NAPÚT 2010/6., 57–64. oldal
Tartalom
Kerékgyártó István
Tehetségfelszabadító művészetpedagógia
Vámos Józsefné
Óvodai ábrázolás a gyakorlatban
Nagy Ferenc
A Társaság művészeti tevékenysége
Az 1960-as években a magyarországi cigányság helyzetében a helyi kezdeményezések, a cigány közösségek, a családok áldozatvállalásai következtében jelentős életmód- és életforma-váltási folyamat indult. Az 1970-es években a munkaképes cigány népesség foglalkoztatási mutatói alig különböztek a többségi lakosságétól, és külön is említésre méltó a cigány nők rendszeres, állandó munkavállalása. Ez utóbbi tény közvetlenül befolyással volt a gyermekvállalásra, gyermeknevelésre. A kereső családtagok munkája anyagi alapot teremtett, ám az időbeli leterhelés miatt kevesebb figyelmet fordíthattak a gyermekekre. Ugyanakkor még mindig hatott – sőt máig hat – az intézményes neveléssel, oktatással szembeni fenntartás. Az aluliskolázott, szakvégzettség nélküli segédmunkás a hetvenes-nyolcvanas években nem lehetett a kiemelkedés példája saját gyermekei előtt, mert nem tudta igazán őket motiválni. A rendszerváltozás következtében a kilencvenes évektől a termelésből kieső, így a család meg élhetésének anyagi alapjától megfosztott széles réteg újabb beilleszkedési problémákkal kerül szembe. A csekélyke nyugdíjból, különböző segélyekből élő cigány családok egy része ugyan felismerte az iskoláztatás szükségességét, de az alapfok elvégzését követő továbbtanulás új akadályba, az iskoláztatás költségeibe ütközik.
A szülők egykori iskolai kudarcai, a nehéz anyagi körülmények, a még gyakori megkülönböztetés, diszkrimináció nem ösztönöz igazán továbbtanulásra. A fogadó (alap- és középfokú) iskoláknak kell rendelkezniük olyan pedagógiai programmal és helyi tantervvel, amely elősegíti a cigány gyermekek felzárkózását (építve az óvodai előkészítésre), eredményes iskolavégzését.
Mindehhez szükséges bizonyos szemléletváltás a pedagógusok körében, és ennek fontos lépéseként megfelelő felkészítés a pedagógusképző intézményekben. Az eredményes iskolavégzéshez, az általános alapismeretek teljesítőképes tudásként való megszerzéséhez a rendszeres munka, rendszeres ellenőrzés és értékelés szükséges. Ha ennek feltételeit sikerült megteremteni, az eredmény sem marad el. A feltételek megteremtésében pedig az oktatás-nevelésben érdekelt partnerek szoros együttműködése elengedhetetlen. Sokféle elképzelés, próbálkozás, eredmény, zsákutca jellemzi az intézmények útkeresését.
A közös cél a cigány gyermekek iskoláztatási problémáinak feltárása, megoldási lehetőségek kutatása, bemutatása, terjesztése. 1978-tól szervezett, országosan összefogott, a gyakorlati problémamegoldást célzó kísérletek indultak az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. A kísérletet folytató intézmények vezetői, munkatársai rendszeres kapcsolatban álltak Rácz Gyöngyi cigány témafelelőssel, az intézet tudományos főmunkatársával, és a továbbképzéseken ismertették, egyeztették tapasztalataikat. Egy ilyen országos továbbképző tanfolyamon a résztvevők alapították meg az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaságot – felismerve a feladat társadalmasításának szükségességét – Mezőberényben, 1986-ban. A Társaság az oktatás-nevelés problémakörén túl a kisebbség és többség együttélésének, kultúrájuk egymásra hatásának, a kisebbségekhez tartozó alkotók megismertetésének, fiatal kulturális szakemberek képzésének témaköreit is felvállalta a tehetségkutatás és tehetséggondozás mellett.
Már a Társaság alakulásakor komoly hangsúlyt kapott a művészeti nevelés, minthogy az esztétikum tevékeny elsajátítása alakítja a gyermek személyiségét, és általa sajátos módon érzékeli a valóság lényegét. Az 1960-as évektől fokozatosan és egyre erőteljesebben jelentkeznek cigány alkotók: irodalmi, képzőművészeti művek születnek; az előadóművészetben is találkozunk jeles nevekkel. Mindez a feltörekvő népréteg természetes megnyilvánulása. Sára Sándor Cigányok című filmje (1961) egyike az első lépéseknek. Balázs János naiv és Péli Tamás hivatásos festők képviselik a képzőművészetet, az írók, költők közül pedig Lakatos Menyhért és Bari Károly váltak ismertté. A cigányzene változatlanul népszerű, és nemzetközi megmérettetésben is sikeres Cziffra György és Pege Aladár munkássága.
„A művészet koncentráltabban képes tükrözni a valóságot, mint az esztétikum többi megjelenési formája, így személyiségformáló ereje is nagyobb, ezért az esztétikai nevelés legfontosabb eszközei a művészeti alkotások.” (Pedagógiai lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp., 1976)
Az esztétikai élmény lehet befogadás, amely azonban sohasem passzivitást jelent, sőt aktivizál, és lehet az alkotás: előadói produktum (pl: ének, vers stb.), önálló alkotás (pl: festmény, plasztika stb.), valamint esztétikus megjelenés, magatartás.
Esztétikai élményhez – a mindennapi élet adta lehetőségeken túl – a művészeti nevelés révén juthat a gyermek. Színtere az óvoda, az iskola, de számtalan iskolán kívüli lehetőség is adott (verseny, kiállítás, művészeti tábor stb.).
Az 1995-ben megjelent Nemzeti Alaptanterv rögzíti a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának sajátos elveit: „A kisebbségi oktatás célja a kisebbségi önazonosság megőrzése és erősítése. Ennek érdekében törekszik: a népköltészet, a zene, a képzőművészet, a szokások és hagyományok megismertetésére és ápolására, a különböző kultúrák értékeinek kifejezésre juttatásával toleranciára, a másság elfogadására és megbecsülésére, a cigányság társadalmi befogadásának elősegítésére.”
Az iskolák pedagógiai programjának részét képezheti a népismeret, amely elősegítheti az interkulturális oktatás céljának megvalósítását, azaz hogy „…a kisebbséghez és a többséghez tartozó tanulók együtt sajátítsák el az adott kisebbség népismereti műveltségi anyagát” (NAT). Így nyílhat tág lehetőség a művészeti nevelés műveltségi területéhez kapcsolódóan a Cigány kultúra és népismeret című tananyag pedagógiai programba illesztésére.
A Társaság a NAT megjelenését megelőzően már gyűjtötte és rendszerezte az e témában készült kiadványokat Erdős Kamill Cigány tanulmányaitól (Békéscsaba, 1989) a Néprajzi Múzeum anyagain át a gyakorló pedagógusok, közművelődési szakemberek, kutatók tanulmányaiig. Az így hozzáférhetővé tett anyagok adták az 1989-ben indított, országos beiskolázású posztgraduális képzés háttéranyagát. A képzés az oktatás-nevelés aktuális kérdéskörét ölelte fel, a legfelkészültebb előadókkal. Hallgatók voltak pedagógusok, népművelők, szaktanácsadók, munkaközösség-vezetők, kutatók, köztük természetesen a cigány szakértelmiség. Kétszázan végeztek, és jó részüknek munkahelyük fizetésemeléssel is elismerte tudásukat.
Az önerőből szervezett, bentlakásos művészeti OKJ közép- és felsőfokú képzéseink hallgatóinak, pedig államvizsgatantárgyként oktattuk a Cigány kultúra és művelődési ismeretek című tantárgyat.
A művészeti nevelés ügyét szolgáló, tanórán kívüli tevékenységek sorában fontos szerepet töltenek be a tehetségkutató versenyek, művészeti táborok. 1987-ben az első országos képzőművészeti tehetségkutató versenyt Az én hazám az én családom címmel hirdette meg a Társaság. A beérkezett 600 pályaművet szakértő zsűri értékelte, Péli Tamás alapító tagunk vezetésével. A 40 legjobb alkotásból összeállított kiállítási anyag az ország sok iskolájában szerepelt. A rajzok a Cigány Nevelés és Kultúra című folyóiratunkat illusztrálják. Külön tanulmányt érdemelne az egyes alkotások tartalmi és formai, technikai megoldásainak elemzése. A pályázat és a kiállítások fogadtatása adta az ötletet a nyári képzőművészeti tábor megszervezésére. A kéthetes táborra (1987. július 20–31.) a sarudi Általános Művelődési Központban került sor, amelynek művészeti vezetője Péli Tamás volt.
Az ALFA-ban 1986-tól folyt A cigány kultúra integrálása az intézmény legitimálta kultúrába, az etnikumok békés egymás mellett élésének szolgálata művelődési eszközökkel című kutatás, amelyen belül a cigány művészek, alkotók színe-java is dolgozott, az ÁMK nevelőtestületéből: ének-zenét Nyári László, folklórt Szecső Kovács Zoltán, cigány irodalmat és történelmet Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József és Kovács József Hontalan, művészettörténetet Csemer Géza tanított. A tábor munkájában is részt vettek. A tábor nyitott bemutató tábor is volt, így az oda látogató pedagógusok, megyei tagozatvezetők igazi módszertani műhelyt tapasztalhattak meg. 1990-ben Zánkán a Kárpát-medencei kisebbségi tábor adott keretet mintegy 200 hazai és határon túli gyermek művészeti nevelésére. A pedagógusokon kívül szülőket is fogadtunk. Párhuzamosan több kisebb táborunk volt. Ezek vezetői: honismereti – Szuhay Péter muzeológus, folklór – Szecső Kovács Zoltán táncművész, képzőművészeti – Péli Tamás festőművész, sport – Oláh Zsolt testnevelő tanár. A foglalkozásokat versenyek egészítették ki, bemutatók tették teljessé a programot, amelyről oktatófilmet készítettünk. A Magyar Televízió is figyelemmel kísérte munkánkat. A záró napon a cigányság legégetőbb kérdéseivel foglalkozó fórum moderátorának Rózsa Pétert kértük fel, aki a Napzárta műsorában erről tudósított. A felvetett problémák egyike volt a cigány kultúra közvetítésének, integrálásának kérdése, az interkulturális oktatás lehetőségeinek, feltételeinek megteremtése.
A tehetségkutatás fontos állomása volt az 1990-ben hét művészeti ágban, egyéni és csoportos kategóriában megrendezett verseny. A helyi, megyei, fővárosi versenyek első helyezettjeinek döntőjén tizenhat megyei és fővárosi, illetve határon túli kisebbség képviselői szerepeltek. A helyi és a Kárpát-medencei döntő zsűrijének is ugyanazok voltak a tagjai: Péli Tamás festőművész (elnök), Orsós Jakab író, Kovács József Hontalan költő, D. Magyari Imre irodalomtörténész, Szecső Kovács Zoltán táncművész. Ötszáz szereplővel a színpadon, igazi seregszemle volt ez, megláttatva a cigányság élő zenei, táncbeli, népmesei stb. kultúráját, a hagyományok ápolását. Felejthetetlen például a két ibrányi kislány: a magyar etnikumú cigányul, a cigány tökéletes magyarsággal mesél. A versenyről készült filmmel jutalmaztuk a felkészítő intézményeket, illetve a tárca minisztere televíziót adományozott számukra.
A művészeti nevelés legfőbb célja, hogy a nemzeti műveltséget, benne a hazai etnikumok kultúráját és az egyetemes műveltséget a maga sajátos eszközeivel közvetítse. Az értékteremtés folyamatában fontos szerepe van az értékközvetítésnek – motiváló hatása új alkotások születéséhez vezet. A Társaság a Roma Családi Magazin szerkesztőségével együttműködve sorozatszerűen jelentette meg a pályázatok sikeres gyermekmunkáit. A képzőművészeti pályázati rendszer eddigi legsikeresebb fordulója volt a Péli Tamás festőművész, országgyűlési képviselő emlékére meghirdetett Közös jövőnk című irodalmi és képzőművészeti pályázat. A főként általános iskolák és alapfokú művészeti intézmények által megküldött több száz alkotás szuggesztív erővel mutatta egyrészt azt a tartalmat, amit a gyermekek az elképzelt jövőről vallottak és ábrázoltak, másrészt azt a látványos fejlődést, amely az első pályázatok óta végbement a gyerekek ábrázoláskészségében. Az alkalmazott technikák, a tudatos komponálás, a csak részben kötött méretek felszabadították a korábbi konvencionális „iskolai” ábrázolásmódot. Így aztán a gyermeki fantázia örömteli szárnyalása számtalan csodálatra méltó alkotást eredményezett. Különösen igaz ez azon munkák esetében, amelyek nyitott kompozíciójuk mellett a cigány gyermekek által alkalmazott színvilággal készültek. Jellemzőjük a főszínek direkt használata harmóniában az elsődleges mellékszínekkel. A kisebb (alsó tagozatos) gyermekek munkáira még jellemző a kontúros felületkitöltő színezési technika, míg a nagyobbak már térhatású, festőibb megoldásokra törekednek. Bátran alkalmazzák a különböző eszközöket: a vegyes technika nagyon jellemző, ami hangsúlyosabbá teszi a mondanivalót. Az ilyen megoldásban dolgozó gyermekek egész biztos, hogy gyakran láthatták cigány naiv alkotók munkáit, és a megfelelő módon való értelmeztetés-értelmezés nem maradt hatástalan.
Érdemes elidőzni a fölött, hogy a pályázat címe: Közös jövőnk, milyen konkrét témákban készült munkákat eredményezett.
Az egyik alkotás mind tartalmában, mind technikai megoldásában különösen figyelemreméltó. Ezért is ez a kép jeleníti meg a gyermekművészettel, a művészetpedagógiával foglalkozó fejezetet. Az életfát idéző képszerkezet fő motívuma a képzeletbeli előtérben a mondanivaló fontosságát hangsúlyozza. A távoli hátteret uraló napkorong az életet adó fény és sugárzás forrása. A korong előtt és annak ívét követő apró felhőcskékben a madarak a talán éppen kelő nap feletti örömet jelentik. A horizont nélküli tájrészletbe simuló sűrűn álló házacskák egyféle összetartozást fejeznek ki. A dombtetőn álló templom – mintegy lezárva a kép középterét – őrködik az őt körülvevő világ felett. A kép színvilága csupa derű, a tiszta, világos és többnyire meleg hőfokú felületeken itt-ott jellemzően egyensúlyban néhány hidegebb folt teszi teljessé a finom színkompozíciót. A békét, nyugalmat, szépséget árasztó mű valóban tükrözi az alkotója által adott címet: Életfa – Ilyen jövőről álmodok.
Zöldre festett iskolai tábla (fehér vonalozással, négyzetráccsal – kockás tábla) előtt egymással kézen fogva, a néző felé fordulva néhány, arc- és hajszínre megkülönböztethető gyermek áll lineáris elrendezésben. A táblán szépen formált betűkkel: „Együtt a jövőnk”. Kell-e ehhez valamilyen magyarázat? A puszta földön fekvő figura fejéhez kapcsolódó – a képregényekre emlékeztető – szófelhőben megjelenő csinos lakóház csak ködös folt a képen. Címe: Lakni valahol. Micsoda drámai élmény (újsághír, tv-s híradás, hallott vagy személyesen megtapasztalt hajléktalanság) kellett ahhoz, hogy képben megfogalmazódjék az oly sokakat érintő probléma. És szinte kapcsolódóan egy másik kép: A jövő házai címmel szépen gondozott, az utcához járdával kapcsolódó sorház, előttük és az ablakban színes virágok, az utcán széles mosolyú, boldognak látszó kislány. A Mi mindig együtt maradunk című alkotás ihletője minden bizonnyal a széteső családok története. A képen a két szülő által közrefogott két gyermeket látjuk egy takaros ház udvarán. Alkotója nem is tudná elképzelni másként a jövőjét.
Nagyon sok grafika és különféle technikájú festmény foglalkozik a természeti és a mesterséges környezet védelmének problematikájával, különböző címekkel, de azonos indíttatással és nagyon rokon mondanivalóval. Sok az olyan kép, amely az „én….leszek” vágyakat fogalmazza meg, vagy a „majd lesznek….” álmokat körvonalazza. (Az előzőhöz: rendőr, focista, ápolónő, az utóbbihoz: járda a faluban, autó, kerékpár, játszótér.) Elképzelt, szép környezetben lévő családi házak és iskola képe zárja a témakört, és egy már kissé urbanizálódott öltözékű, gyönyörű tündér tekint a nézőre a másik képből. Az Embert ember köt az élethez címet viseli az a kép, amelyen egy szakadt, foltos öltözékű, vélhetőleg kolduló, szakállas alak – mellette adományokat váró kalap – felé tartó kislányt látunk, akinek az útját különböző ruhadarabok szegélyezik. Az adományokon túl a kislány tánclépésben közelít a koldushoz, nyilvánvalóan a felvidítás szándékával. A magára maradottat, az elesettet, a szegényt segítenünk kell, segítséget, életkedvet kell nyújtanunk – ez a tömör mondandó.
Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság meghirdetett képzőművészeti, irodalmi pályázatainak célja az iskolai esztétikai nevelés segítése, különös tekintettel a cigány kisebbségre. A Közös jövőnk című pályázatra érkezett munkákból készült válogatás jeles helyeken került bemutatásra: szerepelt a Parlament Vadász-termében a Péli Tamás Emlékest keretében, a VII. Nevelésügyi Kongresszuson, valamint a vizuális kultúra kérdéseivel intézményi szinten foglalkozó iskolákban.
A beküldött alkotásokból készült válogatás – a jelen kiadvány illusztrálása – sok tehetséges gyermekről és munkásságukról ad képet. Sok-sok általános iskolai tanulóról, akik előtt nyitva lehet(-ne) bármely gimnázium, szakközépiskola képzőművészeti tagozata vagy megfelelő körülmények között működő művészetoktatási intézmény. A tehetséggondozás kiváló színterei azok a középiskolák, amelyek tíz éve működtetnek csoportokat az Arany János Tehetséggondozó Program keretében (országosan 23 középiskola). A program kerettanterve meghatározza a tehetségfejlesztés legfontosabb célját, úgymint a tehetségek nevelése-oktatása a teljes személyiségre irányulóan úgy, hogy a tanuló a maga egyéni mivoltában fejlődjék. A művészeti nevelés fontos helyet foglal el a személyiség formálásában. A programhoz kapcsolódó központi normatív támogatásból lehet a saját iskolán kívüli tanulmányokat finanszírozni (pl.: művészetoktatási intézményekben).
A helyi tantervekben található tartalmak, módszerek, tanulásszervezési eljárások, tevékenységek nagy hangsúlyt helyeznek a tehetségfejlesztésre, a tanulók képességeinek sokoldalú és differenciált fejlesztésére. A kollégiumok foglalkoztatási tervei az iskola pedagógiai programjára, illetve a helyi tantervre épülnek, és mintegy harmadát teszik ki a teljes foglalkoztatásra fordítható időnek. A saját iskolán kívüli művészeti képzésben részt vevő tanulók évente egy alkalommal művészeti találkozón mutatkoznak be alkotásaikkal, produkcióikkal (ének, zene, tánc, képzőművészet, foto, film), ehhez kapcsolódik a szabadidős foglalkozások keretében végzett (hobbiszerű) tevékenységek eredményeinek bemutatása is. Mindezek lehetőségek, a legtöbb, a program szerint működő középiskolában meg is valósulnak. Csakhogy a program kevés cigány tanulót érint, az összes AJTP-s létszám néhány százalékát (3-4%). Pedig a Tehetséggondozó Program létrejöttét az az elv segítette, hogy meg kell adni az esélyt arra, hogy Magyarország valamennyi polgára versenyképes tudással rendelkezhessen és képességét minél teljesebb mértékben kibontakoztathassa, valamint példát adjon a társadalmi esélyegyenlőtlenségek csökkentésének intézményesítésére.
A Társaság kiadványaival, népismereti tananyag javaslatával, képzőművészeti, irodalmi pályázataival, kulturális rendezvényeivel segíti a művészeti nevelést, rendszeres tanácsadással szolgál az érdeklődők számára.
A művészeti nevelés fontos eszköz a nemzeti és etnikai kisebbségek és a többség kultúrájának megismertetésében, elfogadtatásában.
2003-tól a program elnevezése is megváltozott: Hátrányos helyzetű tanulók Arany János tehetséggondozó programja. Tudjuk, hogy hazánkban a kistelepülési hátrányok nagyon jelentősek, súlyosak, és az ott élő tanulók hátrányai halmozódnak. A programba bekerülő rászoruló, hátrányos helyzetű tanulók képességei, kreativitása, motiváltsága, érdeklődése más-más formában nyilvánul meg. Az iskolák a tanulókat úgy fejlesztik, hogy megfeleljenek a program követelményeinek, a munkaerőpiac elvárásainak, továbbtanulás esetén pedig az értelmiségi lét kihívásainak.
A cigányság művészete része a magyar és az egyetemes művészetnek, az előadók és alkotók nagy többsége azonban autodidakta. Esélyegyenlőségük megteremtése az egész társadalom kultúrájára kedvező hatást gyakorolhat, de ehhez a társadalom további intézményes támogatása szükséges, vagyis állami, kormányzati feladatvállalás. Ehhez munkájukkal járulhatnak hozzá a társadalmi szervezetek, és az együttműködés hozhat érdemben eredményt.
A Társaság tevékenységét méltató kitüntetések indoklásából: Az Oktatási Miniszter által adományozható szakmai elismerésekről szóló 24/1999. (VI.25) OM rendelet alapján – elsőként az oktatási ágazat intézményei közül, 1989-es bejegyzésének tizedik évfordulóján – rendkívüli kimagasló szakmai teljesítményének elismerése, OM, Pokorni Zoltán miniszter, 1999. december 10.
A Kisebbségekért Díj Hazai Kisebbségekért Tagozata kitüntetés indoklása: Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság 1986-ban jött létre. Felismerve a cigányság társadalmi és kulturális felemelkedése szempontjából legsürgetőbb feladatokat, számos programot dolgozott ki és valósított meg a helyi és kisebbségi önkormányzatokkal együttműködve, munkájába bevonva a cigány gyermekekkel foglalkozó pedagógusokat és cigány művészeket. Pedagógiai-művészeti, differenciált fejlesztést segítő, családsegítő, felnőttképzési programok, szakmát adó képzések indítása és gondozása fűződik a nevükhöz. Fiatalok képzésével részt vállaltak a hazai kisebbségi média – és színház – megteremtésében. Neves roma művészek közreműködésével nagy sikerű kulturális programok, író-olvasó találkozók, koncertek, képzőművészeti kiállítások, filmvetítések szerepelnek programjukban. A cigányság történetét feltáró kutatást végeztek, majd útjára indították tizenhat településen a Kadi phuv si muro them – Ez a föld a hazám elnevezésű helytörténeti mozgalmat. Az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság a hazai roma kisebbséget támogató, széles körű, példamutató tevékenységéért részesült Kisebbségekért Díjban. Magyar Parlament, Magyar Köztársaság Miniszterelnöke, Kisebbségek Napja 2008. december 18.
A Junior Prima Díj Magyar Oktatás és Köznevelés kategória 2009-es díjazottja: Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság kiemelten, különös gonddal foglalkozott a cigány gyermek- és ifjúsági korosztály nevelésével, szellemi és erkölcsi fejlődésének elősegítésével az oktatómunka és a tehetségfelszabadító művészetpedagógiai ösztönzések hatékony megvalósításával. A Társaság célkitűzéseinek meghatározásakor a legértékesebb történelmi hagyományhoz, Eötvös Józsefnek, az 1848–49-es, majd az 1867-es kormány kultuszminiszterének munkásságához, a korabeli Európa legmodernebb nemzetiségi törvényéhez nyúltak vissza. A Társaság tagjai következetesen képviselték/képviselik azt az álláspontot, hogy a cigányság a felnövekvő generáció iskolázottsága, szakképzése nélkül nem emelkedhet fel, nem integrálódhat, nem lehet a magyar nemzet hasznos és egyenrangú tagja. A Társaság idősebb és tapasztaltabb tagjai mellett évről évre egyre több fiatal pedagógus, kutató és művész kapcsolódott be ebbe a fejlesztő munkába. Mindezen eredményekről nem csupán az óvodai és általános iskolai sikerek tanúskodnak, hanem az is, hogy egyre több cigány fiatal jutott el az érettségiig, sőt a főiskolai-egyetemi diploma megszerzéséig. Eredményesen foglalkoztak művészi tehetség felismerésével és kibontakoztatásával is. A pedagógiai, művészeti szakmai szervezetekkel, oktatási intézményekkel együttműködve új képzési formákat indítottak el. Így például: 1986-ban az első átfogó intézményi kutatást indították a Heves megyei Sarudon az Általános Művelődési Központban A cigány kultúra integrálása az intézmény legitimálta kultúrába, a békés egymás mellett élés szolgálata művelődési eszközökkel címmel. Az alapfokú oktatásra alapozva középfokú szakképzést építettek, amelyben a közismereti tantárgyakat az ÁMK tanárai, a mezőgazdasági szaktantárgyakat Pétervására szaktanárai, az ipari szaktantárgyakat Heves város középfokú intézményéből kijáró tanárok tanították. A gyakorlati foglalkozásokat a sarudi mezőgazdasági szövetkezetben tartották, illetve ennek jelentőségét felismerve ipari gyakorlóhelyeket is létrehoztak.
Ennek eredményeként a tanulók helyben, családi körben maradva tanulhattak szakmát – nem kellett ingázniuk, illetve diákotthonban lakniuk, nem morzsolódtak le –, szakmunkásokká válhattak.
A Társaság a cigány kulturális szakértelmiség kinevelése céljából állami vizsgával záruló közép- és felsőfokú művészképzést indított, amelyhez kidolgozták a Cigány kultúra és művelődési ismeretek államvizsgatantárgyat. A Társaság segítségével kinevelt fiatal cigány értelmiség mára a kultúra különböző területein fejti ki sikeres és hatásos tevékenységét, példát mutatva és élen járva a felelős társadalmi szerepvállalás és közösségi élet fejlesztésében. Prima Primissima Alapítvány Junior Prima-díj, Pedagógus Nap, 2009.
Minden évben, így 2010-ben is a Társaság javaslatára tagjaink, munkatársaink ezért az értékteremtő, kultúrateremtő és esélyteremtő tevékenységért kitüntetésben részesültek: Holokauszt Napja, Raul Wallenberg-díj – Tóthné Ferencsics Gizella óvónő, Pécs, Rozner László jogtanácsos, Újpest; Magyar Kultúra Napja, Németh László-díj – Giczi Béla, Bródy Oktatási Központ, igazgató, Újpest; Apáczai Csere János-díj – Dr. Duló Károly, Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, elnök, Bp.; Pedagógusok Napja, Teleki Blanka-díj – Csonkáné Lakatos Klára óvodai szakértő, Hosszúpályi, Ducsai Tiborné drámapedagógus, Tiszalúc, Erdős Istvánné pszichológus, Salgótarján, Fogarasiné Kiss Zsuzsanna óvónő, Bp,. Hegyi Ildikó nyelvész, Bp., Dr. Hering Andrásné vezető óvónő, Bp., Kocska Ágnes ÁMK igazgató, Ózd, Kovács Ilona fejlesztő-pedagógus, Újpest, Kurják Jánosné óvónő, Pécs, Lencsés Tamásné szaktanácsadó, Dömös, Nagy Ferenc igazgató, Mezőberény, Nyári László tanár, Kapuvár, Solymosi Imréné tanító, Nyékládháza, Somody Beáta művészeti vezető, Lakatos Menyhért ÁMK, Bp., Tibol Veronika zenepedagógus, Nagybajom, Malik Andrásné igazgató ÁMK, Sarud; Újpesti Pedagógus Nap, Újpest Gyermekeiért Díj – Csóka János Pál elnök, Újpesti Roma Önkormányzat.
Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság művészeti tevékenységét az eddigiek szerint kívánja folytatni úgy is, hogy a tehetségkutatáshoz és tehetséggondozáshoz ad szakmai segítséget.