NAPÚT 2010/3., 104–105. oldal
Tartalom
Győrffy Ákos
Reggeli gyakorlatok
Végh Attila
Bestiárium • A szobában
Ughy Szabina
Ami maradt
– Mennyi por! –
húzod végig vállamon ujjad.
Mindenütt csak por.
Falevelek ráncaiban, ablakpárkány vékony sávján,
könyvespolc sarkában, csészék hajszálrepedéseiben.
Port szuszog az utca és port nyög az ágy.
Szádba port kanalazok, fújva míg kihűl,
kavargó íze nyelveden.
Csókod is csak por, nyakam viszket tőle.
Ha fázom, testemre portakarót terítesz.
Sima szemhéjamra por szitál,
míg ereinkben nehezedik az idő.
Delete
Nem gyújtottunk villanyt,
elég volt a körfolyosó fénye.
Próbaként magunkat vettük filmre,
tudjuk, jól fűztük be a szalagot.
A hajadat fésülöm, miközben dohányzol,
majd a tenyeremet veszed egyre nagyítva,
életem vaktérképét.
Maradt egy félig üres kazetta.
Törölhető, másolható, újraírható felület.
A nyaralásra pakolva kezembe került,
már el is felejtettem.
Rávéve most kopott törölközők, kabócák hangja,
mészkőfalak érthetetlen sorai,
nyelvek, melyeken nem értem a hím- vagy nőnemet,
alanyt és állítmányt, hát nincsenek.
Ott van még a parti kávézó,
csillagoknak üzenő cigaretta,
a tenger, mint egy ziháló férfitest,
vihar és nyugalom.
Felejtős
Az arcodra, a szádra gondolok,
ünneppé váltak benne a szavak.
Elképzelem hozzá ujjaid, leejtett kézfejed,
melyekkel álltadban sosem tudtál mit kezdeni.
Látom a hasad bőrét,
köldököd alatt futó ritkás szőrcsíkot.
Azt akartam, hogy halj meg.
Párologj a semmibe, mint egy fénykép,
amelyből száz év múlva üres papír lesz.
Olyankor ha kérdezték, mi az, csak a fejed ráztad,
halványabb lett a kezed; fény felé tartva,
fehér csontok világítottak, mint a röntgenképen,
s cigarettád kialudt.
Fénykép egy mobilon
A holland barátaiddal ittunk.
Mert nem tudok angolul,
zavaromban rágyújtottam.
Közben lefényképeztél.
„The art of the moment!”-
mutattad körbe.
Nem látszott más,
csak az öngyújtó fénye.
Aztán megcsókoltál, kint esni kezdett.
Fekete tükör lett a beton.
„Szakítani akarok”-
mondtad pár héttel később,
mintha egy másik nyelven,
idegen ember szólt volna.
Ezeket a szavakat forgatom magamban,
mint füstöt a tüdőben.
Kilégzés után
üres vagyok és nyugodt:
kivilágított kocsma zárás után.
Ami maradt:
arcom helyén öngyújtóláng mosolya
valahol egy mobilon.