NAPÚT 2010/6., 96–97. oldal
Tartalom
Grzegorz Wróblewski
A beszélgetés művészete
Harry Clifton
A kristálymennyország
Michal Habaj
Utolsó tangó a barokk cirkuszban
Nézd: a táncterem ma üres, a hölgyek
dzsemmé változtak, befőttes poharakban
pihennek. Soha nem voltak ilyen lágyak,
mondanám édes ajkakkal, ha
a szájból nem nőtt volna ki egy feneketlen, fekete tó.
Nézd: a táncteremből az üresség terme lett,
s ajkaim egy mélabús lány ajkai lettek,
ki valahol nagyon messze él…
Elfeledjük azt az ólomeget,
mi megkeseríti a szánkat, mint
egy vérittas csók mandulája.
Arcod nem fénylik a tükör élén,
a tükör nem fénylik a kés pengéjén.
Nem nősz fel,
nővé nem leszel.
Mikor benned feldereng az állat,
távol a csipkétől, a sminktől és frizurától,
az éjben, mely fényes, mint a suhanó nyíl,
elviszlek téged a dobbanás szívébe.
Minden szervünk, mi most kiált belőlünk,
kétségbeesve kerüli az angyal jelenlétét.
Valamilyen nagyon távoli helyen
magunkhoz térünk, testünkben
emberi, táncra emlékeztető lábakkal.
(Lelkünkbe csupán Rodin faraghatott ürességet.)
Elveszek egy arcot és elindulok.
Mint kanóc a láng alatt,
úgy gömbölyödök a magányba.
Mint kanóc a láng alatt,
úgy gömbölyödök a magánytól.
Nosztalgia
A randira floppyval érkezem virág helyett.
Óh, köszönöm, súgod, s a beismeréstől szinte ég az arcod.
Félig ember, félig robot – a szerelmed csupán egy program,
akárcsak a kék ég, az 1890-es évjáratú chardonnay,
a sirályok vijjogása lent a part felett és ez az egész tengerparti nyaralóhely.
Drapp öltönyöm és szalmakalapom is engem igazol.
Én vagyok az első költő, aki a kiborgok családjából származom.
Képeslap Párizsból
Ahogy Breton úr említi, 1923 augusztusában
megjelent egy fiatal lány árnyéka a Git-le-Coeur utcában.
Tíz év elteltével ismét megpillantotta
Nezval úr egy festői városka alkonyában.
Filmben lépegetett, s ma rátaláltunk újra:
azokon a helyeken él, ahol a szív megpihen.
Tíz év múlva, amikor egy éjjel alatt az ifjúcska herceg
álma emlékké fakul, gyöngyházas
kezei mozgásában a kung-fu és a tango egybeolvad,
és a Git-le-Coeur utcából a látomás-lény alakja
újra feldereng mint a legkedvesebb elérhetetlen árnyéka.
Psenák Ilona fordításai
Michal Habaj 1974-ben látta meg a napvilágot Pozsonyban, vers- és prózaíró, irodalmár (az avantgárd és a modern irodalom a specialitása). A Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) tagja (Szlovák Irodalom Részleg).