előtt volt, karácsonyi ajándéknak is felfoghatjuk.
Ennél pokolibb élmények is voltak, halottak, megégett emberek és egy romba dőlt város. S mindez úgy hatott rám, hogy az a kép alakult ki a világról, hogy az egy borzalmas hely.
Az ilyesmi akár beteggé is teheti az embert, de én úgy reagáltam a háborús élményekre, hogy minden, ami kicsit is különbözik ezektől a borzalmaktól, az ajándék az élettől, amit nagyon meg kell becsülni.
Úgy lehetne summázni ezt az indulást, hogy megtanultam lemondani mindenről, s ehhez képest örülni annak, ami mégiscsak jó volt.
Én azt gondolom, hogy nekem mint 1941-ben Budapesten született embernek ez volt az alapvető indítás.
