NAPÚT 2010/10., 8–9. oldal
Tartalom
Málnay Levente
film- és színházi rendező
Ernyey Gyula
ipari formatervező, belsőépítész
Ambrus Éva
keramikus, iparművész (Budapest, 1941. január 10.)
Nem vagyok a szavak embere; ezért inkább a munkásságomról írt méltatásokból idézek:
Csenkey Éva bevezetője a 2000-ben kiadott katalógusból:
„Ambrus Éva olyan művész, olyan keramikus, akinek munkássága immár három évtizedet ível át.
A művek maguk következetességről, nyugodt folyamatosságról, az alapvető jellegzetességek, értékes sajátosságok megtartásáról tanúskodnak. A külső körülményekben pedig ugyancsak különbözik az életpálya első fele a jelenlegi másodiktól. Bár a herendi Porcelángyár egykori ösztöndíjasaként jól ismerte a luxus-díszítőművészet szépségeit, lehetőségeit, a főiskolai tanulmányok befejezése után mégis a nagyipar, a formatervezés vonzotta. 1967-től az ország legjelentősebb kerámiaipari beruházása, az Alföldi Porcelángyár első tervezőinek egyike, majd művészeti vezetője volt.”
„A Hódmezővásárhelyen töltött években számos sikeres díjakkal is elismert edényterv született. A nagyipart végül is elhagyta, mint sok más társa is. Kevesen, de vannak olyanok is, akik a folytonosság csodájára képesek voltak, akik bebizonyították, hogy a vérbeli »designer« nem vész el az átalakulások során sem. Ambrus Éva is közülük való.
Igaz, körülötte a világ az elmúlt tizenöt év során nagyot változott. Egyéni művészként is megőrizte az ipari tervezőkre jellemző mentalitást, formai ideálokat.
Azért tud mégis korszerű maradni, mert kitartása is őszinte személyiségéből fakad.”
„Az anyag és a forma elvont szépségét, a tárgy és környezete összetartozását, a szerkezet és a megmunkálás egyszerűségét testesítik meg művei.
Így nemcsak a formatervezés egykor megtanult, gyakorlott alapelveit, hanem lényegében az általa oly nagyon kedvelt természet példáját is követi, akárcsak a víz hullámait, a virágok kelyhét, a kavicsok gömbölyűségét idéző formáival.”
(Schrammel Imre kiállítás-megnyitó beszéde, 2009. április)
„Ambrus Éva a porcelán szakon tanult, 1967-ben védte meg diplomamunkáját, és az akkor induló Alföldi Porcelángyár tervezője lett. Gondolkodásában a művészi és a mérnöki véna optimális egyensúlyban van, és így az akkor fellendülő használatiedény-tervezésben hamar élre tört.
Munkásságát több készlet; például az UNISET és BELLA hitelesíti, melyek a hazai edénykultúra mai napig meghatározói szériái.”
„Ambrus Éva 1984-ben kilépett az Alföldi Porcelángyárból és saját műhelyében folytatta munkáját. A kiállításon ennek a korszaknak alkotásai láthatóak. A keramikusművész nagyszerűen alkalmazta technológiai tapasztalatát és tudását kisipari léptékben is.
Szökőkutak tervezését és kivitelezését vállalta. Azt, hogy ezek milyen magas színvonalú, az építészeti környezetbe illeszkedő, kitűnő művek; láthatjuk a kiállított fényképeken.”
„Ambrus Éva nagyszerűen kikísérletezte az optimális anyagot, melyet a nyersgyártás és az égetés stádiumában a legjobban tud emberi erővel mozgatni, ugyanakkor nem lesz aprólékos a végeredmény.
Ami nekem a legfontosabb érték, hogy megtalálta a legkellemesebb arányt a lekerekített – nevezzük organikusnak – formák és a merevítő geometrikus elemek között. Ami ugyancsak erénye alkotásainak, az az elemek osztásának formai hangsúlyozása.
Ezek együttesen biztosítják művei esztétikai szépségét.”
ADATOK
Ambrus Éva keramikus iparművész; 1941. jan. 10. Budapest
1967-ben Schrammel Imre tanítványaként diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskolán.
1967–1984-ig a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban formatervezőként, majd művészeti vezetőként dolgoztam.
1984-től saját műteremben dolgozom.
Egyéni kiállítások: 1971 Hódmezővásárhely, Medgyessy Terem
1973 Iparművészeti Múzeum, „Művész az iparban”
1976 Celldömölk, Kemenesalja Művelődési Központ
1977 Székkutas, Művelődési Ház
1994 Budapest, Duna Galéria
1995 Budapest, Árkád Galéria
2000 Csurgó, Városi Múzeum
2009 Budapest, Budai Klub Galéria
Szakmai elismerések: 1972 Varia edénypályázat I. díj – „Bella 267” edénykészlet
1978 Kulturális Minisztérium nívódíja – „UNISET 212” vendéglátóipari edények
1984 Zágráb, Minikerámia Triennálé díja
2004 Ferenczy Noémi-díj
Köztéri munkák: 1971–2010 között plasztikus falburkolatok; ivókutak; csobogók; díszkutak – összesen 31 db
Például: Budapest, Erzsébet krt. 17. – falikút
Gyula – kávézó – plasztikus falburkolat
Csurgó – Művelődési Központ – csobogó
Badacsony – Központi Park – díszkút
Kaposvár – Fő tér – ivókút
Lengyeltóti – szöllős ivókút
