NAPÚT 2009/10., 7–8. oldal
Tartalom
Tóth Judit
színművész
Győry Franciska
színművész
Tóth Sándor
textilművész (Karcag, 1940. január 7.)
Kun eredetű, református gazdálkodócsaládban születtem. Apámék öten voltak testvérek, együtt dolgoztak nagyapám birtokán. Sok állatot is tartottak, tanyáik és városi házaik is voltak, így sok élményt szereztem gyerekként a pusztán és a gazdaságban is. Szerettem felfedezni a vadvizek partjain a növények szép színeit, megfigyelni a kis rovarokat, lepkéket. Álmodozó, csendes gyerek voltam, bár két öcsémmel és a rokon gyerekekkel is sokat játszottunk együtt. A háborús tankcsaták és repülők zaja hamar megzavarta életünket. Tanulmányaimat a református iskolában kezdtem, sokat rajzoltam, tehetségemre tanáraim is hamar felfigyeltek, és biztattak a továbbtanulásra, amit szüleim is pártoltak. Időközben egész családunkat megfosztották vagyonától, csak kertjeink maradtak és néhány háziállat. Szüleim sokat fáradoztak, de így is igen szerény körülmények között éltünk, hitünket és Isten iránti bizalmunkat megtartva. Érettségi után mindjárt felvettek az Iparművészeti Főiskola (ma: egyetem) szövő tanszakára, ahol egy színes, élményekben gazdag új élet tárult fel előttem. Itt ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Gaál Zsuzsával, aki mindjárt nagy hatással volt rám, és közös érdeklődésünk a művészetben, világnézetben, hitben máig összeköt bennünket. A diploma megszerzése után, 1963-ban a Leniparban kezdtem dolgozni tervezőként, de több alkotói szabadságra vágytam, és már ekkor elkezdtem sisallal, kenderrel, jutával, fonás- és szövéstechnikát keverve, természetes színeket alkalmazva sík- és tértextileket készíteni. Falikárpitjaim az alföldi puszta horizontális világát, csendjét, nyugalmát és natúr színeit idézik. Jelentősebb önálló kiállításaim 1968-tól az Ernst Múzeumban, a Vigadóban, Tatán, Vácon, Karcagon, Szolnokon voltak, majd a lausanne-i textilbiennálén való sikeres részvételem és a szombathelyi biennálék voltak fontosak. 1994-ben Ferenczy Noémi-díjat is kaptam munkásságom elismeréséül. Közben tanítottam rajzot és művészettörténetet a József Attila Gimnáziumban, majd a győri Gardénia csipkefüggönygyárnak lettem tervezője. Ezután meghívtak a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakára vezető művésztanárnak. Ezt a feladatot igen szívesen csináltam. Ekkoriban kezdtem spirálszövéssel olyan térformákat is készíteni, melyeknek formavilága a gyerekkori paraszti tárgykultúra emlékeit idézte. Szülőföldemmel, Karcagon élő rokonaimmal továbbra is eleven kapcsolatban vagyok. Hívő emberként kiemelkedően szép feladatot jelentett számomra a metodista gyülekezet Kiscelli utcai központjának nagyméretű oltárképe. Eközben a rajz is kifejező eszközömmé vált, tusrajzaim részben a szövés és fonás világát jelenítik meg. Az egyszerűség és anyagszerűség mindig jellemezte munkáimat. Továbbra is sok örömöt jelent számomra az unokáimmal való foglalkozás mellett az alkotómunka.
