NAPÚT 2009/10., 29–30. oldal
Tartalom
Szathmáry Gyöngyi
szobrászművész
Czilczer Olga
költő, író, drámaíró
Szekeres Károly
keramikus (Zánka, 1940. február 17.)
A napvilágot a zánkai faluvégén láttam meg. Szép, de nehéz gyermekkorom volt. Nem tartoztam a legjobb tanulók közé, mert a barkácsolás, festés, rajzolás sok időmet lekötötte. Herenden porcelánfestő-tanuló voltam, majd szakmunkásként dolgoztam. Szenvedéllyel rajzoltam és festettem tájakat, portrékat és tanulmányoztam kis és nagy mestereket. Közben a dolgozók levelező középiskolájába jártam. Felvételiztem a Magyar Iparművészeti Főiskolára, 1967-ben szereztem diplomát.
Herenden folytattam a porcelánmesterséget tervezőként. Egy év után kerámiaüzem létesült Herenden, a gyár elindításában első prototípusokat és technológiai kísérleteket végeztem. Több használati edényegyüttest, főző-, sütőedényeket terveztem. A közel négy évtized alatt több tízmillió darab járta be a világot a Távol-Kelettől Nyugatig. Jelenleg is, kis számban, de gyártják termékeimet.
A sokszorosítható termékek mellett a kezdetektől fogva az agyagban rejlő lehetőségekkel kísérletezve építészeti, szobrászati, festészeti, technikai mesterségbeli kísérleteket folytattam saját műhelyemben.
Szembeszállok az ősi anyaggal, viaskodok vele, alakítom, formálom, többféleképp jelenítem meg, de tudom, hogy nem én leszek győztes.
Nagy kalandot jelentett számomra a kerámiamesterség, de már látom, nem jutok a végére. Jelenleg is folyamatos kiállító vagyok, egyéni és csoportos kiállítások, viszem, hozom az anyagot, kissé értelmetlennek látszik, de mégis azt teszem, mert ezt a feladatot mérte rám a sors.
Nem panaszkodhatok, megéltem egy világháborút, egy forradalmat, amit kétszer is ugyanazok levertek. Megéltem egy hiánygazdaságot, most pedig a bőség zavarát. Elnézem, apró falvakon keresztül ház nagyságú kamionok szállítják a töméntelen árut, amelynek egy része hamarosan a szemétdombra kerül.
Vajon milyen kultúrréteg marad utánunk, évezredek elmúltával?
Azt hiszem, nem lesz érdemes kutatni utána.
Egyéni kiállításaim
1973: Veszprém, Bakonyi Múzeum; 1979: Tihany, Kerámikusok kiállító háza; Budapest, Fényes Adolf Terem; Nagykanizsa, Művelődési Ház; 1982: Koppenhága, Gladsaxe Városháza; 1984: Balatonfüred, Balaton Galéria; 1986: Székesfehérvár, Vörösmarty Színház; 1989: Veszprém, Petőfi Színház; 1991: Pécs, Parti Galéria; 1995: Veszprém, Csikász Galéria; 1998: Tihany; 2000: Veszprém, Mestermű Galéria; Regensburg; Zánka, állandó kiállítás; 2006: Balatonfüred, Kisfaludy Galéria; 2009: Balatonalmádi, Pannónia Kulturális Centrum
Köztéri munkáim
1966: Zánka, Ifjúság, alumínium leányszobor, 2 m; 1971: Budapest, Petőfi Sándor utcai porcelánrelief, 4 m; Szekszárd, porcelánrelief, 150 m2; 1977: Veszprém, kőcserép plasztika, Budapesti u., 3 m; 1984: Herend, Az összetartozás emlékműve, porcelán, 4 m; Pécs, kerámiaplasztika, 2 m; 1985: Veszprém, Kossuth Lajos utcai kerámiaplasztika; Budapest, Sportszálló, porcelánplasztika, 6 m; 1988: Veszprém, Petőfi Színház akusztikus falburkolatai, 850 m; 1999: Herend, Porcelánium kerámiaszobrászata; Zánka, Millenniumi emlékmű (mészkő); Herend, Porcelángyár, díszkút (márvány); Zánka, Sellő kút; 2002: Budapest, Új Nemzeti Színház homlokzati szobrászata
Schrammel Imrével (16 db); Keszthely, Színház és Konferenciaközpont homlokzati szobrászata Schrammel Imrével és Vásárhelyi Emesével; 2003: Vindornyaszőlős, szökőkút; 2004: Zánka, ravatalozó, kerámia dombormű
Művészeti díjaim
1970: Fiatal Iparművészek Kiállítása, I. díj; 1973: Veszprém Megyei Őszi Tárlat, nívódíj; 1974: SZOT-díj; 1975: Pécs, Kerámiaipar Kiállítása, I. díj; 1977: Munkácsy Mihály-díj; 1978: Pécs, Kerámiabiennálé, II. díj; Vallauris: Kritikusok díja; Sopot: érem; 1979: Kecskemét, Triennálé, I. díj; Vallauris: aranyérem; 1983: Művészeti Alap: nívódíj; 1984: Faenza: ezüstérem; Észak-dunántúli tárlat: díj; Ankara: Európa–Ázsia biennálé, különdíj; Érdemes művész; 1987: Zágráb: oklevél; Pécs, Kerámiabiennálé: különdíj; 1997: Keszthely, Pelso-kiállítás: a Kulturális Minisztérium díja; 2000: Veszprém: Pro Comitate; Zánka község díszpolgára
