NAPÚT 2009/10., 116–117. oldal
Tartalom
Szalai Györgyi
filmrendező, forgatókönyvíró
Nagy Ildikó
művészettörténész
Mizser Lajos
nyelvész (Miskolc, 1940. szeptember 12.)
Szülőhelyemnek valójában a Borsod megyei Cserépfalut tekintettem mindig is. Őseim a XVI. század óta itt éltek. Édesapám, Mizser Lajos, édesanyám, Pósa Erzsébet a faluban tanítók voltak. Cserépfaluban nőttem fel, itt végeztem el az általános iskolát (1947–1955). 1955–1959 között a mezőkövesdi I. László (ma már Szent László) Gimnáziumban voltam diák humán tagozaton. Ekkor kezdtem el foglalkozni néprajzzal és népnyelvkutatással. Részt vettem a néprajzi pályázatokon, többek között Cserépfalu monográfiája című terjedelmes dolgozatommal. Az érettségi után a Szegedi Tudományegyetem hallgatója lettem magyar–latin szakon (1959–1964). Egyetemi éveim alatt behatóan foglalkoztam uráli nyelvészettel Hajdú Péter irányítása alatt. Szakdolgozatomat is ebből írtam. Közben azért nyelvjáráskutatásokat is végeztem. 1963-ban felvettem a német szakot is, de ezt két év múlva végeztem el a levelező tagozaton. 1964 decemberében védtem meg Az időszámítás nyelvi kifejezései a szamojéd nyelvekben című egyetemi doktori értekezésem. 1964 augusztusában Újszászra kerültem középiskolai tanárnak. Itt mind a három tantárgyamat tanítottam. A tudományos munkára nagyon kevés lehetőségem volt iskolai túlterheltségem miatt. 1970-ben kezdtem publikálni, ebben nagy segítségemre volt Pais Dezső. Elsősorban az ifjúsági nyelvvel és az iskolai ragadványnevekkel foglalkoztam. 1970-ben a lappeenrantai nyári egyetem hallgatója voltam. A hetvenes években kezdtem Grétsy László támogatásával nyelvművelő cikkeket írni országos, megyei napi- és hetilapokba. 1973-ban sikeres aspiráns-felvételivizsgát tettem, és 1974–1977 között belföldi ösztöndíjas aspiráns voltam Papp László irányításával. Ezután egy évet ismét tanítással töltöttem. Mivel Újszászon a tudományos munkámhoz semmiféle támogatást nem kaptam, Budapestre mentem, és a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szerkesztő-stíluslektora lettem. Naponta jártam vonattal a kilencven kilométereket, és ez sok volt. 1980 szeptemberétől a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar nyelvészeti tanszékére kerültem adjunktusként. Itt aztán rövid ideig docens, majd főiskolai tanár lettem. 1989-ben védtem meg a Tulajdonnevek rendszertani és tipológiai vizsgálata című kandidátusi értekezésem. Nyíregyházán először nyelvművelést oktattam, majd a nyelvtörténet és az onomasztika lett a fő területem, ez utóbbiból publikáltam a legtöbbet. Sok szakdolgozatot vezettem, tanítványaim sikeresen vettek részt az OTDK-n. 2007-ben balesetem (combnyaktörés) miatt nyugdíjba mentem. Ha az oktatást nem is, de a tudományos munkálataimat folytatom.
42 hazai és 12 külföldi (Finnország, Szovjetunió, Jugoszlávia, Szlovákia, Ukrajna) kongresszuson, konferencián, szimpóziumon vettem részt. Előadásaimat magyarul, németül, finnül és oroszul tartottam. Aspiránsi időm alatt három hónapos tanulmányutat tettem Finnországban.
Eddig 1070 publikációm jelent meg, többségében nyelvészeti jellegűek, de volt köztük történelmi, irodalmi, néprajzi és művelődéstörténeti jellegű is. Hat könyvet írtam, társszerzőkkel pedig tízet. Hat könyv megírásával vagyok készen, csak a kiadás időpontja kétséges.
Tudományos tagságaim: Magyar Néprajzi Társaság, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Suomalais-ugrilainen seura (Helsinki), az MTA köztestülete.
Elismeréseim: Cserépfalu díszpolgára, a nyíregyházi főiskola kiváló dolgozója, Csűry Bálint-díj, Pro Archivo (Nyíregyháza).
