NAPÚT 2009/10., 6–7. oldal

Tartalom

Csíkszentmihályi Róbert
szobrászművész

Tóth Sándor
textilművész

Tóth Judit

színművész (Budapest, 1940. január 6.)

    Tóth Judit: Színészet vagy semmi. Ez volt a címe a velem készült első riportnak, miután 1962-ben elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát (ma egyetem). Ez a cím egész pályafutásomat végigkísérte.
    Szüleim nagyon szerették a színházat. Hét- vagy nyolcéves koromban már engem is elvittek magukkal. Szinte most is emlékszem arra a csodára, arra a hihetetlen, földöntúli valamire, ami engem már akkor megfogott, és soha többé nem engedett el.

William Shakespeare: Ahogy tetszik Rosalinda szerepében, Cs. Németh Lajossal (Csokonai Színház, Debrecen, 1962)

    Aztán a dolgok mentek a maguk útján. Gimnáziumi szavalóversenyek, színjátszó körök előadásai. Végül beteljesülni látszik az álom. Színészi pályám első állomása Debrecen, a Csokonai Színház. Nagyszerű szerepek, amelyekben tovább tanulhattam a mesterséget. Szent Johanna, az Ahogy tetszik Rosalindája és mások. Nagy népszerűséget adott a Mici néni két élete című film. Sok-sok tévéjáték (akkor még volt ilyen), de igazán a színház maradt a szívem csücske. A színész élete 18:30-kor kezdődik, amikor az ügyelő bemondja az első figyelmeztetést.
    A József Attila Színházban tizenkilenc évig játszottam. Szerepek felsorolása oktondiság lenne, senkit sem érdekelne, csak engem. Minden lexikonban benne vagyok. Ha igazán ki kellene emelnem pályám legjelentősebb korszakát, az a nyolcvanas évek lenne, a Józsefvárosi Színházban.
    Anouilh Colombe-jában a művészkirálynő, Németh László csodálatos hősnői, és más főszerepek. ’86-ban Jászai Mari-díjjal tüntettek ki. Itt említem meg, hogy van egy füzetem, már kicsit megsárgult, amibe 1958 óta írom a szerepeimet (csak a színpadiakat); most, 2009-ben 117-nél tartok. Nem semmi.
    Kíváncsian várom, hogy a további lapok hogy fognak betelni. Sajnos fogynak a szerepek, a színdarabok fiatal emberekről szólnak, mint ahogy az élet is. Aki mögött már több van, mint előtte, mindent másképp lát.
    Budapesti Kamaraszínház-i szerződésemet feladtam, hogy szabadúszóként is kipróbáljam magamat. Sikerült. Ma is játszom sokat, szép szerepeket, több színházban. De csak olyan közegben, olyan kollégákkal, olyan színvonalon, ahogy azt mindig is elképzeltem.
    Persze voltak rossz évek is, amikor mostoha volt hozzám a pálya vagy a sors. Ezeken segített át a családom. Két fiam született. Férjemmel lassan ötven éve szeretjük, tiszteljük egymást, és izgulunk egymás premierjein. Mindent egybevetve, ha újra születnék, megint ezt a gyönyörű, kegyetlen pályát választanám. Jaj, befejezem, 19 óra van, kezdődik az előadás.

A lap tetejére