George F. Walker
Személyek: |
JUNIOR Dawson 19 éves, Gail udvarlója |
GAIL Quinn 18 éves, Junior barátnője |
WILLIAM 45–65 év közötti csavargó, enyhe kelet-európai akcentussal beszél |
HENRY, „idősebb” Dawson negyven-egynehány éves, kisstílű bűnöző |
SANDY Miles 19 éves, sovány, fürge mozgású |
WINEVA Dawson közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, valamikor földanya, jelenleg kisstílű bűnöző |
|
A darabot először a Factory Theatre mutatta be Torontóban 1984. november 7-én. |
|
Helyszín: különböző helyszínek egy nagyváros munkásnegyedében. A színpad legyen egyszerű és szuggesztív, megfelelő helyet biztosítva ötletes világítási megoldásoknak. |
|
Idő: Nyár eleje. |
|
Megjegyzések: Wineva nem egyszerűen misztikus, de veszélyes is. Agytekervényeinek kiugró egyenetlenségei eltakarják személyiségének bizonyos részeit. A legveszélyesebb rész marad takarva a legtovább. A torontói előadásban igyekeztünk úgy váltogatni a jelmezeit, hogy azok fokozatosan hozzák felszínre az igazi énjét. A jelmezváltás körülbelül így zajlott: |
|
4. jelenet | – férfias megjelenés, de divatos puhakalapban, derékban megkötött fehér ingben és fekete nadrágban |
5. jelenet | – bőrdzseki, az ötvenes évekre jellemző „lenyalt” frizura |
7. jelenet | – valamilyen katonai jellegű ruha |
8. jelenet | – katonai viharkabát és svájcisapka |
9. jelenet | – háremhölgyek által viselt buggyos és áttetsző nadrág, fekete, rövid ujjú trikó, ékszerek és politikai jelvények |
|
Ha az előadást szünettel tartják, akkor az az ötödik és hatodik jelenet között legyen. A darab szövegében az írásjelek használata pontosan az író utasításainak felel meg. Így például a kérdőjelek gyakori elhagyása szándékos. |
|
|
Első jelenet |
|
Félhomály. Iskolaudvar. Gail és Junior egy kis füves lankán ölelkeznek. A lány a hátán fekszik, két keze a feje alatt összekulcsolva. A fiú egyik lába a lány combján nyugszik, feje a lány pulóvere alatt van. A fiú többször is különféle kéjes, tompa hangokat hallat. A lánynak eleinte tetszik a helyzet, de fokozatosan nyugtalanság, majd türelmetlenség vesz erőt rajta. Valamivel távolabb, mögöttük, egy csavargó összegörnyedve a falnak támaszkodik. |
GAIL | Junior?… Junior. |
JUNIOR | (tompa hang) |
GAIL | Az isten szerelmére, Junior, most már menj tovább… van más része is a testemnek. A szex nem a mellem macerálását jelenti. Tudod te, hogy mennyi időt töltesz a pulóverem alatt? |
JUNIOR | (tompa hang) |
GAIL | Kezdem azt hinni, hogy van valami bajod. |
JUNIOR | (kidugja a fejét) Szeretem őket. Most… más nem jut eszembe. |
GAIL | De ilyenkor én tétlen vagyok. Mit csináljak veled, amikor a fejed ott bent van. Már unom, hogy csak a hajadat simogassam. |
JUNIOR | Nekem az elég. A hajam érzékeny. És az felizgat. (Visszabújik a lány pulóvere alá.) |
GAIL | Nem arról van szó, hogy ez nem jó… érted, csak néha már unalmas. De azért, tudod, jó… Junior, te szoptatós voltál. (?) |
JUNIOR | (kihúzza a fejét) Nincs nekem semmi bajom a mellekkel. Soha életemben nem volt semmiféle mell-mániám. Egyszerűen csak kedvelem a tieidet… ez minden, de tényleg. És imádok a pulóvered alá bújni. Próbáld megérteni. |
GAIL | Mit próbáljak megérteni. (?) |
JUNIOR | Hogy imádok a pulóvered alá bújni. |
GAIL | Hogy lehet ilyesmit megérteni. (?) Legalább mondd meg az okát. Imádsz a pulóverem alá bújni, mert… |
JUNIOR | Mert miért. (?) |
GAIL | Nem tudom. Te mondd meg. |
JUNIOR | Nem tudom. Csak csinálom. Próbáld megérteni. |
GAIL | Hagyjuk abba. Inkább beszélgessünk. |
JUNIOR | Még öt perc. (Ismét bebújik a lány pulóvere alá.) |
GAIL | Most ne. |
JUNIOR | (tompa hang) |
GAIL | Junior. Gyere ki onnan. |
|
(Gail belemarkol a fiú hajába és megcsavarja. Junior felüvölt. Hirtelen felül. Csend. Gail felemeli a füvön mellette heverő dzsekijét, felveszi és felhúzza a cipzárat.) |
|
JUNIOR | Feleségül jössz hozzám. (?) |
GAIL | Megint álmodoztál, mi. Összeházasodunk és mindig kettesben vagyunk. Huszonöt-harminc évig a fejed a pulóverem alatt. Talán még be is írattathatnánk a házassági fogadalom szövegébe. Mint feltételt. |
JUNIOR | Állandóan azt kérem, hogy gyere hozzám feleségül. |
GAIL | Így van, de csak most kezdem érteni, hogy miért. Eddig azt hittem, azért, mert félsz. |
JUNIOR | Félek? Mitől. (?) |
GAIL | Hogy soha senki se megy hozzád. |
JUNIOR | Soha senki mást nem is kérnék. Mit érdekel engem, hogy más nem tenné meg… vagy megtenné-e. |
GAIL | Mit? |
JUNIOR | Én mindig rólad álmodom. Te vagy az én üdvösségem. |
GAIL | Utálom, amikor ilyen hülyeségeket mondasz. Szerintem azt sem tudod, hogy mit jelent ez a szó. |
JUNIOR | Te vagy, aki megmentesz engem. |
GAIL | Mitől? |
JUNIOR | Az igazi sorsomtól. |
GAIL | Ami… |
JUNIOR | Egy nagy túró. |
GAIL | Siralmas. Utálom, amikor így beszélsz. |
JUNIOR | Egy nagy túró, ami eddig volt, és egy nagy túró, ami ezután lenne nélküled. |
GAIL | Hagyd ezt abba, jó. (?) |
JUNIOR | Te miért kedvelsz engem. (?) |
GAIL | Szeretlek, drágám. |
JUNIOR | Biztosan azért, mert én szeretlek. |
GAIL | Igen, biztosan. Te nagyon szeretsz engem. Az ilyen nagy szerelem csodálatos egy férfiban. És én csodállak, mert képes vagy rá. |
JUNIOR | Igen. Ezt egyszer már elmagyaráztad nekem. Érthető volt, és akkor fel is fogtam. Később aztán elmeséltem egy barátomnak, de ő csak nevetett. Jobban hangzik, amikor te mondod. Mondd. |
GAIL | Akik igazán szerelmesek, azok adnak egymásnak valamit. Te a teljes odaadásodat adod nekem. Már az első csóknál is így volt. Átfogtál a karjaiddal, lehunytad a szemedet és csak tartottál. Nem volt a világ legklasszabb csókja, de azt mondtam magamban, itt van egy srác, aki tud arra figyelni, amit csinál… Érted? |
JUNIOR | Igen. Feleségül jössz hozzám. (?) |
GAIL | Majd ha lesz állásom. |
JUNIOR | Nekem van állásom. |
GAIL | Tudom, hogy neked van állásod. Nem felejtettem el. A kérdésedre az volt a válaszom, hogy majd ha lesz állásom. |
JUNIOR | Miért. (?) |
GAIL | Te is tudod, hogy miért. Na, miért. (?) |
JUNIOR | Hogy ne kelljen attól félned, hogy én mindent elszúrok. |
GAIL | Nem. Ó, istenem. Siralmas. Lehet, hogy mindent elszúrsz, de nem ez a lényeg. Csak azt akarom, hogy legyen valami mód arra, hogy a dolgokat irányítani tudjam. Hogy kézben tudjam tartani a dolgokat, bármi is történik. |
JUNIOR | Hát ez a bármi is történik csak az lehet, hogy mindent elszúrok. Sokat gondolkodtam már rajta, de semmi más baj nem lehet. |
GAIL | Vannak a világon olyan dolgok is, amelyek nem tőled függenek. Tönkremehet a gyár. Kirúghatnak. S a többi. Arra kellett volna szavaznod, hogy a szakszervezet irányítsa azt a helyet. |
JUNIOR | Én azt akartam. De az egyetlen szervezet, amelybe beléphetnék, az a kommunisták kezében van. |
GAIL | Ki mondta. (?) |
JUNIOR | Nem tudom. Valaki ezt híresztelte. |
GAIL | Többet kellett volna megtudnod. |
JUNIOR | Miről? Arról, hogy ki híresztelte, vagy a kommunistákról? |
GAIL | Minkettőről. |
JUNIOR | Hogyan? |
GAIL | Például megkérdezhettél volna engem. Én megmondtam volna, hogy annak a végnek éppen egy kis vörös fenyegetés kellene. |
JUNIOR | Neked egyetemre kellene járnod, Gail. Olyan okos vagy, hogy bármi lehetne belőled. |
GAIL | Kösz. (Feláll.) Pont a te tanácsodra van szükségem. |
JUNIOR | Most miért rágtál be. (?) |
GAIL | Nekem te ne mondd meg, hogy mit kellene csinálnom. (?) |
JUNIOR | Ez nem parancs vagy afféle volt. |
GAIL | Figyelj ide. Ne szokjuk meg, hogy mindig arról beszélünk, hogy mit kellene csinálnunk. Hogy mit csinálhatnánk. Ostobaság így élni. Úgyhogy az ilyen gondolatokat máris irtsuk ki magunkból. Beszéljünk csak arról, hogy mit akarunk csinálni. Én egy elfogadható állást akarok szerezni. Pont. |
JUNIOR | Én meg meg akarok nősülni. |
GAIL | Remek. Akkor már van is tervünk. Egy cél, amit el akarunk érni. |
|
(Junior is feláll. Átkarolja a lányt.) |
|
JUNIOR | Klasszul nézel ki. Amikor felálltál, elragadó volt a tested. Amikor beszéltél… úgy beszéltél, mint egy ügyvéd. Tökéletes vagy. |
GAIL | Te is. |
|
(Megcsókolják egymást.) |
|
JUNIOR | Szükségem van a tanácsodra. |
GAIL | (gyanakodva) Igen? |
JUNIOR | Holnap meg kéne látogatnom apámat. |
GAIL | Igen. |
JUNIOR | A börtönben. Börtönben van. |
GAIL | Igen, tudom, Junior. |
JUNIOR | Szerinted elmenjek. (?) |
GAIL | Nem akarsz. (?) |
JUNIOR | Tudod, olyan idétlen. A legidétlenebb ember a világon. Még dísztárcsát se tud lopni. Rossz csekkeket ír és a rossz bankban akarja beváltani. Kisstílű bűnöző. Ez is elég baj. De ráadásul kurva rosszul csinálja. |
GAIL | Mit akarsz ezzel mondani? |
JUNIOR | Ő az én örökségem. |
GAIL | Tudod, Junior, hogy mit jelent ez a szó. (?) |
JUNIOR | Az örökség a sors másik vége. |
GAIL | Micsoda. (?) |
JUNIOR | Ha az ember az életben minden dolgot egy vonalzó mellé tenne… akkor az örökség van az egyik végén és a sors a másikon. |
GAIL | Aha, értem. És akkor? |
JUNIOR | Mi hasznom van abból, hogy látom. (?) Azon kívül, hogy ismét kapcsolatot teremtek. |
GAIL | Mármint a vonalzó két vége között. (?) |
JUNIOR | Igen, azt hiszem. |
GAIL | Talán csak sajnálod őt. És ajándékot akarsz neki vinni. |
JUNIOR | El van keseredve. És mégiscsak az apám. De félek tőle. Annyira idétlen, hogy az már ijesztő. |
GAIL | Miért nem találsz ki valamit, amit használhat a börtönben. (?) És azt vinnél neki. Jótékonysági akcióként. |
JUNIOR | Holnap hoznak ítéletet. A látogatásom után. Ezért hozták át a városi börtönbe… Tehát? |
GAIL | Tehát mi? |
JUNIOR | Azt hiszem, meg tudom saccolni. Legalább öt év. Vagyis olyasmit kellene vennem neki, ami tartós. |
GAIL | Tudom, hogy beszélni akarsz erről, tényleg beszélni… de nehéz, igaz. (?) Állandóan ezt csináljuk, Junior. Beszélünk az apádról. Engem használsz fel arra, hogy megértsd, mit jelent a számodra. Jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra tisztáznád a magad számára. |
JUNIOR | Nélküled? |
GAIL | Ma este. Még a látogatás előtt. |
JUNIOR | De nélküled. |
GAIL | Én hazamegyek. |
JUNIOR | És én mit csináljak? |
GAIL | Itt maradhatsz. Itt csend van, tudsz gondolkodni. |
JUNIOR | Igen. Talán. Akkor most elmész. (?) |
GAIL | (megcsókolja a fiút) Nyugi, drágám. Nem olyan nagy dolog. Túlságosan nagy ügyet csinálsz belőle. Próbálj meg csak annyit foglalkozni vele, amennyit megérdemel. |
JUNIOR | Ez jól hangzik. |
GAIL | (elindul) Majd hívj fel. |
JUNIOR | Vigyázz magadra. Igyekezz haza. Azon az oldalon menjél, ahol égnek a lámpák. Ne beszélj senkivel. (Gail elmegy.) Menj minél gyorsabban. Nem, inkább szaladj. Csodálatosan tudsz szaladni. Menj. Én majd figyellek! Senki sem követ. Szaladj. |
|
(Junior leül. Gail visszajön. Határozott tekintet.) |
|
GAIL | Ide figyelj. Nyugodj meg. Minden nehézség nélkül haza tudok menni. Ezen a környéken nőttem fel, és addig is elboldogultam, amíg nem ismertelek téged. Most elmegyek. Nem szaladok, csak megyek. És nem lesz semmi bajom! Úgyhogy, nyugodj meg! |
|
(Elmegy. Csend. Junior hátradől a környékére. William, a falnak támaszkodó csavargó, hirtelen felül.) |
|
WILLIAM | Mi… Mi ez a… Kérem, ne öljön meg. Kérem. Nem eszek szemetet. Ne etesse meg velem. Döglött legyek vannak benne… Kérem. Mi… Hol. (Körülnéz.) |
|
(Junior csodálkozva nézi. Hosszú csend.) |
|
JUNIOR | Rosszat álmodott? |
WILLIAM | Megint szemétevős álmom volt. Mindig visszatér. Minden perce szörnyű… Hol van a barátnőd? |
JUNIOR | Elment. |
WILLIAM | Veszekedtetek? |
JUNIOR | Nem. Maga jól van? |
WILLIAM | Megnézem. (Végigtapogatja a testét.) Eddig rendbe’. Lássuk a lényeget. (Benyúl a nadrágjába.) Csontszáraz, ahogy mondani szokták. Minden rendbe’. Rád ismerek. Az egyik környékbeli srác vagy. |
JUNIOR | Maga meg az egyik környékbeli csavargó. |
WILLIAM | Ilyen kicsi korod óta ismerlek. Tíz-tizenkét éve. Bizony, sokat változtál azóta. |
JUNIOR | Maga viszont nem. Szerintem még most is ugyanaz a kabát van magán. |
WILLIAM | Sötétben suhanó hajók. Bizonyos értelemben azok vagyunk. Városi hajók. Bár én semmit se szállítok. Abszolút üres vagyok. |
JUNIOR | Hogy? |
WILLIAM | Mondom, évek óta tudunk egymás létezéséről, és soha nem vettük tudomásul… Sohasem beszélgettünk. |
JUNIOR | Anyám nem engedte, hogy csavargókkal beszélgessek. |
WILLIAM | Szegény asszony, azóta bizonyára megenyhült. |
JUNIOR | Meghalt. |
WILLIAM | Ó. Akkor mi az akadály. (?) |
JUNIOR | Nem… is tudom. |
WILLIAM | Odamehetek hozzád. (?) |
JUNIOR | Persze. |
WILLIAM | Vagy gyere te ide. Ahogy neked jobb. |
JUNIOR | A füvön kényelmesebb. |
WILLIAM | Ahogy gondolod. (Nehezen áll fel.) Én egyébként, azt tapasztaltam, hogy nappal jó a fű, de az esti pihenéshez jobb a beton. Ott nincs harmat, tudod. Nem lesz nedves. Utálom, ha vizes vagyok. Az én életformámban az a legrosszabb. Önkéntelen hólyagműködés. A lehető legrosszabb dolog a világon. (JUNIOR mellé ül. Kezet nyújt.) William. |
JUNIOR | Junior. |
WILLIAM | William… William. |
JUNIOR | Igen. Elsőre megértettem. |
WILLIAM | Nem azért ismételgetem, csak valamikor volt hozzá egy vezetéknév, és próbálom felidézni, hogy mi az. |
JUNIOR | Komolyan mondja? |
WILLIAM | Csak semmi sajnálat. Majd eszembe jut. Azt hiszem, K-val kezdődött. William K… K… Na mindegy, nem erőltetem. Nem akarok vérzést. (Nyög, eldől.) Úristen. Micsoda fájdalom. Biztos a lépem. |
JUNIOR | Figyeljen ide, az italbolt még nyitva van. Hozhatok magának egy üveg valamit. (Felemeli Williamet.) |
WILLIAM | Te jó ég, te azt hiszed, hogy alkoholista vagyok. Milyen hamar ítélkeznek, Uram. Mi, a világ szelídjei, teljesen védtelenek vagyunk. Kiátkozott bennünket a társadalom. |
JUNIOR | Bocsásson meg. Azt hittem… szóval, láttam már, amikor meghúzta a laposüveget. |
WILLIAM | Ó. Szoktam inni. Sokat iszom. És gyakran. Csaknem egyfolytában. De tudom, és most relatív értelemben mondom, hogy mennyi az elég. Ezért őszintén és vicc nélkül mondom, hogy nem vagyok alkoholista. Csavargó, az igen. A kettő között bonyolult különbség van. De rólam ennyi elég. Te miért nem mész a haverokkal szórakozni. (?) Nyomogatni a gombokat a játékautomatákon. Csapolt sört inni. Elvesztegetni a napokat. Meg még a hónapokat is, ahogy a legrosszabbak már megtették. |
JUNIOR | Gondolkodnom kell. |
WILLIAM | A barátnődről? |
JUNIOR | Ő is benne van. |
WILLIAM | Csinos lány. Nagyon határozott. Őt is figyeltem az évek során. |
JUNIOR | Igen? |
WILLIAM | Csak tisztes távolból. Semmi taperolás. Biz’ isten. Soha hozzá se nyúltam. Persze a gondolataimért nem vállalok felelősséget, és azok elég gyalázatosak. |
JUNIOR | Maga kicsit fura alak. |
WILLIAM | De úriemberként cselekszem. Amikor egyáltalán tudok cselekedni. Mi a probléma. (?) Az akadály – az abszolút dolog, amivel küszködsz. |
JUNIOR | Semmi olyan, amit meg tudnék fogalmazni. Csak annyi, hogy hogyan kellene ellavírozni. Csinálni valamit. Fennmaradni. |
WILLIAM | A fennmaradás a kor igazi problémája. Én magam is naponta küzdök vele. Úgyhogy gyakran már azon gondolkodom, hogy egyszerűen feladom és hagyom magam a nyomor mélységeibe taszítani. Az abszolút mélybe. Elegem van már ebből a burzsoá létből. |
JUNIOR | Uram, én tudom, hogy mit jelent ez a szó, és ez nem illik magára. |
WILLIAM | Hadd hangsúlyozzam még egyszer a relativitás szabályait. |
JUNIOR | Micsodát? |
WILLIAM | Az én perspektívámból nézve még elég messze van az a mélység. Ahhoz képest egyértelműen középosztálybelinek érzem magam. |
JUNIOR | De hát maga csavargó. |
WILLIAM | Az igazság az, hogy csak színlelek. Igen, nekem bankszámlám van! Bármikor vehetek ki pénzt. Elmehetek egy szállodába, és felhozathatok egy bifszteket. Egész éjjel lubickolhatok a kádban. Konyakot ihatok. Remekül élhetek. |
JUNIOR | Akkor miért nem él úgy! (?) |
WILLIAM | Miért kellene úgy élnem! (?) |
JUNIOR | Miért ne. Vagyis akkor miért nem. (?) |
WILLIAM | Fantasztikus érzéked van a logikai vitához. Azt hiszem, először az első kérdésre válaszolok. Azért nem teszem meg azokat a dolgokat, mert nem az a sors rendeltetett nekem. |
JUNIOR | Micsoda? |
WILLIAM | Éppen beszélni akartam neked a „mélység hívásáról”. Messziről visszhangzó hangjáról. – Gyere le, William – mondja. – Tudjuk, hogy jönni akarsz. |
JUNIOR | Azt mondta, a sors. Maga tud valamit a sorsról? |
WILLIAM | Én vagyok a modern értelmezés feltalálója. |
JUNIOR | Nekem van egy kis problémám a sorssal. |
WILLIAM | Akkor nekünk többet kellene beszélgetnünk. |
JUNIOR | Nem. Az rossz dolog. Nekem most mennem kell. (Feláll. William visszahúzza.) |
WILLIAM | Ülj le. Amitől te félsz, az a sors mint az agy és a lélek fogalma. Én viszont tiszta közgazdaságról, politikáról, társadalmi mintákról beszélek. Egyszer majd elmondom neked az életem történetét, hogy megértsd. |
JUNIOR | Az klassz lesz. Hamarosan sort kerítünk rá. (Feláll.) |
WILLIAM | Miért nem lehet most. (?) |
JUNIOR | Azt hiszem, most járok egyet. Járkálás közben jobban tudok gondolkodni. |
WILLIAM | Én jól tudok beszélni, akár ülve, akár járkálás közben. Nem is kell figyelned. De most komolyan: zavarnálak. (?) Nagyon vágyom valakinek a társaságára. |
|
(Egymásra néznek. Csend.) |
|
JUNIOR | Rendbe’ van. (Felsegíti Williamet.) |
WILLIAM | Merre megyünk. (?) |
JUNIOR | Csak sétálunk. |
|
(Elindulnak.) |
|
WILLIAM | Mindig nehéz elhagyni azt a helyet, amit szeretünk. Viszlát, fal. Viszlát, beton. Viszlát, fű. Hol is tartottunk. (?) Ja, igen. Az életemnél. Az én abszolút történetem… |
(Elmennek. A színpad elsötétül.) |
|
|
Második jelenet |
|
A városi börtön beszélője. Egy asztal, két szék. Az egyiken Junior ül, a másikon az apja, Henry. |
|
HENRY | Szóval, hallottad, mi történt Joe Meecherrel. (?) A mosodába’ valaki megkéselte. Most kórházba’ van. Nem tudják elállítani a vérzést. (Megrázkódik.) Meg fog halni. (Csend.) Téged nem nagyon izgat a dolog. |
JUNIOR | Nem. Joe Meecher egy szar alak. |
HENRY | Ő a keresztapád. |
JUNIOR | A frászt. |
HENRY | Anyád sose említette. (?) Joe tartott a keresztvíz alá. Ő a te istenverte keresztapád. |
JUNIOR | Majd imádkozom érte, jó? |
HENRY | Te nem szoktál imádkozni. Ezt nem veszem be. Csak mutass egy kis részvétet. |
|
(Csend.) |
|
JUNIOR | Beszéltem az ügyvédeddel. |
HENRY | Hagyd békén az ügyvédemet. Ha beszélsz vele, az gyakorlatilag konzultálásnak számít. És akkor száz dolcsit is hozzáírhat a számlámhoz. |
JUNIOR | Apa, neked államilag kirendelt ügyvéded van. Te nem fizetsz neki. |
HENRY | Te hülye. Hogyne fizetnék. Amikor kiszabadulok. Letiltják a fizetésemből. |
JUNIOR | Ha kapsz állást. |
HENRY | Ez magától értetődik. |
JUNIOR | Ha kiszabadulsz. |
HENRY | Ez magától… mit beszélsz. (?) Mi az, hogy ha kiszabadulok. |
JUNIOR | Az ügyvéded szerint te gyakorlatilag visszaeső bűnöző vagy. |
HENRY | Az ügyvédem nem is vesz engem emberszámba! Abból is látszott, ahogy a tárgyaláson piszkálta a fogát. Legszívesebben szájba vágtam volna, hogy az összes foga kihulljon. |
JUNIOR | Neki ehhez semmi köze. A bírótól függ. |
HENRY | Most már nyugtalan vagyok. Sikerült felidegesítened. Remélem, örülsz neki. Húsz évre hűvösre tettek. |
JUNIOR | Csak arra gondoltam, jobb, ha felkészülsz rá. |
HENRY | Csupa szív vagy. (Csend.) Igen, csupa szív vagy. Hallottad, amit mondtam. (?) |
JUNIOR | Igen. Ne haragudj. Figyelj csak. Talán a bíró megsajnál téged. Tulajdonképpen milyen messzire jutottál a bűntény színhelyétől. Ötven méterre? |
HENRY | Még mindig jársz azzal a lánnyal. (?) Grace-szel. |
JUNIOR | Gailnek hívják. |
HENRY | Csinos, mi. (?) Meg egészséges is, ugye. (?) Csak jártatom a számat. |
JUNIOR | Igen. Nézd csak, hoztam neked valamit. (Egy kis csomagot tesz az asztalra.) |
HEMRY | Mi az. (?) |
JUNIOR | Egy toll. |
HENRY | Toll?! Parker golyóstoll? Mindig szerettem volna egyet. |
JUNIOR | Azt hiszem, olyat már nem gyártanak. Ez egy napelemes szkriptomatikus toll. Szinte magától mozog a papíron. És óra is van benne. Gondoltam, hasznát veszed. |
HENRY | Tévedtél. (Felveszi a dobozt.) De azért kösz. Majd később kibontom. |
JUNIOR | Van rá garancia. Betétet is lehet kapni hozzá. Jó kis toll. |
HENRY | Sokba került? (Junior megvonja a vállát.) Hogy megy a munka? |
JUNIOR | Jól. |
HENRY | Csomagszállító vagy, ugye? |
JUNIOR | Kisegítő. |
HENRY | Kis dolgok? Vagy nagy dolgok? |
JUNIOR | Egy papír-írószer vállalat. Kis dolgok. Többnyire küldöncöket használunk. Egy csomó cuccot kell vinni a repülőtérre. Határidőre. Ilyesmi. |
HENRY | Csak arra vigyázz, hogy ne csapjanak össze a hullámok a fejed fölött. |
JUNIOR | Vigyázni fogok. |
HENRY | Fölöttem összecsaptak. Egyszerűen összecsaptak. Mielőtt összecsaptak, nem követtem el bűncselekményeket. |
JUNIOR | Elég fiatal voltál, amikor összecsaptak azok a hullámok, nem? |
HENRY | Ezt hogy érted? |
JUNIOR | Tizenhét éves voltál, amikor először elfuseráltál egy betörést. Ki tudja, hány volt azelőtt. |
HENRY | Az volt az első. És mindjárt az elsőnél elkaptak. (Nevet.) |
JUNIOR | Igen. Én is így képzeltem. A fenébe is, apa, tudtad volna már akkor venni a lapot? |
HENRY | Milyen lapot. (?) |
JUNIOR | Hogy neked ez nem megy valami jól. |
HENRY | Fiatal voltam. Még az egész élet ott volt előttem. Az embernek számítania kell néhány kezdeti sikertelenségre. Ezt a tanácsot adom én is neked. Számíts néhány kezdeti sikertelenségre. |
JUNIOR | Nagyszerű tanács. |
HENRY | Figyelj csak. Nincs sok időnk. Beszélni akarok veled Ritchie bátyádról. |
JUNIOR | Őt is megkéselték. (?) |
HENRY | Nem. Ő kint van. Jó kapcsolatai vannak. Arról van szó, hogy fel fog keresni. |
JUNIOR | Miért. (?) |
HENRY | Néhány vállalkozásban egy kis segítségre van szüksége. |
JUNIOR | Szó se lehet róla. |
HENRY | Szüksége lenne arra, hogy a házban időnként bizonyos dolgokat tároljon. |
JUNIOR | A francba is, szó se lehet róla. |
HENRY | Majd fel fog hívni. |
|
(Csend.) |
|
JUNIOR | Figyelj ide. Gondolkodtam magunkról. Rólad meg rólam. Szerintem be kéne fejezni a kapcsolatunkat. |
HENRY | Miket beszélsz, te idióta. (?) Én az apád vagyok, te meg a fiam. Ez nem kapcsolat. Ez a sors. |
JUNIOR | Mi? |
HENRY | Hát … a sors. |
JUNIOR | (feláll) Azt sem tudod, mit jelent ez a szó! |
HENRY | Nyugodj meg. Ülj le. Ülj le! |
JUNIOR | (leül) Mennem kell. Elkések a munkából. |
HENRY | Segíteni fogsz Ritchie bátyádnak. Ő a testvérem, és te tartozol nekem ennyivel. |
JUNIOR | Miért. (?) |
HENRY | Rendbe’ van. Nem tartozol nekem. De ebből neked is jut egy kis pénz. Szükséged van mindenre. Amit csak meg tudsz szerezni. A jövőd még bizonytalan. Nem vagy berendezkedve. Nem kellett volna abbahagynod a tanulást. Ma már senki sem hagyja ott az iskolát tizenhat éves korában. |
JUNIOR | Most tizenkilenc éves vagyok. És jól megvagyok. |
HENRY | A jövőd meg egy nagy túró. Ne haragudj. De nagyon valószínű, hogy néhány éven belül te is bűnöző leszel. |
JUNIOR | Soha. |
HENRY | Én gondolkoztam ezen. A vérünkben van. |
JUNIOR | Miket beszélsz. (?) Megőrültél, hogy ilyeneket mondasz. (?) |
HENRY | Mindig van egy pillanat, amikor becsületesnek kell lenni. Ha nem akarnál szembenézni az igazi sorsoddal, akkor maradnod kellett volna az iskolában. |
JUNIOR | (feláll) Már megint ez a szó. Halvány gőzöd sincs arról, hogy mit jelent, de állandóan ezt vágod a fejemhez. Valamit azonban ne felejts el. Egy oka van annak, hogy otthagytam az iskolát. Mégpedig az, hogy egy napsütéses napon ültem az angolórán, te úgy döntöttél, hogy kirabolod az utca másik oldalán lévő bankot. Mint mindig, akkor is csúnyán ráfáztál. Nekem, a barátaimnak és a tanáromnak végig kellett nézni az osztályterem ablakából, hogy megbilincselnek és belöknek a járőrkocsiba. Szégyen. A szégyen miatt hagytam ott az iskolát. Nem pedig amiatt a kurva sors miatt. |
HENRY | Nem akarok beszélni az istenverte múltról. (Junior leül.) Most figyelj ide, őszinte leszek. Tartozom Ritchie bátyádnak ezzel a szívességgel. Ha átverem, kinyírat valakivel. Itt bent is vannak haverjai. Beszélned kell vele, ha jelentkezik. |
JUNIOR | Nem tehetem. |
HENRY | Most mondtam el, hogy mi a helyzet, te hülye. Az életemről van szó. |
JUNIOR | Nem tehetem. |
HENRY | De meg fogod tenni. |
JUNIOR | Nem. |
HENRY | Azt mondtam, hogy meg fogod tenni. Mondd, hogy igen. |
JUNIOR | Nem. |
|
(Henry hirtelen megragadja Junior haját. Keményen odaveri a fiú fejét az asztalhoz. Junior nyög. Henry felemeli Junior fejét.) |
|
HENRY | Mondd, hogy igen. |
JUNIOR | Nem. |
|
(Henry az asztalhoz veri Junior fejét. Junior nyög. Henry felemeli Junior fejét.) |
|
HENRY | Mondd, hogy igen. |
JUNIOR | Nem. |
|
(Henry gyors mozdulatokkal háromszor egymás után az asztalhoz veri Junior fejét. Junior leesik a székről és fogja a homlokát. Henry feláll. Ránéz Juniorra. Megrázza a fejét.) |
|
HENRY | Őrség! (Nézi Juniort. Pattint egyet az ujjával.) Hé, kelj fel. Állj fel. Gyorsan kelj fel. Ülj vissza a székre. Bajba akarsz keverni? Kelj fel. (Junior feltápászkodik és leül.) Jó fiú vagy … Őrség! |
|
A színpad elsötétül. |