NAPÚT 2009/10., 114–115. oldal
Tartalom
Vári Éva
színművész
Mizser Lajos
nyelvész
Szalai Györgyi
filmrendező, forgatókönyvíró (Kispest, 1940. augusztus 31.)
1983. OKTÓBER
Az Átváltozás című filmünket forgattuk Dárday Istvánnal; a forgatással együtt járó túlfeszített állapotban volt egy álmom.
Jutalomképpen egy óceánjáró hajóra szállhattunk mi öten, a „csapat”, és másik öt filmes. Indulás előtt a fedélzeten zene szólt, vakuk villogtak, újságírók nyüzsögtek körülöttünk – nagy felhajtás volt.
Ezután elindultunk, hogy megmutassák nekünk a hajó belsejét és a szállásunkat. Egyre szűkülő folyosókon és lépcsőkön mentünk egyre lejjebb, míg egy sivár helyiségbe érkeztünk, ahol a csupasz falak között csak ágyak voltak.
A helyiségnek nem volt ablaka.
A kezünkbe került a frissen megjelent újság, amelynek címlapján egy sorban öt nagyméretű fotó volt – a másik öt filmesről, alattuk ismét öt fotó, de ezen sem mi voltunk, hanem a másik öt arc.
Tudtam, hogy azt dokumentálták, hogy mi nem létezünk.
Az egyetlen ajtóban, amely kifelé vezetett, őr állt.
Úgy határoztam, hogy mindenképp kimegyek, de a másik öt nem engedett, még meg is ütöttek…
Mégis eljutottam az ajtóig, és megverekedtem az őrrel, aki utamat akarta állni.
Kitártam az ajtót és az óceán helyett egy végtelen, sivár kősivatagra láttam…
1988. MÁRCIUS
A dokumentátor című filmünkkel Dárday Istvánnal meghívást kaptunk az akkor még nyugat-berlini filmfórumra, ahol megnyertük a FIPRESCI (nemzetközi filmkritikusok szervezete) díját.
Abban az időben Magyarországon „a televízióban” volt egy hetente egyórás műsor, a filmművészetnek szentelve.
Egy stáb, Kepes András vezetésével, egyórás műsort készített a berlini fesztiválról és a filmfórumról. Ennek az egy órának az utolsó mondata, annak is csak a fele szólt erről a FIPRESCI-díjról…
2009. OKTÓBER
2009. október egyik hajnalán megállt a szívem.
Úgy tűnt, hogy meghalok.
Mindössze annyi futott át az agyamon, hogy ENNYI VOLT.
Csendesen, higgadtan, félelem nélkül…
Azok közé tartozom, akik abban a hitben élnek-éltek, hogy dolguk van a világban.
Nekem a film és másokkal a közös munka…
Kollektív dokumentumfilm-sorozat; meghatározó részvétel a Társulás Stúdió létrehozásában, a társadalmi forgalmazás megteremtésében; az első artmozi életre hívása, filmkönyvek és kiadványok… és mindez közösen Dárday Istvánnal és sokakkal másokkal.
A filmes életmű nagy része is közös Dárdayval, különösen a magyar dokumentarista játékfilm megteremtése, amely Budapesti iskola néven bevonult az európai filmművészet történetébe…
Mi más a halál…?
Ha az ember szíve megáll…
Az enyém akkor, azon az őszi hajnalon viszont elindult.
Az orvostudomány ismer hasonló eseteket, úgyhogy én nem haltam meg… és ezért most így egészen más hangsúllyal, egészen más érzelmekkel kérdezhetem:
ENNYI VOLT?
Első játékfilm: JUTALOMUTAZÁS (1975)
Magyar Filmkritikusok Díja, Mannheim, elsőfilmes fődíj.
Az álmomig – 1983-ig – öt játékfilmet forgattunk.
Az utána következő HUSZONHAT ÉVBEN – összesen négy filmre kaptunk lehetőséget és pénzt.
A Társulás Stúdiót megszüntették – többször kellett újraalakítani. Az első artmozit, a Blue Boxot, amelyet létrehoztunk, elvették – majd az épületet is ledózerolták. Öt forgatókönyvünk vár megvalósulásra…
Ennyi volt….?
Még élünk, és ma is azt gondolom, hogy dolgunk van, dolgunk lenne a világban.
