NAPÚT 2010/6., 101–102. oldal
Tartalom
David Harsent
A panoptikum
Kolta Dóra
A Kelet-motívum újjáéledése
Birtalan Ferenc
Degan Alihastro verseiből
1.
Szélisten Esőisten
Hozzatok enyhülést
Sebére szívemnek
Madáristen
Tépd torkomból a jajgatást
Szaladj elő ősi hegyekből
Leopárdisten
Nincs velem az én szeretőm
Napra tárja combjai ívét
Mézcsorgású kútjára
Más hajol enyhért
Tengerszín szeméből
A gyönyör másra sugárzik
5.
Reggel ha látod az égen a kondort
Tudhatod vigyáztam álmodat éjjel
Ne riasszon a pumaszemű szörny
Gyékényed fölé ne szálljon Denevérasszony
Tengerszín szemed ne nyíljon az éjbe
Mikor sápad az utolsó hajnali csillag
Előhajtani aklából a Ragyogót
Fölsiklik az égre a kondor
Visszahullajtod takaródra az árnyat
Állok messze a hegyeknél
Nézek utánad
Szárítják könnyes arcomat
Keselyűszárnyak
9.
Patak zuhan a hegyről
Hallom a hangod
Szikláktól gyönyörült ének
Meddig hagynak az istenek itt
Cicomázni az évszakokat
Mikor küldenek karvalyokat érted
Légy templomuk oltárdísze
Kifosztva utánad meddig tátogat a nyár
Jaj vigyázz szemed nélkül ne hagyd
Tengerszín-szerelemtelen
Halott hideg a smaragd
13.
Aranykorongokat ragyogtat melled
Lecsukló fejemet
Pihenni engedd
Simítsd homlokomat
Simogasd meg az arcom
Tengerszínszemed búcsúztasson
Míg átkísér őseinkhez
A gyászba öltöző alkony