NAPÚT 2010/10., 6–7. oldal
Tartalom
Félix László
rendező
Ambrus Éva
keramikus, iparművész
Málnay Levente
film- és színházi rendező (Budapest, 1941. január 5.)
Amikor a Napút folyóirat felkért, hogy közelgő hetvenedik születésnapom alkalmából írjak hetven sort magamról, az jutott eszembe, amit az elmúlt évtizedekben tettem, tulajdonképpen minden megtalálható a Ki kicsodában, újságcikkekben, folyóiratokban vagy az interneten.
Mit mondhatok egyebet még magamról? Csak közhelyeket (kinek, mit köszönhetek), fellengzős zagyvaságokat (az alkotói önkifejezésről, az önmegvalósításról) eddigi munkásságomról. De ezek kit érdekelnek?! Mire vagyok büszke pályám és életem során? A családomra! A feleségemre, aki negyvenhárom éve mindig mellettem állt, türelmesen elviselt, támogatott. A két felnőtt fiamra, akik művelt, széles látókörű, sikeres emberek lettek.
A hetven év sok? Egy harmincévesnek bizonyára! Hetvenéves korban már általában öregnek érzi magát az ember? Ez is elképzelhető! A hetvenéves kornak is megvan a maga szépsége? Így igaz! Hetvenévesen is fáradhatatlanul dolgozom, teniszezem, olvasok, zenét hallgatok, utazom… De ami az eltelt hetven évet teljessé teszi, bearanyozza, igazán széppé varázsolja, az négy név: Leon, Márk, Laura és Lola – a négy unokám! Ezeket az éveket ők teszik igazán csodálatossá számomra!
A megtisztelő felkérés igazolására röviden ismertetem szakmai életrajzomat, hogy akik olvassák ezt a cikket, tudják meg, miért is kértek fel ennek a hetven sornak a megírására.
Szüleim: Málnay Lajos és Török Katalin. Feleségem dr. Bögi Júlia orvos. Gyermekeim: Levente (1969), Barnabás (1970).
A budapesti Vörösmarty Gimnáziumban érettségiztem, majd 1962-ben a Magyar Televízióhoz kerültem külsős asszisztensnek. 1968-ban felvételt nyertem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Keleti Márton osztályába, 1973-ban kaptam film- és televíziórendezői diplomát. 1965-ben kerültem állományba a Magyar Televízió drámai osztályára, előbb asszisztens, 1972-től rendező, 1988-tól főrendezői beosztásban. 1993-tól a Rendezői Iroda vezetője, művészeti vezető voltam 2002-ig, nyugdíjba vonulásomig.
Több mint kilencven tévéjátékot, tévéfilmet, valamint számos irodalmi műsort, sorozatot készítettem.
Munkáim között szerepelnek magyar és külföldi klasszikusok feldolgozásai (Nagy Lajos: A tanítvány, Heltai Jenő: A száztizenegyes, Bródy Sándor: Napforduló, Gábor Andor: Doktor Senki, Lengyel Menyhért: Tihamér, Gábor Andor: Palika, Szomory Dezső: II. József, P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!, Erich Kastner: Az eltűnt miniatűr, A. Tolsztoj: A cárné összeesküvése, Noel Coward: Földi kacaj), valamint kortárs írók műveinek televíziós feldolgozása (Thurzó Gábor: Ítélet és igazság, Szobotka Tibor: A megbízható úriember, V. Suksin: Az élet szerelmese, Gyurkovics Tíbor: Nagyvizit, Szakonyi Károly: Apróhirdetés stb.).
Szívesen foglalkoztam mai, aktuális társadalmi kérdéseket feszegető témákkal is, ezek közé tartozik a Zsákutca, Állványokon, Krízis, Pénzt, de sokat!, Szurkolók.
Huszonegy részes sorozatot készítettem 1993–94-ben a vidék életéről, ismert magyar írók (Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu, Görgei Gábor, Békés Pál stb.) mai témájú forgatókönyveiből Öregberény címmel.
Koprodukciós filmet forgattam amerikai, német, osztrák filmcégekkel, nemzetközi sztárok szereplésével (Aranyifjú, A nap lovagja).
Pályafutásom során mintegy száz színházi közvetítés vezetője voltam.
Az utóbbi évtizedekben számos alkalommal rendeztem színházban prózai és zenés darabokat: A Charley nénje (Kecskeméti Katona József Színház, 1982), Bolha a fülbe (Pécsi Nemzeti Színház, 1989), Szegény Dániel (Győri Nemzeti Színház, 1993), A pénz komédiája (Debreceni Csokonai Színház, 1994) Vidám finálé (Nemzeti Színház, Várszínház, 1995), Sybill (Debreceni Csokonai Színház, 1997), Paprikáscsirke (Vidám Színpad, 1999), Különterem (Soproni Petőfi Színház, 2004), Kaland (2005), Nagyvizit (2006), Zsuzsi kisasszony (Szolnoki Szigligeti Színház, 2007), Isten nem szerencsejátékos (Szolnoki Szigligeti Színház, 2008).
Jelenleg is dolgozom, a Budapesti Kamaraszínházban Neil Simon komédiáját rendezem, majd a szolnoki Szigligeti Színházban Márai Sándor Kaland című színművét állítom színpadra.
Kitüntetések: Balázs Béla-díj (1988), az Új Múzsa Alapítvány rendezői Életműdíja (2000), Érdemes Művész (2005).
